Mostanában akadozik a menhelyre bekerülő kutyák száma, aminek az az oka, hogy jelenleg nem tudunk több kutyát felelősséggel ellátni. A menhelyi aktuális teltházat az határozza meg, hogy a bent élő kutyák milyen mentális állapotban vannak. Ha csak a mostani hetet nézzük, akkor is egyel újra bővült a problémás kutyák névsora. Egy idős hölgy 4 év körüli, Bogár névre hallgató kutyája került a menhelyre a gazdi kora és állapota miatt. Ez a kutya az elmúlt négy évben valószínűleg nem sok emberrel találkozhatott, de még talán annál is kevesebb kutyával. Az olyan kutyák, akiknél hiányzik a korai szocializáció, és nem találkoztak fogékony korban más állatokkal (most itt leginkább más kutyák társaságára gondolok), akkor csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem szoktathatóak össze más kutyákkal. Az összeszoktatás rengeteg időt, energiát vesz igénybe, és benne van a kudarc lehetősége is, ahogyan azt Zeusz példája is jól mutatja nálunk. Az ő helyzete még az átlagosnál is bonyolultabb, hiszen egy meglehetősen rosszul szocializált bull típusú kutyáról van szó, akinek Hidor személyében egy társ jutott, amikor sikerült őket összeszoktatni, mígnem Zeusz minden ok nélkül nekitámadt egy hét együttlét után, és csak a gondozók lélekjelenlétének köszönhető, hogy sikerült tragédia nélkül átvészelni Zeusz kirohanását. Soha nem láttunk még ilyen tüzet, ennyi kontroll nélküli agressziót egy kutyában a másikkal szemben. Itt félreértés nem volt, Zeusz ölni akart. Ő jelenleg egy egész kennelt egyedül foglal el, ahol normál esetben három kutya lehetne. A menhelyen jelenleg sok bull típusú kutya él, akik sokkal kevesebb toleranciával viseltetnek, mint a keverékek. Maximum egy társ tehető melléjük, mert nem tipikus falkakutyák, és annak a társnak is hozzá passzolónak kell lennie, minden esetben nagyobb testűnek, hiszen sokan prédának tekintenek a kisebb kutyákra. A bull típusú kutyák mellett pedig sok-sok rosszul szocializált kutyával is dolgoznunk kell a menhelyen, akik jelenleg még nem tűrnek maguk mellett más kutyát, de valószínűleg összeszoktathatóak lesznek egy nyugodtabb, toleránsabb személyiségű kutyával. Addig azonban marad a várakozás, a próbálkozás, az ismertetés, és bízunk benne, hogy hamarosan képesek leszünk bővíteni a létszámot.
Sajnos nagyon sokan elfelejtik, hogy a kutyák megfelelő mentális állapotához a szocializáció is hozzátartozik. És ezt minél később kezdjük el egy kutyánál, annál nehezebb dolgunk van. Persze vannak olyan kutyák, akik jól érzik magukat egyedül, de ez nem jelenti ugyanazt, mintha nem tűrné meg maga mellett a fajtársát. Hiszen a kutya egy falkaállat, társas lény, ahogy nekünk, úgy nekik is alapvető szükségletük a társas kommunikáció. Éppen ezért fontos, hogy így is neveljük őket.
Hétfő
Bizakodva vártuk a hetet, mert múlt héten tönkrement a menhelyi autó, amire nagyon nagy szükségünk van, és azt gondoltuk, hogy végre mi is sorra kerülünk. Sajnos a szerelő túlterhelt, így ezen a héten biztosan nem tudja elvállalni a javítást. A heti ivartalanítást emiatt vissza kellett mondani, pedig az idő igazán kedvezett volna a műtéteknek.
Kedd
A múlt heti örökbefogadások miatt ismét kutyák költöztetésén törtük a fejünket, ami egy picit nehezen halad, mert sok a problémás kutyánk. Ma Picúr költözött be a nagyházba Figaró helyére. Az új környezetben Picúr szabályosan megfiatalodott. Meg is jegyezték a gondozók, hogy mintha nem is ugyanaz a kutya lenne, akit a karanténban megismertek.
Szálkának és Ignácnak is eljött a szabadabb élet: egyikük a nagyházba, másik a "nyóckerbe" költözött, szintén magától értetődő természetességgel illeszkedtek be a többiek közé.
Szerda
Lassan a kutyablog időjárás jelentő beszámolóba megy át, mert minden héten arról írok, hogy a menhelyi kutyák mennyire nehezen viselik a dörgést, villámlást. Ez ma odáig fajult, hogy Nagy Bence önkívületi állapotban kipasszírozta magát a kerítésen, majd amikor rájött, hogy kint is dörög, azonnal visszanyomta magát a kerítés egy másik részén, így a karbantartónknak dupla munkát adott. Szerencse, hogy ilyen zavarodott állapotban sem ment el, csak a kerítésen kívül töltött néhány percet. Ilyenkor bizonyosodik be, hogy kutyabiztos kerítés nem létezik.
Egy régi, 2006-ban örökbefogadott kutyánk, Lizi érkezett vissza a menhelyre, megannyi leszolgált év után, mert idős gazdái eladták a házat, ő pedig ottmaradt egyedül. A ház új tulajdonosa volt kedves, és etette, gondoskodott róla, amíg vissza nem kerül hozzánk, mindezért 60 km-t utazott minden nap. Természetesen volt gazdáinak kellett őt visszahozniuk a menhelyre, akik egy "szia Lizi"- vel el is búcsúztak hű társuktól. Hogy mennyire lehetett szoros a kapcsolat azt nem tudjuk, de Lizi sem igyekezett tőlük elköszönni. Amikor a társam be akarta vinni a karanténba, megkérdezte, hogy jár-e pórázon, amire nem volt a válasz. Lizi pedig gyönyörűen megindult a pórázzal a gondozónkkal. Talán ez a néhány mondat szépen ábrázolja kutya és gazdája kapcsolatát. Lizi egyébként egy szeretetéhes, bújós, nyugodt kutyus.
Csütörtök
Ismét Nagy Bencével kezdeném a beszámolómat, akit éjszakára a saját érdekében mindig mobilkennelbe zárunk, talán ott van a legnagyobb biztonságban önmagától. Reggel az első ellenőrzéskor láttuk, hogy fel van forgatva a kutyaház, az edények a kennelben, Bence sehol. Ki szerettük volna engedni az udvarra, ami eredetileg az ő helye. Amikor megszólítottam, akkor a felborított kutyaház mögött lassan emelkedni kezdett Bence kétségbeesett feje, aki, mintha egy bunkerből bújva fürkészte volna az ellenséget. Sírva nevettünk, mert egyszerűen annyira ennivaló volt az a nagy böhöm kutya azzal az ábrázattal, és ahogy ott ült. Természetesen azonnal körbeszeretgettük, ő pedig boldogan fürdött a figyelemben.
Háromszáz kilónyi fagyasztott hús érkezett adományba, amit a gondozók becsomagoltak, elraktároztak. A heti vizit ugyan most elmaradt, de teendő így is akadt bőven.
Osztrák partnerszervezetünk segítségével ma Rózi, Randi és Morzsi utazott el, hogy gazdis kutyaként élhessék tovább az életüket.
Péntek
Körülbelül egy hete vagyunk lázas forródrótos kapcsolatban a sándorfalvi önkormányzat embereivel, akiknek nagy nehezen sikerült befogniuk egy igen problémás gazdás kutyát. Bogár a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető épp barátságosnak, erősen szedálva sikerült befogni egy hét próbálkozás után. A kutya még fiatal, idős gazdája viszont tartósan beteg lett, a kutyának mennie kellett. Igen ám, csak szegénykém retteg mindenkitől, azonnal vicsorog, ha valaki megpróbálja megközelíteni. Egyedül a gazdit fogadta el, de az is lehet, hogy egész életében csak vele találkozott.
Bogár még délután is erősen bódult állapotban volt, de a gondozók jelenléte azonnal heves ellenállást váltott ki belőle.
Szombat és vasárnap
Az idei év talán legcsendesebb szombatját tudhatjuk a hátunk mögött, már ami a látogatottságot illeti. Mindössze Bobó gazdija jött el ma hozzánk, hogy hazavihesse őt magával. Bobó mától szegedi lakó lesz, és biztos vagyok benne, hogy nagyszerű élete lesz.
Délutánig az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Olyan sötét volt, mintha éjszaka lenne, de ettől az állatoknak tiszta hely kell, enniük kell, inniuk kell. Mondanom sem kell, hogy becsülettel bőrig ázott mindenki. Mikor elmúlt az eső, nekifogtunk a kennelek vízmentesítésének, mert a homok már nem tudott ilyen mennyiségű vizet elszívni.
Önkénteseink is másnapra halasztották a sétát, habár Csilla mégsem bírt magával, és délután az eső csitultával kilátogatott Tamással, hogy friss fotókat készíthessenek.
Vasárnap Csilla és a sétáltatós önkéntesek lendületben voltak: mégsem maradtak séta nélkül a menhelyi négylábúak. Ma már látogatóink is voltak, és visszatért a napsütés.
Köszönjük a 143 mentett kutya nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások