Kutyamesék 2018. jan. 1-7.

Az elmúlt szilvesztert ahányan vagyunk, annyiféleképp éltük meg. A hírek, az újságok, a közösségi oldalak azzal voltak tele, hogy ezen a szilveszteren sokkal több kutya veszett el, mint az eddigi évek során. Ehhez képest a menhelyen a telefon szinte végig néma maradt, alig akadt hívásunk. Ennek ellenére valóban a csapból is az folyt, hogy mennyi az elveszett kutya. Bizakodom, hogy talán ebben a régióban az emberek valóban jobban vigyáztak a háziállataikra.

Bízom abban, hogy ez az esztendő bővelkedni fog felelősségteljes örökbefogadásokban, és végre minden kutya, mint családtag élvezheti a napjait. A 2017-es év végére sikerült egy telefonálónak alaposan feldobnia a menhelyi alaphangulatot a stílusával. Ha azonban beszélgetést komolyan gondolta, akkor végtelen szomorú sors vár majd valahol egy kutyára.

Hősünk múlt év végén telefonált, de úgy érzem, hogy meg kell osszam az olvasóinkkal, hogy néha milyen beszélgetéseket kell folytatnunk rezzenéstelen arccal, kedvesen. A telefont férfi kollégám vette fel, akit kedélyesen köszöntött a hatvan év körüli telefonáló "jónapot főnök Úr!" Azonnal el is kezdte a mondandóját, miszerint kinézte magának a kaukázusit, azt a Tökmagot, mert az övé "feldobta a pacskert". Gondolom kellőképpen meggyászolta, ha ilyen kedélyes hangulatban emlékszik vissza egykori kedvencére... Még fel sem ocsúdtunk, amikor folytatta: mit gondol, ha kikötném ide az első udvarra, ez azé' csak vakkantana, nem?! Ekkor munkatársam nem kezdte el neki az állatvédelmi törvényt regélni (mert úgyis értelmetlen), de megpróbálta elmagyarázni, hogy Tökmag nem az a vakkantgatós fajta, hanem inkább félős. Persze a telefonálót ez nem győzte meg, pontos leírást adott a tartási körülményekről. Mint kiderült egy 800 négyszögöles udvar lenne az övé, tyúkok is vannak, neki pedig ki lenne feszítve egy húsz méteres sodrony, így aztán bőven szaladgálhatna. Munkatársam akkor már hosszan, lendületesen védte Tökmag érdekeit, és azt ecsetelte, hogy szegény annyira fél, hogy meg sem tudjuk fogni, mert úgy elszalad, hogy nagyon! Hősünk erre visszatért ismét a fő kérdéshez: "gondolja, ha ide kikötném ez nem is vakkantana?" Kollégám rávágta, hogy nem, mire a telefonáló most azonnal meg akarta oldani a gondját, tovább folytatta a kérdezősködést. A kutya mérete a végére már majdnem mindegy is volt, Tökmag neve a negyedik perc végére feledésbe is merült, egy volt a lényeg, hogy tudjon vakkantani, és oda tudja kötni az első udvarra.

A mi csendes, inkább kanapén henyélni vágyó kutyáink között biztosan nem talál egy ilyet sem, de abban is biztos vagyok, a szomszéd kutya következő kölykeiből, a helyi vásárból, egy kutyájától szabadulni vágyótól fog majd szerezni főhősünk egy vakkantani tudó kutyát. S ez a kutya majd élheti nyomorúságos életét végig láncon, ritkán kapott jó szó után vágyódva, kutyához nem méltóan, egészen addig, amíg ő is "fel nem dobja a pacskert", és adja át helyét a soron következőnek.

Hétfő

Az év első napjának reggelét menhelyi felderítéssel kezdtük: a tűzijáték természetesen a mi kutyáink életére is olyan hatással van, mint gazdis társaikéra. Szerencsére senkinek semmi baja nem esett, leszámítva Saidot, aki beérkezése óta tartja dicső első helyét, ha a durrogástól való félelmet vesszük alapul. Volt már, hogy több udvart keresztül ugorva a nagyház egyik gödréből szedtük elő rettegve, de mentettük már a háztetőről, ahová ma sem értjük, hogy pattant fel, szóval minden Újév kalandos a telepőr kutyánkkal, aki mostanában inkább az önkéntesek kedvenc jegesmacija, mint telepőr. Egy szó, mint száz, Said most is alakított, igaz mindössze csak megkarcolta a pofiját, amikor menekülni akart.

