A blogom bevezetője ezúttal a hét záró gondolatai lesznek. A hétvégén történtek már minden képzeletet felülmúltak, amit eddig gondoltunk. Az emberi felelőtlenség határtalan, erről most tanúbizonyságot is tettek...
Hétfő
A nem is olyan régen beérkezett Püszi reggel nem a megszokott módon viselkedett: Sokkal lassabban bújt elő a helyéről, úgy nézett ki, mint akinek nagyon rossz volt az éjszakája, de gyorsan bebizonyosodott, hogy ennél többről van szó: egyetlen falat ételt sem volt hajlandó elfogadni, ráadásul egy kicsit később már láttuk, hogy hány, és hasmenése is van. Rögtön konzultáltunk is az állatorvosunkkal, bélgyulladásra gyanakodott, arra kapott gyógyszereket. Mivel még nincs autónk, így az állatorvos jött hozzánk. A helyzetet tovább nehezítette, hogy ez a kedves kutya egyáltalán nem volt együttműködő, így küzdelmes volt az állatorvosi ellátás, de mi győztünk.
Kedd
Minden túlzás nélkül állítom, hogy rekkenő hőség volt a menhelyen. Árnyékban mértünk 34 fokot. A kutyák egész nap fürödtek, mi pedig a "nyóckerben" elindítottuk a párakaput, hogy ezzel enyhítsük a hőségérzetüket. A nyócker idén készült el, tehát a tavasszal ültetett fák még nem sok árnyékot adnak. A kennelre felerősített háló, és a párakapu együtt viszont képes enyhíteni a forróság érzeten. Kicsit meg kellett variálni az udvarokban élő kutyákat, ugyanis a jelenlegi brigádból Huba és Bence nem hajlandóak kijönni egymással, ami Hubának köszönhető. Így Bundi és Csatár fog kiköltözni a nagyudvarba, Huba pedig Tücsökkel a kisudvarba.
Mivel Bundiék mindenkivel nagyon jól kijöttek, így a nagyházból két idősebb, de nagy mozgásigényű kutya is kikerülhetett. Pajtás és Jucus úsztak a boldogságban.
Szerda
Az éjszaka óriási vihar volt a menhelyen, majd ma délelőtt is elárasztott minket az égi áldás. Minden túlzás nélkül állítom, hogy a menhely úgy nézett ki, mint amit elöntött egy folyó.
Persze az élet ettől nem áll meg. Ivartalanításra igyekeztünk dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Ezúttal két nyuszi utazott csak, mert a szuka kutyák műtétjét vissza kellett mondanunk. Autónk továbbra sincs, kolléganőm, Orsi saját autójával vitte a nyuszikat, ahová természetesen nagy kutyaketrecek nem fértek be.
Püszi, a pár napja bélgyulladásban szenvedő kutyánk már nagyon jól van, így ma már ehetett is.
Délután megérkezett Szatymazról egy kutyacsalád, akik valami hihetetlen bűbájosak. Az anyakutya maga a földre szállt angyal, pár napos kicsinyei pedig egyszerűen cukorfalatok. Mindenki elolvadt a családtól.
Az anyát Amandának neveztük el, kölykei pedig Aldó, Amigó, Alf, Adél, Asztrid, Abigél, Apolka lettek.
Csütörtök
A szokásos záporral, zivatarral, égszakadással indult a mai napunk is. Szegény Linda is epilepsziás rohamot kapott, de szerencsére ezek a rohamok nagyon ritkák nála. Erre az időjárásra azonban nem csoda, hogy így reagált a szervezete.
Egy balesetes kutya ügyében kért segítséget egy szegedi állatorvos. Eltörött a felkarcsontja, és mivel nincsen chipje, így a megtalálók a rendelőben hagyták, mert egyetemisták voltak, és kollégiumba nem vihették őt. Gyepmesteri segítséget is igénybe vett, de ott azt a választ kapta, hogy altassa el a kutyát, és a tetemért kimennek. Az állatorvos nem szerette volna elaltatni az egyébként kedves, barátságos kutyát, ezért kérte a menhely segítségét.
A balesetes kutyának mi a Gesztenye nevet adtuk.
Péntek
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe vittük Gesztenyét, ugyancsak kolléganőm, Orsi autójával. Sajnos megműteni nem tudták a kutyát, hiszen a műtét több órás, de a rendelő túlzsúfolt volt. Elvállalni a szabadságolások miatt szintén nem tudták a műtétet, így a mai napom Gesztenye műtétjének szervezésével telt. Végül hétfőre sikerült időpontot kapnunk, a Vezér Állatorvosi Központban fogják műteni Gesztenyét.
Emellett menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila is megérkezett a menhelyre, aki 2 mikrochip mellett 7 veszettség elleni, és 11 kombinált oltást osztott szét a menhelyi kutyák között.
Szombat és vasárnap
Szombaton reggel a munkába igyekvő dolgozók két 3 hónap körüli kiskutyát találtak a menhely körül. Egyikük a menhely elé kihelyezett élőcsapdába bújt be, amit tegnap délután kellett kihelyeznünk, mert valaki volt olyan kedves, és a menhely elé dobott egy kartondobozba egy macskát, aki ki is rágta onnan magát. Az élőcsapda tehát neki volt kihelyezve. A kölykök egyébként talált kutyák voltak, akiket a menhelyen kívánt elhelyezni a megtaláló, de mivel ott már senkit nem talált, előbb a kapun akarta őket berakni, végül egyszerűen otthagyta a menhely előtt. A kutyákat biztonságba helyeztük, de a helyzetünk nem egyszerű: jövő hétre helyet kell biztosítanunk egy kutyakolóniának, és most az ő helyükre tettük be a kicsiket. Szerencsére a gazdájuk már kereste őket, így őt értesítettük, most a hatósági engedélyt kell megszereznünk, hogy a kutyáknak ne nálunk, hanem a gazdájuknál kelljen letölteni a karanténidőt. Tulajdonképpen a kérdés az, hogy a kicsik hogyan és honnan kerültek kerültek a megtaláló autójába, de ezt majd a rendőrségnek lesz feladata kideríteni.
Szombaton 10 önkéntesünk segítségével 53 kutya sétálhatott a menhelyen! Köszönjük mindenkinek a segítséget!
A "kellemes" szombat után hasonlóan kellemes vasárnapra ébredtünk: a menhelyen péntekhez és szombathoz hasonlóan ma reggelre is egy dobozban macska várakozott, a tegnapi kölyköket ma pedig egy rettegő puli váltotta, aki szintén nem önszántából kerülhetett a menhely elé.
Ezzel egyidejűleg azonban egy másik, segítségre szoruló kutyát, akit normál esetben sohasem utasítottunk el, most megtettük. Egy balesetes kutyáról van szó, akit Sziksósfürdőn találtak a hétvégén, és nem tud lábra állni. Az összes tartalékunk el fog fogyni, ahogy a menhelyi férőhelyek is. A ma kidobott kutyának a gazdájának köszönhetően egy olyan kutyát utasítottunk el, akinek normál körülmények között nem mondtuk volna nemet, és akinek valószínűleg egyetlen esélye a menhely lett volna. Mégis, nem tehettünk mást, mert a rengeteg menhely elé kidobott kutya felemészti a mások számára előkészített helyet, a létszám pedig folyamatosan nő, az antiszociális kutyákat pedig nem tudjuk másokkal összerakni. Ilyenkor a barátságos kutyáknak kell még jobban összehúzniuk magukat, de mindig van egy határ. És azt nem tudjuk mikor lépjük át... Nézzenek szét az interneten, néhány menhely már átlépte, és tragikus következményekkel kellett számolniuk.
Hogy miért? Mert azok a kutyák, akik elérik a tűréshatáruk tetejét, azok egyszer levezetik a feszültséget. Vagy emberen, vagy egymáson. A következmény pedig végzetes. Igen, eljön az a pont, amikor elszabadulnak az ösztönök, és a kutyák kegyetlenül végeznek egymással még egy túlzsúfolt állatmenhelyen is. Ezt a felelősséget látjuk, érezzük a Tappancsnál. De vajon érzik-e azok, akik az erőszakkal menhelyre bejuttatot kutyák hírére csak annyit írnak: "még mindig jobbat tett azzal, hogy menhely elé rakta, mintha agyonverte volna", hhiszen ők valahogy az emberek szemében sohasem rosszak, inkább jótevők. Pedig állatot tartani nem kötelező, ellenben felelősséget vállalni az állatokért, akiket vállaltam, az kötelező!
Tehát ajánlom figyelmébe mindenkinek, akik szerint a menhely elé állatot kirakó ember még a "mindig jobb" kategóriába tartozik, hogy keresgéljen a Facebookon videókat, képeket olyan menhelyekről, ahol a kutyák átlépték a tűréshatáruk legmagasabb szintjét. Gondolkozzanak el, hogy azoknak a kutyáknak mennyire volt szép haláluk?!
És kérem gondolkozzanak el azon is, hogy mi lett volna a két kiskutyát valóban bedobják a menhelyi nagyudvarba, ahol két komondor, valamint másik öt nagytestű kutya él együtt. Megsúgom, valószínűleg semmi, mert nem szokták a kisebb testű kutyákat bántani, de előfordulhatott volna, hogy mégis, mert dörren egyet az ég, vagy mert a kiskutyák a táljuk közelébe mennek. A kiskutyák a menhely körül kószáltak egész este, és bizony ezzel rengeteg feszültséget okoztak a bent élő kutyáknak. Épp az ilyen feszültségek szoktak halálos balesetekhez vezetni a túlzsúfolt kenneleben. A túlzsúfolt kennelek pedig azoknak az embereknek köszönhetőek, akik "még mindig jobbat tettek a kutyával, mintha agyonverték volna".
És hogy mit tegyen az ember, ha rájön hogy nem kell több feleslegesen született állat? Ivartalanítson!
És akinek erre nincsen pénze, annak szívből javaslom, hogy ne tartson állatot. Mert ez ennyire egyszerű is lehetne...
Köszönjük a 155 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások