Néhány héttel ezelőtt meséltem el Önöknek egy történetet Morzsiról, a puliról, aki azért került a menhelyre, mert idős gazdája nem bír vele. A kutya élete az oltási könyv tanulsága szerint elég szövevényes volt, igyekeztünk összerakni a kockákat, hogy megérthessük az életét, és segíthessünk neki. Hozzászólásokból az derült ki, hogy a kutya közvetlen környezetében élők nem voltak elégedettek a leírtakkal, de ez Morzsi szempontjából ez teljesen lényegtelen, hiszen a vita nem segíti őt abban, hogy a lelke egy kicsit kiheverje a történteket. Talán a család most is nyomon követi a blogot, és így értesülnek arról, hogy Morzsinak hogyan sikerült a beilleszkedés, mi történt vele. Ugyan nem kérdezték, de ha hozzászóltak az olvasottakhoz bátorkodom kérdés nélkül is elmesélni, hogy miként alakul a sorsa. Talán rajta keresztül egy kicsit sikerül megérteni, hogy mi történik ilyenkor a kutyákkal.
A csavargó szellemű, minden lében kanál kutyákat nem szokta megriasztani a menhelyi környezet, a sok kutya, a zajok. Ők vidáman csóválva fogadják a gondozólat, minden ételt elfogadnak, és nyitott viselkedésük miatt könnyebben illeszkednek be az oltások és ivartalanítás után a többi kutya közé. Itt aztán hamar megtalálják a helyüket a csapatban, jól érzik magukat, sokat játszanak, mindenre kíváncsiak, és könnyebben magukra vonzzák az örökbefogadók tekintetét.
A másik típus nem ilyen szerencsés, ők nehezebben alkalmazkodnak, félelmeik miatt nem mernek nyitni az emberek, vagy más kutyák felé. Őket előbb alaposan meg kell ismerni, és vérmérsékletüknek megfelelő társat, vagy társakat kell választani nekik, akik mellett kibontakozhat a személyiségük, nem félnek, és bátorítást kapnak. Ha ilyenkor nem megfelelő társaságba kerül a kutya, akkor az gátolni fogja abban, hogy megismerjük a valódi arcát, így a beilleszkedést, és akár az örökbefogadást. Gondoljunk csak bele, hogy nekünk milyen érzés lenne, ha olyan emberrel lennénk összezárva, akit jó messziről elkerülnénk, a hátunk közepére sem kívánnánk. Ha ilyen emberrel kellene összezárva élnünk, valószínűleg mi sem tudnánk kibontakozni. Viszont a barátainkkal, olyan emberekkel, akiket szeretünk, repülnek az órák. Így van ez a kutyákkal is.
A gazditól nagyon sok információt kaphatunk, ami segítheti a beilleszkedést. Ez nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy a gazdi milyennek látja a kutyát. Inkább az életútja az, ami fontos. Ha a gazdi szűkszavú, vagy a történet szövevényes, esetleg nem szívesen válaszol minden kérdésre, azzal a kutyának árt, hiszen lassítja a megismerés, a megértés folyamatát. Mi nem az emberek magánéletére vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a kutya ennek következtében milyen személyiségjegyeket hordoz, mert ők is, ahogyan mi emberek, ahányan vannak, annyi félék.
Morzsinak például majdnem két hét kellett, hogy végre megszokja a menhelyi zajokat, hogy érdeklődjön. Azóta hangulata, és étvágya folyamatosan javul, és egyre kíváncsibb az őt körülvevő világra, keresi az ember társaságát, figyeli a többi kutyát. Ő szerencsés, hiszen viszonylag hamar sikerült túllendülnie a kezdeti nehézségeken, így a hiányzó oltások, és ivartalanítás után már körvonalazódni látszik, hogy milyen csapatban érezné jól magát, addig, míg az álomgazdi nem jön el érte.
Hétfő
A hét első napján ivartalanításra utaztunk dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Joey, Repce, Rénó és Vindu voltak a soron következők. Az ivartalanítást mindenki jól viselte, és egyúttal a szívféreg tesztet is elvégeztettük. Egyedül Vindunak lett pozitív, de erre gyanakodtunk is, ugyanis egyelőre képtelen egy kis hízásra ez a gazella testű kutya, ami általában a szívférges kutyák egyik tünete.
Lottit vizsgálatra küldtük, ugyanis sohasem vidám. Minden kutya társaságba kerül, amikor lejár a karanténideje, és ilyenkor lehet meglátni a valódi személyiségét. Öröm nézni, amikor kinyílnak, beilleszkednek, és ól érzik magukat. Lotti nagyon jól megvan Igorral, de sohasem akar játszani, sokat fekszik, látszik, hogy kedvetlen. Sajnos megérzésünk nem csalt. Ez a fiatal kutya bizony szívelégtelenségben szenved. Gyógyszert az orvos akkor javasolt, ha köhögni kezd, egyelőre egy injekciót kapott.
Kedd
Sándorfalváról érkezett hozzánk két szabad személyiségű kutyus. Őket korábban a templomkertből szedték össze. Rió és Szájmon nagyon barátságos, pattogós, vidám kutyák, akik örültek, hogy menhelyre kerültek, hiszen ez is egy esemény az életükben. Nem voltak megijedve, és minden új ingert örömmel fogadtak.
Szerda
Ebben az igen változatos időjárásban, amikor a szakadó eső, vagy a széllökések váltják egymást, szó szerint a kutyának sincs kedve kijönni a házából. Vannak azonban a szerencsések,azok az öreg kutyák, akik az előkészítőben a kályha mellett élik mindennapjaikat. Ők nemcsak szeretik a meleget, hanem el is várják, hogy egész nap melegedhessenek. Egész nap ki-be rohangálnak, rendezkednek, majd a nap végén elbújnak bent, hogy az éjszakát bent tölthessék. Persze mi belemegyünk ebbe a játékba, így általában egy csorda alszik bent minden éjszaka. Az előkészítő elvileg a dolgozók helye, de telepakoltunk mindent kutyaággyal, de az öregek még ezt is kevésnek tartják, hiszen van az úgy, hogy egyszerre három kutyának is ugyanaz a fekhely kell. Ilyenkor egymás hegyén hátán fekszenek, vagy puffognak, ha éppen már végképp nem férnek oda. Akaratos Dzsudink ráadásul nem hajlandó együtt feküdni senkivel, így amikor rájött, hogy a kályha melletti hely már foglalt, és a foglaló nem kitúrható, ráadásul a többi üres fekhely neki nem felelt meg, hát lefeküdt a kályha mellé a csempére. Akadhat-e ennél szívszorítóbb látvány?
Csütörtök
A szokásos heti állatorvosi vizitünk a szokásosnál rövidebbre nyúlt. Ez alkalommal mindössze öt veszettség elleni védőoltás került kiosztásra.
Ennek a leginkább az a Tapi örült, aki pár hete átköltözött a cicaházhoz. A cicás gondozónk, Reni, és Tapi között ugyanis különös kapcsolat van. Tapi egyszerűen odáig van érte, és ez az érzés kölcsönös. Minden reggel bizakodva várja választott gazdiját, ám ha nem ő érkezik a cicaházba, akkor Tapi csalódottan veszi tudomásul, hogy a napját ma nem kedvenc gondozójával tölti. A rövid állatorvosi vizit viszont azt jelentette, hogy Reni több időt töltött a cicaházban, így vele is.
Péntek
Megtörtént a hét első örökbefogadása, ugyanis Cupák befejezte az oltási sorozatát a menhelyen. Ez azt jelenti, hogy a ma éjszakát ő már családjával együtt töltheti. Sokan nem értenek egyet az örökbefogadási feltételeinkkel, és azzal, hogy a kutyát többször kell meglátogatni, mielőtt a gazdi magához veszi. Felháborítónak, időpocsékolásnak tartják a környező városokban élők, hogy ilyen nevetséges feltételeket határozunk meg, hiszen erre nincs idő. Cupák Budapestre költözött, és az oltási program befejezéséig a gazdik amikor csak tehették látogatták kedvencüket. Nekik ez nem volt teher.
Szombat és Vasárnap
Sétáltatós önkénteseink ezúttal is kitettek magukért. A hideg ellenére 11 önkéntes ma 79 kutyát sétáltatott meg.
Pákó külön foglalkozást is kapott, hiszen imád apportírozni. Ő a séta mellett még külön labdázhatott is. Csak rá kell nézni, imádta minden pillanatát!
Az élet azonban nem csak vidám dolgokból áll. Amíg a menhelyi kutyák majdnem kiugrottak a bőrükből az önkénteseink láttán, addig a karanténba új lakó költözött. Bence régi Tappancsos kutya volt, akinek korábbi iratai elvesztek. Családi bonyodalmak miatt került a menhelyre, gazdája nehéz szívvel hagyta itt. Bence házát is a menhelynek adta. Ezt a kutyust nagyon megviselte a tény, hogy el kell válni gazdájától, és menhelyre kerül. Egyelőre nagyon fél, és ételt is alig fogad el.
A hétvégi beszámolómat ismét egy örömhírrel zárnám! Szoknya kutyánk is elkészült az oltási programmal, így ma ő is elhagyta a menhelyet. Ő szintén nem egy közeli városba került, hanem Dunaújvárosba költözött. A gazdik örömmel látogatták minden hétvégén, sőt annyira jó kapcsolatot sikerült kialakítani, hogy Szoknya majdnem kiugrott a bőréből, amikor meglátta gazdikat.
Köszönjük a 150 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások