Kutyamesék: 2017. nov. 20-26.

Minden hétre jut valami megdöbbentő eset. A héten például két volt menhelyi kutyának kellett hirtelen helyet varázsolni, mert menniük kell a családtól. Egyikük még szinte kölyök, akit nem is olyan régen fogadtak örökbe, és a szokásos történet miatt kell visszakerülnie a menhelyre: nem bírnak vele. Igen, egy kölyökkutya bizony nagyon sok fejtörést, bajt tud csinálni, hiszen még kölyök! Mindenre kíváncsi, és ennek sajnos ára van: megrágott székek, megkapart ajtók, falak, felásott kertek. Foglalkozás nélkül, türelem nélkül ennek nem is érdemes nekifogni. Még a sok törődés ellenére is előfordulnak megrágcsált tárgyak, hiszen kíváncsiak a kölykök. Felnőtt kutya már ritkábban tesz ilyet, de ott sem lehet kizárni. A szobatisztaságra nevelés sem megy egy nap alatt, de ezek nem olyan dolgok, amiket a gondozók ne mondanának el a kutyára jelentkező családoknak. A több látogatás, ismerkedés, sok beszélgetés is kevés, hogy ezt a problémát kiküszöböljük, még mindig kerülnek vissza kutyák emiatt a menhelyre.

Ezzel az a gond, hogy hatalmas törés keletkezhet a kutya lelkében, hiszen a stabilitást veszíti el, a biztos pontot, élete értelmét, a gazdit, akiért ő tűzbe menne. Attól, mert szófogadatlan, vagy mert rágcsál már mennie kell? Már rettegve kell örökbeadnunk kölyköt?

Újabban már minden hétre jut egy ilyen történet, és ha esetleg valaki nem kap kutyát, akkor már rögtön jön a felháborodás, hogy a menhely csak külföldre ad örökbe kutyát.

Ez pedig nem így van, de meg kell mondanom, hogy bizony Németországból még nem akartak kölyköt visszahozni, és nem azért, mert ott nem fordulnak elő problémák. Hanem azért, mert megoldják, mert nem sajnálják az időt, és energiát rá. Kutyaiskolába viszik, lemozgatják, de ennek ellenére is előfordul. hogy tönkretesz valamit, de az mégis bele van kalkulálva.

Kaptam már videót egy német gazditól, akinek 4 díszpárnáját szedte miszlik darabokra az örökbefogadott kutyája, és mellette össze is tört néhány dolgot, miközben átrendezte a nappalit. Annyit fűzött hozzá, hogy ezt még gyakorolni kell, de nem reklamált, nem háborgott, nem hibáztatta a kutyát, és nem akarta visszahozni. Egyszer eldöntötte, hogy örökbefogadja, hogy felneveli, hogy biztonságot nyújt neki. Tudta jól, hogy lesznek könnyebb, és lesznek nehezebb időszakok, de felelősséget vállalt érte. Ők nem műszaki cikkek, akiket visszaviszünk, mert nem úgy működnek ahogy vártuk, vagy meghibásodnak. Ők önálló, érző lények, akik követnek el hibákat, ugyanúgy, ahogyan mi is.

Egyetlen pillanatig gondolkozzunk el, és fordítsuk meg kicsit a dolgokat: vajon hány kutya cserélné le a saját gazdáját egy másikra? Szerintem egy sem, pedig nagyon sok négylábú szenved a hozzá méltatlan körülményektől, mellőzve, rettegve. Mégis feltétel nélkül, önzetlenül szeretnek minket, és elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk. Gazdagnak, szegénynek, elfoglaltnak, feszültnek, és mégsem kérnek mást, csak figyelmet, törődést, anélkül, hogy változtatni akarnának rajtunk.

Nekünk nem lehetne egy kicsit türelmesebbnek lennünk?

Hétfő

Nincs kecmec, elkezdődött az első és hátsó négyes átalakítása, így ma szerszámokkal munkagépekkel indultak neki a reggelnek a munkások. Mi pedig a helyzethez mérten igyekeztünk végezni a dolgunkat. A télre való felkészüléshez hozzá tartozik, hogy az elhasználódott kutyaházakat pótoljuk, a régieket, ami javítható, azt pedig mentjük. Emellett gondosan beszalmáztunk mindenütt, és a kutyaházakra végre mindenhová felkerült a küszöb, ami arra hivatott, hogy ne túrják ki a szalmát a házból.

Az átalakítás miatt Demiék élete is felborult, az ő udvaruk közös a négyesével, ahol most igen nagy az átmenő forgalom, a munkások dolgoznak, ráadásul félnek a kutyáktól, így be kellett őket csukni. Demi két lábon várta, hogy mikor totyoghat újra kedvére.

Demi két lábon állva jelezte, hogy ő inkább az udvaron tartózkodna.

Kedd

Viszonylag váratlanul érkezett hozzánk Dóri, és kölyke Matyi, de érkezésükkel mégis tudtunk számolni. Pár nappal korábban értesültünk róla, hogy hajléktalan gazdájuk nagyon beteg, és nekik sürgősen helyre van szükségük.

A Máltai Szeretetszolgálat volt segítségünkre, az ott dolgozók figyeltek rájuk néhány napig, amíg mi helyet szorítottunk nekik. Miközben a beszállításuk történt, újabb ajándékcsomagot sikerült felfedezni a felelőtlen állattartók által inkubátorként használt romos tanyán. Az ajándékcsomag egy újabb kikötött kutya volt, így gondolom senki nem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy a kollégákat majdnem megütötte a guta. Még egy helyet kell teremtenünk, a semmiből, mert valakinek megint ismét nehéz a felfogása, vagy csak simán érzéketlen.

Szerda

Kutyaházat kaptunk ajándékba egy nagyon kedves gazditól, akinek kutyája, Apolló bizony a menhelyről származik. Ma munkatársam, Robi ment el a házért, és így találkozhatott régi barátjával, Apollóval, természetesen a simogatás nem maradt el! Ezek a találkozások szívmelengetőek mindannyiunk számára - látni, ahogy egy korábbi védencünk önálló, boldog életet él.

Délután állatorvosunk is megérkezett a menhelyre a szokásos állatorvosi vizitet bonyolítottuk. 13 kombinált oltás mellett 2 veszettség elleni védőoltás, valamint 3 mikrochip lett kiosztva a soron következő kutyáknak.

Csütörtök

Ha csütörtök, akkor őrület! Ez mostanában a nap szlogenje, hiszen ilyenkor már elkezdenek a kutyák "készülni" a szombati önkéntesnapokhoz, amikor is sétálhatnak. Csakhogy vannak kimondott függők, akik előtt pórázt nem mutathatunk, de már annyira eldurvult a dolog, hogy lassan vigyázni kell arra is, hogy mit beszélünk, mert minden szavunk mögött "gyanús" sétálásra utaló tetteket szagolnak, és egyszerűen elszabadul a pokol! Ott tartunk, hogy lassan vigyázni kell a szánkra, és ólálkodni kell a menhelyen a dolgozóknak, mert egy-két erőszakosabb kutya, ha nem figyelünk, akkor önállósítja magát, vagy erőszakot alkalmaz, és kisebb-nagyobb mértékű lelki terrorral veszi rá a szerencsétlen gondozót, hogy vigye el egy gyors körre. Ma sem maradtunk esemény nélkül, bajkeverő Saidunk gondolta úgy, hogy neki jár a séta, ezzel szabadjára engedve a komplett előkészítő udvarban élő brigádot. Persze el nem ment senki, csak éppen be kellett gyűjteni a tilosban matató kutyákat, miközben lett volna ezernyi más teendőnk is.

Ő itt Said. Said már egy ideje sétafüggő, és esze ágában sincs ezen változtatni.

Péntek

Megérkezett a menhelyre a második körös kutyaház szállítmányunk is, de örömünk nem tartott sokáig. Két gazdi is a bolondját járatta velünk, hiszen kutyát akartak leadni, majd mindkettő meggondolta magát. Ezzel egy időben ideiglenes befogadónk segített nekünk: talált kiskutyát szállítottunk hozzá, akiről sajnos még aznap délután kiderült, hogy epilepsziás. A menhely azért nem tudta fogadni,mert éppen a két másik "sürgős" esetnek készítettük elő a helyet, akik utána persze meggondolták, és nem hozták a kutyákat.

A nagy variálásnak az lett az eredménye, hogy az egykor problémásnak számító Barát újabb két leányzót kapott a nyakába, így már igazi hölgykoszorú körül, és úgy tűnik élvezi. Lola és Paula lett a két új társ, a régi Zserbó mellett.

Barát sokáig egyetlen kutyát sem fogadott el, mára már igazi hölgykoszorú veszi körül.

Szombat és Vasárnap

Megérkezett a várva-várt hétvége és a sétáltatós önkéntesek, ezúttal tizenhárman, ami hatvan kutyának jelentett egy hatalmas élményt, kirándulást.

Hogy mennyire össze tud szokni egy-egy problémás kutya egy másikkal, azt jól mutatja Fredi és Saci esete, akik ugyan kenneltársak voltak, de nem számítottak nagy puszipajtásnak. Mindketten nagyon erős személyiségű, domináns kutyák, épp ezért laktak csak ketten egy kennelben. A felújítás miatt most mindketten egyedül, külön-külön 1-1 egyszemélyes kennelben vannak, de önkénteseink együtt vitték őket sétálni. Döbbenetes pillanat volt, amikor meglátták egymást, és azonnal társként viselkedtek. Egymás mellé álltak, és csak picin múlott, hogy nem sikerült a hatalmas puszi pillanatát is elkapni. Már ezért megérte a séta!