Cicás blog

Eperke látogatói megérkeztek a megbeszélt időpontban és fürdőzött a rajongásukban. A lányokat, akik Kende, a volt kolóniatárs gazdijai, nagyon gyorsan levette lábukról. Közben megcsodálhattuk fotókon a vörös kandúrt is, aki ideiglenesen együtt élt egy másik cicával, majd a kis pajtását gazdija haza vitte, ő pedig ott maradt egyedül, amitől kicsit el is szomorodott. Ezért előrébb hozták a betervezett második cica örökbefogadását és kétség sem fért hozzá, hogy a bent maradt, régi ismerősök közül választanak. Adománnyal is készültek, nagyon szépen köszönjük nekik!

Hétfőn azzal indítottunk, hogy Atlaszt beküldtük az állatorvosi rendelőbe. Az ínye gyulladására továbbra is kapnia kell a gyógyszerét.

Ahogy általában az lenni szokott, újult lendülettel és pozitív töltettel vágunk neki a hétnek!

Ha bármely cica ivartalanítás előtt áll, az azt jelenti, hogy fel kell szívnunk magunkat és minden kérlelő szempárnak, reklamáló, üvöltöző hisztinek ellenállva kell lebonyolítani a reggeliztetést. Az a cica, aki elő van jegyezve műtétre, kimarad a falatozásból és mint a hurrikán, úgy zúdítja nyakunkba az összes búját-baját. Most Zséda volt az, aki mindent bevetett a kajcsi érdekében, hasztalan. 

A múlt heti riadalmat most egy sokkal nyugodtabb kezdet váltotta. Zseni jobban érzi magát. Még nem tökéletes, kicsattanó a jókedve, de legalább hajlandó enni és a hangja is visszatért.

Réti, a napokban bekerült balesetes, idős cicánk reggelre hangos zihálással fogadott minket. Hiába a gyógyszerek és az immunerősítés, túl kevés idő volt a régóta fennálló betegségei leküzdésére, tüdeje összeomlott. Kollégánk beszállította őt az állatorvosi rendelőbe, végleges altatásra. Ez a sok mindent megélt öreglány megérdemelte, hogy ne szenvedjen. Sajnáljuk, hogy nem tudtunk segíteni...

Először is meg szeretném köszönni mindenkinek a bizalmat és támogatást, hogy adója 1%-át nekünk, a Tappancs Állatvédő Alapítványnak ajánlotta fel. Ezzel is támogatva munkánkat, hogy a bekerült állatok megkapjanak minden ellátást és esélyt arra, hogy átmeneti szállást biztosítsunk megmentettjeinknek, amíg jelentkezik számukra a tökéletes gazdi.

Drága kollégáim tartották a frontot cicáéknál, míg én a héten szabadságom idejét töltöttem. Persze napi kapcsolatban álltunk, átbeszéltük az eseményeket és friss információkkal láttak el. Minden rendben is zajlott, meglepő módon még Inka sem adta alább és kicsattanó egészségnek örvendett. Viszont elérkeztünk a szerda reggelhez, mikor Zséda egyik kölykét, Zsombit holtan találták a ketrecükben.

Mostanában meglepődnénk, ha épp nem lenne min aggódni. Inka újra lelassult, ez már rutinszerűen ismétlődik hetente. Majd másnapra jobban lesz a semmitől és megy minden tovább. Hogy az időjárás befolyásolja, vagy a csillagok állása, nem tudni, de adott a probléma, csak nincs rá magyarázat, hiába jár orvoshoz.

A múlt hét végén Pocak lábacskájával történt valami, nagyon fájlalta és nem is használta. Szerencsére csak a gyermeki lelkét viselte meg inkább, mert az új hét el is feledtette vele a hatalmas kínokat. Biztos a nagy ugra-bugrálásban meghúzódott, vagy kis ficam volt a ludas, de ez már a múlté. Csak akkor emelte kis pracliját, mikor minden figyelem rá hárult, jelezvén, hogy ő aztán micsoda fájdalmakat él át.

Bizsu szocializálódása, fejlődése napról-napra változik. Az idegen dolgoktól megriad továbbra is, ezt reflexszerű fújással reagálja le, de gyorsan túllép rajta. A többiek inspiráló hatással vannak rá, apránként vegyül, épül be a társasági életbe. Reggeli után ő is kimerészkedett a kifutóra és miután elsunnyogott a végéig, szép lassan feloldódott és elterült a meleg homokban.

Kiki vizsgálatra utazott a makói kisállat ambulanciára. Doktor úr megvizsgálta és a lábai, medencéje rendben, annak ellenére, hogy kicsit imbolygós a járása. Szerencsére műtétre nincs szükség, a járása is javulni fog, bár fennáll az eshetősége hogy örökre marad egy kis "lejtése" a járásának. Viszont ami elszomorító, hogy a gyors-tesztje Felv pozitivitást mutatott...