Amikor az ember kutyát szeretne, és itt most nem fajtatisztákra gondolok, akkor sokak fejében megfordul a menhelyi örökbefogadás lehetősége is. Legtöbbször az a lényeg, hogy együtt növekedjen a gyerekkel, jó pajtások legyenek, ne ásson, ne romboljon, és még nagyon fiatalon kerüljön a családhoz, hiszen csak így szokhatunk össze. Gyakran a probléma gyökere az, hogy a kiskutya igényeit, ami egyedenként nagyon eltérő, elfelejtik figyelembe venni.
Kölyökkutyát könnyen szerezhetünk bárhonnan, ha épp a menhelyen, vagy a tenyésztőknél nem járunk sikerrel. Emiatt a menhelyeken gyakran beragadnak a felnőtt, vagy idős kutyák, akik akár az életüket is adnák egy pár gazdival töltött évért. Ők legtöbb esetben minden kis plusz figyelemért, kedves szóért nagyon hálásak, emellett pedig nagyon igyekeznek a gazdi kedvében járni. Sokkal kevesebb energiát igényel a nevelésük, mert érzékenyebben kommunikálnak, sokkal jobban figyelnek a családra.
A kölyköket vásárló, vagy örökbefogadó családok gyakran hidegzuhanyként szembesülnek azzal, hogy a cuki kiskutya a hétköznapokon nem is olyan angyali. Sokan azt hiszik, hogy sportot űz új családja idegesítéséből holott csak unatkozik. Ha kezelhetetlennek tűnik, vagy olyan szokása van, amivel a család nem tud mit kezdeni, akkor gyakran kutyaiskolába viszik, ahol a kiskutya megtanul alap vezényszavakat, pórázon sétálni, ülni. Egyetlen dolgot nem tanul meg, kötődni. Hiszen a gazdája ugyanolyan idegen marad a számára. A kutyaiskolában eltöltött idő csak a közös, ezen felül semmi. Az emberek többsége ilyenkor megelégeli az eltöltött időt, a sok bosszankodást, és útilaput köt a kutya talpára. Mert azt gondolják, hogy a kutyaiskolában eltöltött néhány óra a kutyát hűségessé, ragaszkodóvá, szófogadóvá teszi.
Menhelyi kutyák egész sora tudhat maga mögött kutyaiskolát, vizsgákat, mégis menhelyen él, mert "neveletlen". Mert hiába hívják, nem jön vissza, mert még mindig szétszedi a bútort, vagy a lábtörlőt, esetleg védi a kaját, vagy nem jön ki az összes családtaggal.
Aztán ez az egykor mindig vidám, játékos kölyök immár egy évesen újra a menhelyen találja magát. Korábban vetekedtek érte az emberek, elég volt egy cuki pillantás, vagy fotó is hozzá, most viszont mindenki keresztülnéz rajta. Ha esetleg mégis megakad rajta valaki szeme, azt elriasztja, hogy visszahozott kutyáról van szó. Ő sem fog vele bírni, vagy biztos okkal hozták vissza. Így lesz egy csapára a divatos, cuki kiskutyából visszahozott "bűnös", akit megbélyegeznek.
Innen már nagyon nehéz a visszaút. Az emberek előítéletesek maradnak az ilyen kutyákkal szemben, pedig ők is ugyanúgy várnak az igazira, hogy valakihez igazán tartozzanak. Pedig nincsen bűnük, csak annyi, hogy a gazdival nem tudtak igazi kapcsolatot kialakítani, és most ezért fizetnek. De biztos, hogy ez az ő bűnük?!
Hétfő
Idős Dodónk úgy tűnt, hogy révbe ért, ugyanis egy kedves külföldi család vetett rá szemet, és ami kisöregünk útja már szervezés alatt állt. Ma etetés közben azonban egy eddig sohasem látott furcsa viselkedést tapasztaltunk nála .A mindig éhes Dodó falatozás helyett elvonult, és reszketett, mintha fázott volna. Az egész nem tartott tovább egy percnél, de mégis nagyon nyugtalanító volt. Előtte és utána a viselkedése olyan volt, mint bármikor, nem tudtuk hová tenni a dolgot. Egyelőre jeleztük a bajt, és abban állapodtunk meg, hogy figyeljük Dodót, vizsgálatok következnek, és az utazást egyelőre elhalasztjuk, ha megismétlődik a "roham".
Kedd
Elég kalandos úton került a menhelyre Rózi, valamint pár napos babái, Rigó, Rege, Rafi, Randi és Róna. Először a Klinikakertben vert sátrat az anyakutya, de egy arra járó hölgyet megharapott - vélhetően csak a kölykeit féltette. Később egy állatbarát hölgy felnyalábolta a kiscsaládot, mi így értesültünk a történtekről. Természetesen segítséget nyújtottunk, hiszen a kutyusnak ilyen esetben veszettségi megfigyelésre van szüksége, aminek megvannak a szabályai. Jelenleg a menhelyen várja a karanténidő leteltét a kölykökkel, utána pedig természetesen mindannyian gazdikeresők lesznek.
Sajnos Dodó problémája ma is előjött, és furcsa mód ismét az etetésnél. Előtte és utána a viselkedése olyan volt, mint bármikor. Most azonban rendelkezésünkre áll egy rövid, és nagyon rossz minőségű videó, ami talán segít felderíteni az orvosnak az okokat!
Szerda
Ahhoz, hogy a tegnap beérkezett kutyacsaládnak helyet biztosítsunk, kellett Morzsi hozzájárulása is a dolgokhoz, hiszen ha ő nem barátkozik meg új kenneltársaival, akkor bizony nem tudtuk volna, hogy hová helyezzük el a segítségre szorulókat.
Morzsi egyébként elég karakteres kutya, először mindenkit meg akar támadni, aki négylábú, de ez részéről inkább egy megelőző viselkedés. Új lakótársai ezt gyorsan leszűrték, így figyelmen kívül hagyták a viselkedését, és mivel nem volt partnere ebben senki, így felhagyott a műbalhéval.
Csütörtök
A mai nap után mindenki úgy aludt, mint a bunda. A szokásos állatorvosi vizit alkalmával 8 veszettség elleni oltás, 8 mikrochip és egy veszettség elleni védőoltás lett kiosztva.
Emellett több tonna kutyaszalámit kaptunk adományba a Partner in Pet Food Kft.-től, amit a kennelfelújítási munkálatok miatt nem tudtunk rögtön a raktárba pakolni, annál is inkább, mert tetemes mennyiségről van szó. Megállás nélkül pakoltuk a téli élelmiszert, de nem értünk a végére, persze le is borult néhányszor, így valószínűleg új stratégia után is kell néznünk. Óriási mennyiség! Az eddig bepakolt készlet is meghökkentő, és biztos nem adja vissza a valóságot!
Péntek
Ma először kaptak kóstolót a kutyák a friss menhelyi készletből. Szabályosan toporzékoltak érte. Dodó ezúttal nem produkált semmi rendkívülit, nyelte a finom falatokat, mint kacsa a nokedlit.
Másik nagy menhelyi öregünk, Sztafi rosszul is lett, ugyanis túl sok szalámi darabot tömött a szájába. Egyik gondozónk gyors közbeavatkozásának köszönhető, hogy nem lett baj. Néhányan annyira mohón kezdték el habzsolni, mintha eddig éhen maradtak volna. Szóval a szalámi hatalmas siker (amit eddig is tudtunk, hiszen a gyógyszerezést, féreghajtózást mindig szalámival oldottuk meg). Főételként azonban eddig nem szerepelt az étlapon.
Szombat és Vasárnap
Az esős, párás idő sem vette el lelkes önkénteseink kedvét a sétáltatástól. Ez alkalommal 41 kutya sétálhatott 4 önkéntesünk segítségével.
Az esős időnek köszönhetően a fázósabbak egész nap az előkészítőben terpeszkedtek, nemkevés sarat, és takarítani valót hagyva maguk után.
Az előkészítőben való henyélés addig tartott, amíg az önkéntesek meg nem érkeztek. A pórázok előkerültek, az első körben sétálók pedig kihúzott háttal, fegyelmezetten várták a séta pillanatát, hiszen egy jól nevelt kutya ugye így viselkedik!
Köszönjük a 161 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások