Ahogy az előző beszámolóban említettem, Birsre rámosolygott leendő gazdija és a cirmos leányzó jó magaviselete miatt hétfőn sor került az adoptálására. Ismételt találkozásuknál gazdija megemlítette, mintha kicserélték volna, egy nyitottabb, érdeklődőbb cicával találta magát szemben. Ott a tömegben elveszett Birs karaktere, elnyomták a nála sokkal karakánabb, nyomulósabb cicák, ám a pár nap egyedüllét felszínre hozta tündéri mivoltát, ami azonnal fel is tűnt gazdijának. A hordozóban még egy-két megjegyzést fűzött az esethez, de az autóban már megszeppenve vágott neki az ismeretlennek és utazott haza Dorozsmára.
Az elkülönítő szobácskába Éber lett beköltöztetve, mivel újra erős hasmenése van, amit kezelünk és próbáljuk beállítani a kajamennyiségét a haspóknak. Hiába etettük külön, ha beszabadult a szobába, mindent elpusztított. Azonnal összeszedni meg nem illik a cicák tálkáit, mivel vannak lassan evő, nyámmogó, rá-rá járók is. Nenszi még így is ott maradt, hogy ezt a nemes feladatot ellássa. Képes ott ülni az éppen falatozó cicák mellett és várja, mikor unja meg az illető az evést és tud lecsapni a maradékra. Visszatérve Éberre, leüvölti a fejünket. Olyan frekvencián képes üvölteni, hogy már félelmetes! Mert szerencsétlen nem bírja a bezártságot, főleg nem a magányt. Nem tud mit kezdeni a szituációval, hogy az eddig oly sok cica spanci hová lett és miért kell neki ott lennie. Nagyon társaságkedvelő, ha közeledünk már csitul és boldogan bújik oda hozzánk. Akkor még a kaja sem annyira fontos, ha van simogatás és játék.
Éber mit sem sejtve hancúrozik egymagában, közben a hőn imádott testvérkéjét, Életkét, a mi kis vízi tündérünket pedig örökbe fogadták. Reggeli után lezuhanyzott, annak rendje s módja szerint, hisz ez már a napi rutin szerves része nála. Fiatal gazdija megérkezett érte, mondanom sem kell, nagy volt a boldogság! Mivel az angol nyelvtudásom hagy némi kívánnivalót maga után, épp próbáltam elmagyarázni Életke szenvedélyét, megnyitottam a csapot és már ott is termett, hogy bemutassa, miről is van szó. Jót kacagtak rajta, majd nem győztük törölgetni, nehogy megfázzon, míg kiérnek az autóhoz. Életke kétlaki cica lesz, suli idő alatt Szegeden, míg szünet alatt Németországban fog lakni. Úgyhogy hajrá kicsi lány, hódítsd meg a világot!
Szerdán minden jól indult, mondhatni rutinszerűen. A kolóniában kellett jobban elidőzni, mert Cingi, a matuzsálem cica egyre rosszabb állapotban van. Az ő etetése külön történik, mivel fogai sincsenek, csak puha kajcsit kap, és mivel egyre gyengébb, a fotelében van tálalva. Icukával nem beszélve, mindketten így csináltuk, majd jót derültünk mikor szóba került. Nah, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Cingi egyre kevesebbet evett. Rosszkedvű is, vagy inkább fáradt és ez egyre feltűnőbbé vált a napokban. Ismeretségünk óta nem volt egy vastag cica, de önmagát túlszárnyalta és igen szépen ráncba kapta magát, egy időre. Aztán most megint csak fogyott... A minap még ő is ott botorkált dorombolva, simogatásért sorba állva, de már csak fekürészett, hol a fotelben, hol visszatért a kanapéra szundítani. Az ember látja mikor halványul a fény a cica szemében, még ha csak egy ép szeme is van, és az is kicsit csipás... Aztán napközben meghoztuk Icuval a nehéz döntést, hogy csütörtökön megmutatjuk Cingit a doktor úrnak és ha áldását adja rá, elengedjük. Majd ment minden tovább, jött egy család, akik csak hazafelé menet rapid látogatást tettek nálunk és lepték meg védenceinket adománnyal, amiért hálásak vagyunk! Folytatódott a nap és valami furcsa sugallattól vezérelve, korábban kezdődött a délutáni etetés, rendhagyó módon a kolónia szobába indulva. Nem akarom túldrámázni a dolgot, mert most megírni sem könnyebb, mint átélni, de Cingi csak elköszönni maradt még... Sikerült egy-egy nyávintást kipréselnie magából, aztán csak feküdt, miközben sok-sok simit kapott. Ahhoz, hogy zavartalanul történjen a dolog, egy bélelt dobozban, a zsibongó tömegből kiemelve szenderült végső nyugalomra.
Csütörtökön, az állatorvosi vizit napján Lütyő megkapta a microchipjét és az első kombinált oltását, Lolita, Lupita és Lepke pedig a veszettség elleni szurijukat. Közben a futár is befutott, Lupita gazdija küldött túlélőpakkot, két tálca konzervet és almot a cicáknak, ezúton is köszönjük! Később egy pár érkezett ki hozzánk, kik cicájukat egy "cukiversenyre" nevezték be, ahol a közönség szavazata cicájukat a második helyre repítette. Gratulálunk! A nyereményüket egy menhely javára fordították, jelen esetben ránk gondoltak. Többen is becsatlakoztak a gyűjtésbe, hozzájuk postán keresztül küldték a mindenféle jóval ellátott csomagokat, aminek a cicáink nagyon-nagyon örültek, és természetesen mi is! Köszönjük szépen ezt a végtelen kedvességet a párnak is és mindenkinek, aki hozzá járult a cicáink kényeztetéséhez!
A Lepke, Lolita, Lupita tesók pénteken elutaztak dr. Sebő Ottóhoz, ott elkészült a FIV/FeLV gyorsteszt, szerencsére negatív eredmények büszke birtokosaik ők. Viszont az immunrendszerüket még erősíteni kell, a rossz egészségügyi állapotban megérkezett kicsik átestek két antibiotikum kúrán, és annyira nem sikerült megerősödnie a védekező rendszerüknek, ami enyhe gombásodásban csapódott ki. Úgyhogy szombaton Icuka koordinálásával, Alexa segítségével lefürdették a cicákat. Valószínű az újdonság ereje volt a fő hajtóerő, de a kicsik nagyon jól viselték a pancsolást és az alapos suvickolást. Vizesen mindig viccesek a cicák, de olyan jó meleg volt náluk, hogy pikk-pakk megszáradtak és teljes pompájukban csillogtak.
Hétvégén többen is látogatásukat tették a menhelyen, hogy az Ünnepek közeledtével kedvezzenek védenceinknek meglepivel. Még Döme gazdijai is kilátogattak és áradoztak a vörös kandúr csodás természetéről és a nagy egymásra találásról. Egy csokorba gyűjtöttünk néhány képet, mivel minden csomagról egyéb okokból nem készült fotó, de Mindenkinek őszintén köszönjük!
Adományok egy csokorban. A cicalakók üzenik: "Köszönjük szépen!"
Hét elején Szüpürty makrancos náthája miatt újabb antibiotikum kúrát kezdett, hátha másféle gyógyszer jobb belátásra bírja a bacikat és elűzi azt. Orra, szeme tiszta, mégis úgy szuszog, mint egy gőzgép. Szeretné befalni az egész világot, csillapíthatatlan éhsége van és pici pocakja kezd formálódni. Viszont a kajánál is jobban szereti az emberi érintést, minden alkalommal meg kell babusgatni a kis drágát.
Megismételtük a trió testvérpáros fürdetését. Itt már nem adták könnyen a testüket, tudván mi vár rájuk, ment a rúgkapálás ezerrel. De van amit meg kell tenni bármennyire is tiltakoznak a porontyok. Nemes cél érdekében történt mindez, mert csütörtökön már néhány falat reggeli után megérkeztek Lupitáért. Szinte mosolygott a szeme, hogy elhagyja a menhelyet, nem is kellett sokat időznie mivel busz fordultával indultak is haza felé. Otthon két nagy kandúr várta őt haza, akiknek fel kell kötni a nadrágjukat, mert ha Lupi összekapja magát és felbátorodik, a fiúk a lábai előtt fognak heverni! Gazdija gyártott még cicáinknak botos játékot és kaparófákat, amiket be is üzemeltünk sebtében a karanténban!
Pénteken lelkes önkéntesünk Gabi segített a cicalakban a napi teendők lebonyolításában és a simi adag kiosztásában. Köszönjük, hogy szabadidejét ránk áldozta!
Szombaton újra egymásnak adták át a kilincset a látogatók, rengeteg adományt kaptak védenceink, és volt hogy még a dolgozók is. Egy-egy kedves levélke, ajándékcsomag, amire őszintén szólva mi nem is számítottunk, viszont igazán jól esett! Köszönjük! Egy család Ausztriából, család látogatásra tért haza, ám hozzánk is kilátogattak. Lelkes kutya- és cicablog olvasók, ezért a cicaházban szinte mindenkit név szerint üdvözöltek. Ez nagyon kedves élmény volt, köszönjük! Végül megtörtént Fenszi kölykének, Fincinek a lepapírozásra. Róla még anno esett szó, ők ideigleneshez kerültek, mert Fenszi nem volt hajlandó etetni őket és egyre rosszabb állapotba kerültek. Valamiért az összes tesója meghalt, egyedül Finci volt, ki nem adta könnyen az életét és lopta be magát ideiglenese szívébe. Sok mindenen mentek keresztül, ez megerősítette a köteléküket annyira, hogy elválaszthatatlanok lettek! Ez a sors furcsa fintora, mikor egy ideiglenes befogadóból végleges gazdi válik.
A menhelyre rengetegen látogattak ki és Karácsony alkalmából sok-sok figyelmet, szeretet és ajándékot kaptak lakóink. Emellett Szeged több pontján eledelgyűjtés volt számukra, ahol szintén sokan álltak meg és tettek a kosárba valami finomat, vagy fontosat az ő ellátásukhoz. Mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy az átmeneti, vagy végleges négylábú lakónk Karácsonya ilyen nagyszerű legyen, örök hálával tartozunk!
Szívből kívánunk mi is, a 33 bársonytalpú barátommal együtt Áldott, Békés és dorombolásban gazdag Ünnepeket!
Reni
Hozzászólások