Tavaly márciusban már sorra érkeztek ivartalanító műtétre a vemhes cicák, idén azonban az időjárás továbbra is ellenünk dolgozik folyamatosan. Hóesésben, fagyban ugyanis sem csapdázni, sem a lábadoztatni nem tudunk a garázsunkban. Ettől függetlenül azért ebben a hónapban is sikerült 13 cica ivartalanítását lebonyolítanunk, illetve anyagilag hozzájárulnunk a rászoruló, mentett cicákat befogadó gazdik számára.
Kati folytatta a Körtöltés utcai kolónia cicáinak befogását, így ebben a hónapban ismét két kandúr és egy nőstény cica ivartalanítása történhetett meg. Kati nagyon sok időt töltött azzal, hogy szelídítse őket, így nem volt szüksége segítségre a cicák befogásához, a lábadoztatást is megoldotta. Anyagilag viszont nem győzné, ezért kérte a segítségünket. Tavaly nyár óta innen összesen 4 nőstény és 4 kandúr cica ivartalanítását bonyolította le Kati egymaga!
A Csaba utcai kolóniák mindkét helyszínén sikerült jelentősen előrelépni az újonnan kidobott cicák ivartalanítása kapcsán. Tavaly ősszel itt minden cica ivartalan volt már, azóta viszont sok új, szelídebb, tehát valamikor gazdás cica landolt az etetőhelyeken. És mikor? A tél kellős közepén. Nem győzi őket senki sem elhelyezni, sem gazdásítani, mert nincs annyi gazdi, mint ahány macska az utcán van, de ez a cicákat kihajigáló embereket a legkevésbé sem foglalkoztatja ugyebár. Ha nem karolná fel senki sem ezeket a kolóniákat, a Csaba utca mindkét végén sokszorosára emelkedett volna már a macskák létszáma a kontrollálatlan szaporulat miatt. Így viszont nem a szaporulat, hanem a macskáikat utcára hajító emberek miatt duplázódott meg szinte a létszám.
Lilikét, a fehér nőstény cicát önkéntesünk találta az egyik helyszínen kidobva. Több hetes kezelést igénylő légúti fertőzése, valamint komoly férgessége miatt várni kellett az ivartalanításával, végül meggyógyult, átesett a műtéten és gazdisodott is. Simi, a cirmos kandúr (aki múlt hónapban szuper gazdikhoz költözött) tesója, Csöpike is befogásra került. Előzőleg ő is járt már állatorvosnál, aki kezelte kezdődő macskanátháját, majd hazahoztam az itthoni kennelembe, itt töltötte a műtét utáni lábadozási időt. Ezekben a hetekben azonban még kemény fagyok voltak éjszaka, így nem vittem vissza lábadozás után a kolóniába, hanem próbáltam neki gazdit keresni. Egy nagyon kedves fiatal párnak meg is akadt a szeme a kis csíkosbundájú cirmos kandúrkán és haza is vitték magukkal, elhalmozzák minden földi jóval, még pórázon is sétálnak vele az udvaron. Csöpi sajnos azonban nehezen nyílik meg (emberekkel hamarabb, a másik cicával barátkozik nehezen, pedig a kolóniában jókat bandázott a többi cicával), így most azon drukkolunk, hogy sikerüljön az összeszoktatás. A testvérével ellentétben (aki nagyon szelíd, bújós cica) Csöpi kicsit tartózkodóbb, de nagyon szereti a pocakvakargatást, ilyenkor hanyatt dobja magát, lábait az égnek emeli, úgy dagaszt és közben élvezi a simogatást. El sem tudom képzelni mi történhetett vele, míg ki nem dobták a kolóniába, de biztosan nem az utcára született, mert egyáltalán nem vad, könnyedén befogható volt. Csak valami, vagy valaki komoly törést okozott az életében, amelynek helyreállításán dolgoznak most keményen a gazdik. Reméljük sikerül!
Ugyanebből a kolóniából szintén befogásra került egy szelídebb, náthás kandúrka, akit Mariann önkéntesünk szállásolt el pár napra, kigyógyította a náthából, majd ivartalanítás után visszakerült a kolóniába.
Pár hónapja ért bennünket egy kritika, amely szerint utcára született, félős cicákat nem kellene szelidítgetni, mert ők már teljesen alkalmatlanok a gazdás életre és kizárólag kint az utcán van a helyük, de semmiképpen sem lakásban. A másik irányból pedig azért szólnak meg bennünket, mert a több éve utcán élő, utcára született, abszolút elvadult, szocializálhatatlan cicákat miért nem szelidítgetjük, miért rakjuk vissza eredeti élőhelyükre. A mi álláspontunk az - amit a gyakorlat is kellőképpen igazol - hogy egy pár hónapos (maximum egy éves), fiatal (utcára született, tehát első heteiben, hónapjaiban embert nem látott) cica szelidíthető abban az esetben, ha az etetői is megteszik azokat a lépéseket, amelyeket kérünk tőlük, azaz igyekeznek minél több időt velük tölteni etetéskor, beszélnek hozzájuk, közelednek, persze, csak óvatosan. A másik kulcsa a dolognak olyan ideiglenes befogadók megléte, akik időt és energiát nem kímélve lépésenként, türelemmel szocializálják, emberhez és más cicákhoz szoktatják a szelidíteni kívánt cicát. És itt fontos kiemelni, hogy félős és vad cica között is óriási a különbség. Tudni kell azt (az etetőhelyen történő előzetes tájékozódás során), hogy melyik cica szelidíthető és melyik az, akinek már csak azzal tehetjük szebbé az életét, hogy ivartalanítjuk, így nem szüli halálba a kölykeit és nem kapja el (vagy nem terjeszti) a halálos macska-AIDS betegséget.
Persze ideiglenes befogadóknak is mindig híján vagyunk, szinte mindig mindenkinél van idis cica, így egy ilyen projektbe belevágni nem egyszerű és csak ritkán van rá lehetőségünk sajnos.
És miért írtam le mindezt?
Kormikánk március elején álomgazdihoz költözött. Olyan nagy szeretettel várták őt - az esélytelen, fekete, utcára született, félős cicát - hogy szem nem marad szárazon, amikor kapom a sok-sok gazdis fotót róla és az új barátjáról, Hópihéről.
Kormit 5 hónapos korában fogtam be, akkor még a befogóketrecünk segítségével. Az etetői mindent elkövettek, hogy emberhez szokjon az akkor még félős kiscica, nálam pedig az elmúlt 4 hónap alatt sikeresen megszelídült és abszolút lakáskompatibilis, szocializált cica vált belőle.
Viki önkéntesünk lakhelyének környékén egy ideje feltűnt egy vad cirmos kandúr fehér mellénnyel. Ahogy elérte a hőmérséklet a garázsunkban a lábadozáshoz szükséges minimumot, Viki már be is csapdázta a kandúrkát, akinek egy seb is volt a füle mögött, így az is kezelésre került. Ő is visszakerült eredeti élőhelyére, de legalább már nem járul hozzá a halálos macskabetegségek terjesztéséhez, valamint nem növeli párzással az így is horror méreteket öltő kóbormacska-létszámot. Ne feledjük, a kandúrok ivartalanítása sem kevésbé fontos a nőstények ivartalanításánál! Egy macska-AIDS-es kandúr ugyanis jó eséllyel az összes párzásnál mindegyik becserkészett nősténynek átadja a vírust, így az ő élettartamuk is jelentősen megrövidül, a kiscicáknak pedig jóformán semmi esélye sincs a normális életre. És azt se feledjük, az AIDS nemcsak a kóbor macskák betegsége: az ivaros beteg kandúr megfertőzi a gazdás ivaros kandúrokat is verekedés, vér útján, valamint az ivaros kijárós nőstényeket is párzás útján, majd a betegség terjed tovább, amíg a cicák egészségi állapota hirtelen le nem romlik. Utóbbi pedig igen rövid időn bekövetkezhet és a cica életét sok esetben már nem lehet megmenteni.
Joci cicánk, akinek teljesen le kellett nyírni a szőrét annak elhanyagoltsága miatt, már egy hónapja Juditunknál van ideiglenesen és minden tiszteletünk az övé, mert az első hetek nem voltak zökkenőmentesek. Amíg nem ürültek ki belőle a hormonok ivartalanítás után mindig ki akart menni az éjszaka közepén, aminek hangot is adott. Felfázással is küszködött, mert sokat pisilt, ezt antibiotikummal sikeresen kezeltük. Joci most már jól van, első oltását is megkapta és Anna, a gazdijelöltje rendszeresen jár hozzá látogatóba. Joci sokat játszik, kedves cica, de biztosan csörgedez benne perzsa vér - amely majd látványban is megmutatkozik, miután újra kinőtt a szőre - mert igencsak határozott jellem. De szerencsére Judit kellő türelemmel igyekszik "rendes" macskát faragni belőle, köszönjük szépen!
Kecskéstelepről is érkezett egy kóbor nőstény cicus ivartalanításra. Befogását és lábadoztatását vállalta az etetője, de anyagi segítségre szüksége volt. Mivel még nagyon fiatal cicáról van szó, ezért nem is szült és már nem is fog szülni soha felesleges kiscicákat az utcára ő sem.
Gazdikereső lett Zordon cicánk is, aki még tavaly októberben szenvedett balesetet az 5-ös úton. Még éppen idejében talált rá és vitte azonnal orvoshoz önkéntesünk. Sokáig nem volt tökéletes a jobb hátsó lába, azonban szerencsére nem volt törése és nincs maradandó károsodása sem. Gyönyörű, egészséges, csíkosbundás kandúrka lett belőle, hála a sok-sok szeretetnek és gondoskodásnak. Zordon tavaly nyári születésű, fiatal, ivartalanított kandúrka, negatív FIV/FeLV (macska-AIDS és leukózis) tesztekkel rendelkezik, megkapta mindkét kombinált oltását és rendszeresen parazitamentesített. Bújós, dorombolós cica, játék közben nem harap. Igen eleven, hiperaktív, nagyon igényli a gazdija közelségét, illetve azt, hogy minden nap lefárasszák kellő mennyiségű játékkal. A cicák társaságát nagyon szereti, sokat játszik velük, így másik cica mellé költözne BENTI tartásra. Kutyáktól kicsit tart, de kellő türelemmel szoktatható velük. Zordon felől érdeklődni az Utcamacska Projekt - Szeged facebook oldalán lehetséges privát üzenetben, egy rövid bemutatkozó levél kíséretében.
www.facebook.com/UtcamacskaSzeged
A korábbi blogjaimból és a Facebook oldalunkon lévő posztok alapján látható, hogy jómagam is igyekeztem segíteni a szatymazi horrortanya felszámolását. Negró és Vikica már január óta vannak Aranka etetőnknél, akinek a tetemes orvosi költségekben és gazdikeresésben segítünk. Márciusban végre megkaphatták első nagykombinált oltásukat és gazdikeresőkké váltak. Sajnos azonban az „átlagos” cirmos és a fogatlan fekete cicán senkinek sem akad meg a szeme. Nem különlegesek, nem vörösek vagy szürkék, így senkinek sem kellenek, ami nagyon szomorú. Pedig korábban borzalmas körülmények között éltek, egy mocskos, soha ki nem takarított ketrecben ivarosan összezárva hónapokig, talán évekig, normális étel és tiszta ivóvíz nélkül. Aranka által azonban rájuk mosolygott a szerencse és végre megkaphattak mindent, ami egy cicának kijár. Sokáig küzdöttünk a betegségekkel, a kóros alultápláltsággal, de a folyamatos állatorvosi kontroll és a rengeteg gondoskodás meghozta az eredményét.
Becca cicánk is a szatymazi horrortanyáról érkezett, felépüléséért Mariann önkéntesünk megtett mindent, amit csak lehetett. Átesett az ivartalanító műtéten, négy fogát ki kellett húzni, továbbá átesett egy fogkőleszedésen is, miután fogazata rettenetes állapotban volt, csakúgy, mint a többi, tanyáról kimentett cicának is. Becca igazán szerencsés, hiszen a gazdisodásra sem kellett sokat várnia: egy állatorvossal és egy kutyussal osztja meg az új otthonát. Azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy Mariannunk gondoskodása után a gazdinál is a legjobb kezekben van.
Nagyon szerencsés vagy Becca!
Nem minden cica volt azonban ilyen szerencsés. Március végére országos szinten több állatvédő szervezet, magánember, önkéntes segítségével sikerült minden cicát kijuttatni a horrortanyáról, azonban volt három olyan cica, akiken már nem lehetett segíteni. A februári blogomban már beszámoltam Csillag cica borzalmas állapotáról és életének utolsó pillanatairól. Sajnos ebben a hónapban újabb társai távoztak el örökre közülünk oda, ahol már nem fáj semmi. Harielt és Komutielt még a hónap elején veszítettük el, de a mai napig nagyon felzaklatnak az események. Ezért a Facebook oldalunkon közölt poszt egy részletét írom most le (a poszt azon a bizonyos szörnyű napon íródott, így azt gondolom, hogy az érzelmeket az akkori írásom adja vissza igazán).
„Van, amikor elfogynak a szavak. Most két sírás közt mégis megírom Nektek, ami ma történt, mert tudnia kell ország-világnak, hogy mit művelt a szatymazi horrortanya kedves bérlője éveken át. A Macska Mancs Team tanya sokadik horrortörténete következik.
Az Állatok mentése a szatymazi tanyáról oldalon folyamatosan követhetitek az állatok sorsát és az emberfeletti küzdelmet, amit a maroknyi önkéntes csapat az állatok megmentéséért tesz. Mióta a bérlő lemondott az állatokról és szabad a bejárás a tanyára, azóta éjt nap alá téve mindenki azon dolgozik, hogy folyamatos takarítással javítsanak az állatok életkörülményein. Két cica állapota időközben rohamosan romlani kezdett, így elvittük őket a Vezér Állatorvosi Központba. Eredeti tervünk az volt, hogy tesztelés és kezelés, infúzió után utaznak Gödöllőre, ahol Karsai Veronika a korábbi négy (szintén a tanyáról mentett cica) után őket is magához vette volna. Az élet azonban közbeszólt. Nem gondoltuk, hogy ekkora a baj, de látva a szenvedésüket, súlyos náthájukat, gombájukat, soványságukat, összeragadt szemeiket, rohadó szájukat és a már alig pislákoló lángot a szemeikben, majd látva a teszt könyörtelen második csíkját, amely egyértelműen a macska-AIDS fertőzöttséget jelezte, döntenünk kellett. Ezek a cicák nem tudni mióta, talán hónapok, vagy évek óta éltek egy minimális alapterületű, soha ki nem takarított ketrecben, a saját vizeletükben és ürülékükben. Nagyon régóta nem szólt hozzájuk senki egy jó szót, nem kaptak tiszta vizet, mocskos tálakból ettek, ha éppen volt mit. Állatorvosról még csak nem is álmodhattak. El sem tudjuk képzelni, mit élhettek át ezek a szerencsétlen állatok. Szemükben csak a végtelen fájdalmat, beletörődést és a lemondást láttuk.
Potyogtak a könnyeim, amikor egyértelművé vált, hogy végstádiumú AIDS-esek és így már nincs értelme kitenni őket egy hosszú utazásnak, újabb megpróbáltatásoknak. Szenvedtek ők már eleget, olyan sokat, hogy az számunkra felfoghatatlan. Döntöttünk tehát és elkísértük őket az utolsó útjukon. Egy kicsit velük haltunk mi is, azt hiszem. Mostmár három cica figyeli fentről sorstársaik küzdelmeit, csatlakoztak Csillaghoz, aki szintén a Macska Mancs Team horrortörténetének halálos áldozata volt és aki szintén a kezeink közt aludt el örökre.
Felfoghatatlan számunkra, hogyan tehet ilyet egy "ember", hogyan zsúfolhat össze ennyi beteg cicát egy kicsi tanyára, hogyan hagyhatta őket orvosi ellátás, normális élelem, tiszta ivóvíz és élhető élettér nélkül. Kimondhatatlanul sajnáljuk, hogy nem tehettünk többet értetek.
Soha nem múló fájdalommal emlékezünk rátok drága Angyalkák.
Dr. Nagy Péternek és Fábián Mariannnak köszönjük ismét a rengeteg segítséget, a fuvart és azt, hogy mindenben számíthatunk rájuk. Rengeteget jelent ez nekünk ezekben a nehéz pillanatokban.
Továbbá emlékezünk mindazon cicákról és kutyákról, akik az évek során ugyanilyen körülmények között, az orvosi ellátás teljes hiányának következtében életüket vesztették a tanyán, majd névtelenül végezték valahol a föld alatt. Hariel, Komutiel és Csillag legalább az utolsó óráikban nem voltak egyedül és méltósággal hagyhatták el a földi létet, hátrahagyva minden szenvedést, amit a horrortanyán átéltek. Isten Veletek!”
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben:
www.facebook.com/UtcamacskaSzeged
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások