Kutyamesék 2018. febr. 2-11.

A blog bevezetőjét ezúttal a végére hagytam, mint egy kicsit groteszk csattanót, hiszen a történetem főhőse a hétvégén költözött a menhelyre. A leadás okairól, kósza történeteiről a heti beszámoló végén olvashatnak.

Hétfő

A téli készleteink kimerülőben vannak, így ma első teendője között szerepelt egy gondozónak, hogy szalmát hozzon a kutyáknak. A csapadékos időjárásnak köszönhetően megállás nélkül cserélni kell a szalmát.

Ez az időjárás nem csak a takarítást nehezíti meg, hanem sajnos az öreg kutyáink szervezetét is nagyon megviseli. Múlt héten Dudát és Csöpit költöztettük a menhely forgalmasabb részére időskori betegségeik miatt, ma pedig Dzsudit kellett orvoshoz küldenünk, mert gyengének, elesettnek látjuk. A vizsgálat nem talált nála semmi betegséget, valószínűleg a kora miatt megviseli az időjárás.

Dzsudi mellett Rézi, Rozi, Borsó és Negyedik Bobi is útra kelt, ők mindannyian ivartalanításra utaztak dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Az ivartalanítás mellett a szívféregteszteket is elvégeztettük. Bobin kívül mindenki negatív lett.

Rézi és Rozi pár nappal ivartalanítás előtt (és utána is) a mobilkennelekben kapnak helyet.

Kedd

Rózi (nem összekeverendő a tegnap ivartalanított Rozival) kölykei szinte napról-napra cseperednek, és egyre ügyesebbé válnak. Tápszerrel összekevert konzervet esznek az anyatej mellett. Így próbálunk egy kicsit Rózi helyzetén is könnyíteni, hiszen ő nagyon vékony. Bezzeg a kölykök! Ők úgy tűnik egyre erősebbek, de azért még ne kiabáljunk el semmit, hiszen messze van még az oltási program.

A kicsik már kijárnak a házból enni, és hangos vakkantással jelzik, ha éhesek, vagy kommunikálni szeretnének. Amikor meglátnak minket már csóválják is a pici farkincájukat, és osonnak elénk.

Szerda

Egy újabb rossz hírrel kezdeném a mai napot. Totót el kellett különítenünk társától, Ruditól, akivel körülbelül egy hete érkeztek. Mostanáig figyeltük őket, mert soha nem találtunk vizet a táljukban, de mivel vannak notórius vízborítók, így nem gyanakodtunk. Most azonban sikerült a végére járni, hogy senki nem borítja ki a vizet, hanem Totó iszik tetemes mennyiséget. Most kivettük Ruditól, és pár napig figyeljük, valamint mérjük az elfogyasztott víz mennyiségét, hogy állatorvoshoz konkrét adatokkal mehessünk. Szomorú, hogy erre nekünk kellett rájönnünk, mert eddigi gondviselőiknek valószínűleg fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben.

A két kutya meglehetősen nehezen viseli egymás hiányát, de nem volt más választásunk, külön kellett raknunk őket.

Totó és Rudi most néhány napot külön töltenek, hogy külön-külön figyelhessük a panaszaikat.

Csütörtök

Hihetetlen, de két igazán régi lakónk, Fióna és Mazsola intett búcsút ma a menhelynek, és indult el egy boldog, gazdis élet felé Ausztriába.

Fióna társával, Bogárral aktív résztvevői voltak a menhelyi sétáknak.

A heti állatorvosi vizit sem maradt el: menhelyünk állatorvosa ezúttal két gomba elleni vakcinát, 2 chipet, és 3 kombinált oltást osztott szét a soron következőknek. Karcsinak pedig elvégeztük a szívféregtesztet. Az eredménye negatív lett.

Péntek

Múlt héten mutattam be Bobót, aki kezdetben nagyon össze volt zavarodva. Bizalmatlan, morgós kutya volt. Többedmagával került a menhelyre, gazdája kérésére, aki korábban hajléktalan volt, most azonban albérletet, munkát talált, de a kutyákat nem vihette magával. Az új környezet, ismeretlen emberek közelsége leginkább őt viselte meg. Napokig csak a kennel egyik sarkában morgott, és reszketett. A változás azonban nem váratott sokáig magára, ugyanis Bobó megértette, hogy itt biztonságban van, és senki nem akar neki ártani. Azóta egy igazi pusziosztó kis szeretetbomba lett belőle. Alig várja, hogy valakinek hanyatt vághassa magát. Nagyszerű látni, amikor a szemünk előtt kinyílnak a kutyák!

Bobó most már minden alkalmat megragad, hogy egy kis simogatáshoz jusson.

Szombat és Vasárnap

A hétvége a megüresedett helyek feltöltésével telt. Természetesen lelkes önkénteseink sem hagyták a kutyákat cserben: 5 önkéntesünk 45 kutya kirándulását biztosította egy-egy intenzív sétával.

Most még nagyon távoli, de hetek múlva a most frissen érkezett és még halálra rémült, zavarodott, boldogtalan új lakóink is kitörő örömmel, boldogan, lelkesen várják az önkénteseket.

Kezdem a legfiatalabbakkal: Niva és Nova egy befogadott kutya kölykei, akiknek nem sikerült gazdit találni. A befogadók az anyakutyát megtartják, ivartalanítják, a kicsik pedig a menhelyen várják az igazit. A két pöttömöt láthatóan nagyon megszerette a család, és a kölykök is ragaszkodtak. Az első riadalom csak pár óráig tartott, pár kedves szó után már oldódtak a kicsik.

A két apróság először nagyon megszeppent az új környezetben.

Hédit egy állatbarát hölgy mentette a szegedi hírhedt Cserepes sorról, és ő már nem is az első mentvénye. Mivel gazdit régóta nem talált Hédinek, így most ez a csodaszép, érzékeny kutya a menhelyen próbál szerencsét. Ivartalanítva érkezett hozzánk, sajnos az eddigi élete nem volt egyszerű, így érthetően bizalmatlan, nagyon óvatos egyelőre az emberekkel. Csak reménykedni tudunk benne, hogy "hiányát" a "gazdája" nem pótolja más kutyával, mert róla lemondott.

Hédi egy állatbarátnak köszönhetően új esélyt kapott.

Picúr lakásból érkezett hozzánk, és a fiatal kan érthetően nagyon meg volt rémülve. Ő szintén egy gondos gazditól került hozzánk, aki hirtelen fellépő, súlyos betegsége miatt érezte úgy, hogy nem tud megfelelő gazdija lenni a kutyának. Picúr nagyon jó természetű kutyus, de sajnos van egy nagy problémája: egyáltalán nem tűri, ha valaki fel akarja emelni. Olyankor hangosan sikítozik, és kapkod. Reméljük, hogy a menhelyen elfelejti ezt a rossz szokását!

Picúr lakásból érkezett hozzánk. Érthető módon megviselte, hogy egy számára idegen környezetben kell egyedül boldogulnia.

Szándékosan a végére hagytam a heti legmegrázóbb történetet, Morzsi meséjét, aki szintén a hétvégén került gondozásunkba. Felhívnám az olvasók figyelmét, hogy Morzsi története olyannyira kusza, hogy az életének bizonyos momentumaira csak az oltási könyv adataiból tudunk következtetni.

Ennek a 4-5 éves puli fiúnak bizony az volt a vétke, hogy túl lelkesen szerette idős gazdáját, aki feltette testi épségét tőle. A sok ugrabugrálásnak menhelyre kerülés lett a következménye. A leadáskor hamar kiderült, hogy korábban már a menhelyen is próbálkoztak örökbefogadással, de az kudarcba fulladt, mert a néninek idős korára való tekintettel azt javasoltuk, hogy ne vegyen magához kölyökkutyát. Épp az imént elmesélt okok miatt. Ahogy lenni szokott-mégis került kutya a házhoz, akit a történet szerint az unoka hozott ajándékba, de pár év után persze előjöttek a gondok, Morzsi pedig nálunk kötött ki.

Az oltási könyvben szerepelt még egy gazdi, akinél szintén lakott körülbelül egy évet Morzsi - vélhetően egy tanyán -, de utána valami zavaros történet közepette mégis visszakerült az idős nénihez, aki ugye ajándékba kapta, végül pedig most leadta.

A történetem szereplői nem gonosz emberek, csupán most ismerték fel a korlátaikat, és ezt a megoldást látták a legkézenfekvőbbnek. Sajnos Morzsi lelke azonban romokban van. Nem tudjuk miért, de a hétvégét azzal töltötte, hogy egy helyben feküdt. Nem félelem ez, hanem sokkal inkább szomorúság, magány, amit a fentebb említett kutyák bármelyike magának érezhet, mégis ő az, akinek a fájdalom mintha kiült volna az arcára. Valószínűleg nagyon ragaszkodhatott idős gazdájához.

A történet tanulsága pedig talán sértő, de valahol mégis mérlegelésre ad okot: a fiatal kutya az idős embereknek soha nem lesz igazi társa. Hiszen egy kölyöknek rengeteg figyelemre, mozgásra, energiára van szüksége, amit egy idős ember nem tud neki megadni: ebből megannyi baleset, félreértés történik, hiszen Morzsi története sajnos nem egyedülálló.

Az elválás pedig mindenkinek fáj, de nem kellene így lennie.

Egy korban, életmódban passzoló kutyusban rengeteg örömöt lelhetnek az idősek, akit már nem kell megtanítani semmi új dologra, és attól sem kell félni, hogy merő szeretetből fellökne bárkit is. A gondozók tanácsát érdemes jó tanácsként elfogadni, amin érdemes elgondolkodni, hiszen mindenki közös érdeke a boldog együttélés. Ez pedig olyan pici dolgokon múlik. Csak néhány év különbségen.