Said minden héten kitörő örömmel fogadja az önkénteseket, nem titok, hogy odavan a sétáért is.

Kedd

Ma Fürge volt a nap áldozata. Aki már találkozott a hisztis öregünkkel, az jól tudja, hogy neki akkor van jó napja, ha valakibe beleköthet, legyen az ember, vagy akármelyik társa. Ma viszont Fürge egész nap csak feküdt csendben, ami rá egyáltalán nem jellemző. Kiújult a problémája az ízületeivel, és nagyon fájlalta mindenét. Délutánra szerencsére már sikerült felkelnie, de mozgása továbbra is kötött maradt. Újabban nagyon érzékenyen reagál a frontokra.

Fürge egyre nehezebben viseli az időjárás-változásokat.

Szerda

A mai napunk meglehetősen nyugalmasan indult, az Újév első napjai mindig csendesek a menhelyen. Pajti azonban gondoskodott róla, hogy kicsit felrázza a menhelyi hangulatot, és megtornáztassa a gondozókat. Történt ugyanis, hogy ki tudja milyen indíttatásból, egyik gondozónk lába alatt megindult a semmibe, ugyanis az építkezés miatt a régi kerítést is elbontottuk, tehát semmi nem szabott neki gátat. Először még nagyon élvezte a szaladgálást, később azonban megijedt, és pánikszerűen szaladt vissza hozzánk, mert ugye rögtön megiramodtunk utána.

Sajnos Pajti azonban nem egy egyszerű eset, azonnal erős harapással reagál minden őt ért ingerre, ami félelmet kelt benne (póráz, mell alá nyúlás, vagy csak ha úgy érzi, hogy sarokba van szorítva). Szépen visszasétált velünk a helyére, ott azonban megrémült a látottaktól, hiszen az építkezés területén keresztül vezet az út a helyére, így semmiképp nem akart visszamenni. Bújt mindannyiunkhoz, viszont ahogy észrevette, hogy fel akarjuk venni, vagy megfogni, pánikszerűen elrohant. Végül sikerült becsalni egy félkész kennelbe, ahonnan nem tudott elmenekülni, zárt térben pedig a pórázt sikerült rájátszanunk, így végül visszakerülhetett a helyére.

Pajti kirándulást szervezett magának és gondozóinak.

Csütörtök

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett ma hozzánk, volt tennivalónk bőven: 8 veszettségi-kombinált, 11 veszettség elleni, 14 kombinált oltás mellett 7 mikrochipét is kiosztott, és a hozzá járó adminisztráció is rengeteg idő.

Péntek

Ártatlan Tökmagunkat már egy ideje figyeljük, ugyanis a kennelfelújítási munkálatok alatt ideiglenes helyen élő lakókat hecceli. Azért is nehéz "lebuktatni", mert a legkisebb zajra is rögtön felfüggeszti a tevékenységét, hogy minden gondozó azt gondolja, ő a menhely legártatlanabb kutyája. Amikor pedig senki nem látja, akkor a többi udvar előtt mászkál farka felvágva, és vonul, miközben pózol, hogy a másik udvarban élőket idegesítse.

A terve remekül működik, ő maga pedig nagyon jól szórakozik, hogy mindenki tiszta ideg miatta. Alkalmanként a szebbik felét is megmutatja társainak. Többen már egész egyszerűen nem foglalkoznak vele, de a másik udvaron élő Greg abszolút partner abban, hogy felidegesítse magát.

Szombat és Vasárnap

A hétvégén ismét kilátogattak hozzánk lelkes sétáltatós önkénteseink, akik az évet új rekorddal kezdték: 7 önkéntesünk 64 kutya mozgásáról gondoskodott.

A csoportkép nem teljes, de a fotó önmagáért beszél!

Természetesen önkénteseken kívül látogatók is akadtak szép számmal, és voltak, akik nem üres kézzel érkeztek. A képen látható talicskányi adományt egy kedves fiatal pártól kaptuk. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani!