Idén ez az első beszámoló, mikor nem kell újra felidézni valamelyik védencünk elvesztését. Azonban így sem volt nyugtunk, mondanám, hogy egy percig sem, de azért pár napig kegyes volt a sors. Monokli és Misi gazdisodásával tátongó űrt a lakrészükön kitöltöttük Pierrel és Günterrel. Nem akartuk őket azonnal átköltöztetni, vártuk a jobb időt, valamint azt is figyeltük, hogy hogyan reagál Lulu mama a macskákra, még ha rácson keresztül is. Most, hogy elérkezett a kicsit jobb idő (ez csak a szellőztetés mennyisége miatt fontos, hisz Pierre és Günter gyengébbek immunhiányos társaiknál), már robogtak is át a fiúk régi helyükre barátaik körébe. Igaz, Dórit nem ismerték még, de ő annyira viráglelkű, pillanatig sem volt ellenére az új ismeretség köttetés.
Kis tarkával bővült a csapatunk. Ő Treff, megtalálói nevezték el őt, aki pindurka korában botorkált be a családi ház udvarába, kutyák közé, betegen, gombásan. Az akkor kb. 2 hónapos cica miatt kértek segítséget, és míg mi az orvosi költségekben segítettünk, ők vállalták a gondozását, kezelgetését és esetleges gazdikeresését, míg be nem tud kerülni. Végül Treff bekerült. Kis fülét még kenegetni kell, de ezt leszámítva egy gömbölyded ergia- és szeretetbomba. Első pillanatra sem tudtunk ellenállni kissé kancsal szemeinek, pedig már a szeme állásából láttuk, hogy ő a tipikus, mindenlébenkanál, soha meg nem álló kis bohóc, akin nagyon sokat fogunk kacagni, de nagyon lassítja majd a feladataink elvégzését. Ez a feltételezés maximálisan be is igazolódott, de ennek ellenére imádnivaló fiúcska!
Hamar eljutottunk csütörtökig, mikor is állatorvosunk kombinált oltással látta el Pénteket, Ferikét és Dimitrit. Veszettségi oltást kapott Szaffi, Vektor, Cérna és Cifra.
Szaffi gazdijai csak erre vártak, pénteken már utaztak is Pestről a nagy dumás fekete szépségért, hogy végre haza tudják őt vinni otthonukba. Szaffi egy percig sem tiltakozott ez ellen, boldogan libbent bele a hordozóba, és már zötykölődtek is kifelé a földúton, maga mögött tudva ezt a rövidke kitérőt, míg nem volt gazdija (mert tuti gazdis volt korábban, emberek iránti rajongásából gondolva...). Mindenesetre Szaffira rátalált a tökéletes család, kik egy életen át szeretni és becsülni fogják őt.
Pénteken még Dr. Tímár Endre rendelőjében cicás napot tartottunk. Leila és Lujza ivartalanításra utaztak. Péntek és Príma vizsgálatra, ha egészségügyi állapotuk lehetővé teszi, akkor kértük ivartalanításukat is. Mindketten jó állapotban voltak, stabilak. Primadonnánk gyorstesztje újfent negatív lett macska AIDS-re és leukózisra, míg Péntek leukózis tesztje pozitív lett. Ott volt egy gyors telefonos konzultáció, mivel láza nincs, és a mindenféle nyűgén kívül semmi kirívót nem tapasztaltunk nála, mondhatni tök jól van, és úgy tervezzük, hogy még évekig boldogít minket, ezért megtörtént a műtét. Nagyon jól viselte. Emellett még a fülét újra alaposan kitakarították, így azzal remélhetőleg már semmi panasza nem lesz. A nyaki tátongó lyuk helyén egy aprócska seb van csak csupán, FeLVes cicához képest nagyon gyorsan gyógyult, regenerálódott, úgyhogy számítottunk rá, hogy pozitív valamire, de picit reménykedtünk, hátha mégsem.
Fondor is vizsgálatra ment, mert korábban sokszor betegeskedett, még most is kapta a gyógyszereket. A doktor úr szerint semmi zöreje sincs, és mi sem hallottuk, hogy bármi visszhangja lenne már a náthának, úgyhogy a negatív gyorsteszt után ő is ivartalanítva lett. Vekker és Vektor, valamint Fülöp hercegünk csak FIV/FeLV tesztre ment, hisz ők már vagy túl vannak az ivartalanításon, vagy még olyan ropilábú, hogy nem szükséges, de a gazdisodás küszöbén több esetben is ez még hiányzott.
Általában egy ilyen nap úgy néz ki, hogy kollégánk elviszi őket, mindegyik doboz fel van címkézve, kiknél van gyors beavatkozás, vagy vizsgálat, őket a kolléga megvárja, a műtétes cicákat pedig ott hagyja, majd ha mindenki túl van rajta, megy értük. Így volt ez most is, ám nem üres kézzel ment a cicákért, mert odafelé felvett egy félholt állapotban lévő cicát, akit a szabadkai út széléről szedtek össze a közelben dolgozók. Azt hitték nem is él, mert tényleg alig észrevehetően lélegzett. A doktor úr nem kecsegtetett semmi jóval minket, ki volt hűlve, a 34 és fél fokos testhőjével csodának tartotta, ha megéri a másnapot. Ennek ellenére az esélyt megadtuk, kapott infúziót és mindenféle injekciót. A fiatal kandúrra a bőre teljesen rá volt szikkadva, valamint az arca minden nyílásából folyt a váladék, ha épp az is nem volt rászáradva. Szívfacsaró látvány volt. Lili hazavitte melegíteni őt. Az volt az egyedüli esélye az életben maradáshoz, ha picit sikerül feljebb tornázni a testhőjét. Itt is ezer hála Lilinek, hogy biztosított számára állandó, direkt meleget, meg egyáltalán, mindent!
Reggelre a mozdulatlan cirmosuk, kinek közben Ábel lett a neve még adott életjeleket. Mivel szombaton el kellett rohanni egy kutyával Dr. Sebő Ottó rendelőjébe, Ábel oda is utazott, bebugyolálva, mindenféle melegítőpárnákkal megtűzdelve, hogy esetleg valami rendelleneset látnak-e rajta, esetleg korábban balesetet szenvedhetett-e. Belsőleg teljesen ép, ami a helyzetében legalább pozitív, és gyorstesztje szerencsére negatív lett. Viszont sárgul, semmire sem reagál, és fél fokot emelkedett csak a hője. Ismét ellátták, folytatni kell a pénteken megkezdett kezelését, de ők sem hitegettek semmi jóval, azt mondták, csoda, ha hétfőig kitart az ereje...
Ám a menhelyen sem állt meg a világ, mert anyuka két gyermekével megérkezett Vektorért. Volt ám vigyorgás meg olvadozás! A nagyfiú meg csak élvezte, hogy mindenki érte van oda, dugta mindenkihez a buksiját, és nagy dorombolással fogadta a simogatásokat. Mindenkinek csak úgy csillogott a szeme, és tényleg sütött a család aprajáról-nagyjáról a boldogság. Nagy egymásra találás volt ez! Vektor Mórahalomra utazott, hogy bearanyozza családja mindennapjait, valamint sütkérezzen a figyelem középpontjában.
Fülöp ifjúért is megérkezett a gazdija. Elég kalandos út volt mögötte, és nem volt különb a hazafelé vezető út sem, immár Fülivel a hordozóban. Ők tömegközlekedéssel, több átszállással fognak megérkezni budapesti otthonukba, hogy aztán szintén a menhelyről, nemrégiben örökbefogadott kölyök kutyus és Fülöp társaságában megkezdjék eseménydús és mókás családi életüket.
Vasárnap nagy napra virradt! Ábel felemelte a fejét, és a szemét is kinyitotta. Azon se lepődtünk volna meg, ha nem is lett volna szemgolyója, vagy teljesen vak lett volna, de úgy tűnik nézelődik, figyel. Hatalmas sikernek könyveltük el ezt is! Nagy harcos Ábel! Tudtuk, itt már nincs visszaút, végig kell csinálni!
Hétfőn egyeztettünk Dr. Tímár Endrével, és folytatjuk a kezelését. Meglepődve ugyan, de boldogan konstatálták, hogy Ábel kitart és talán elindult a javulás útján. Folytatni kell a megkezdett kezelést még vagy egy hétig, a napi kétszeri infúziózást, és ezt követően egyeztetünk, hogyan tovább. Szerencsére a belső szervei is kissé mocorognak, már sikerült legalább maga alá pisilnie kicsit, és némi pocak morajlást, gyomor korgást is véltünk hallani, de egyelőre nem akar elfogadni élelmet, még nem nyitja ki a száját, összezár. Továbbra is Lili vendégszeretetét élvezi. Ha programja volt, akkor behozta a menhelyre és a mosókonyhában, a radiátor mellé ágyazva töltötte a kis időt, míg visszaérkezik érte. Már odáig jutott, hogy a kis bundás zsákból, amibe mint egy kis kenguru tölti mindennapjait, már kimászott. Ennek nagy örömujjongás lett a hozadéka, mert kezd visszatérni az ereje, mozgolódik apránként, és legalább érzi, ha melege van. Nyílásai is tisztulnak, orra még erőteljesen váladékozik. Valamint egyre jobban élvezi a simogatást is, egyre több életjelet mutat, egyre több érdeklődést, és ez annyira biztató!
Nade, hogy ne legyen egyedül a küzdelmével, megérkezett Lapka is. A nevét jelenlegi állapotáról kapta, szinte gerinc szélességű volt felülnézetből, ami cicák esetében nem valami sok. Lapka valaha fehérnek indult, egyelőre szürke, itt-ott szőrhiányos, összeszikkadt, nagyon náthás fiatal felnőtt nőstény cica, kölyök mérettel. Az algyői körforgalomban téblábolt, onnan szedték össze. Füle vége véres, tiszta sárga ragacs volt az arca a mérhetetlen sok csipától és orrfolyástól... Nem ma került ilyen állapotba, az biztos. Ennek ellenére nagyon bújós, dumás, és tele van energiával. Egyelőre csak telefonon tudtunk konzultálni állatorvossal, ugyanazt a kezelést kapja, mint Ábel. Sorstársak... Szerencsére Lapka eszik. Piciket kap, egyelőre csak nedves kaját, mert a szája is némi javításra szorul. Hát igen, egyelőre nem a legszebb látvány, de csupa kedvesség, és úgy tűnik, hajtja az élni akarás!
Pierre és Günter felköltözésével kikerült a helyükre Lulu mama. Szerettük volna, ha a konyha részben marad, szereltünk is fel kis ajtót oda, hogy a kis lakrészéből kikerülve inkább kevésbé rejtekhelyes helyre kerüljön, de úgy döntött inkább a nappalit választja, és a kanapé mögül biztonságban tud minket szemmel tartani. Enni előjön, napról-napról többet mutat magából és elfogadott minket. Bízunk benne, hogy idővel az érdeklődésünket is viszonozza.
Így a konyharészbe Péntek költözött, aki még sokkal cukibb lett ott, mint volt korábban. Pedig azt hittük nem lehet überelni! A kis lábkörülforgó mindig olyan izgatott, ha meghall minket, mert látni nem sokat lát, odaül a frissen tákolt ajtó elé, és mint egy kis elsős diák, egyenes háttal várja, hogy végre rá kerüljön a sor. Vannak kedvenc helyei, de ragaszkodik a kiságyához is. Ám ha hallja a hangunkat, már hegyezi füleit, és robog sete-suta lépteivel, hogy mihamarabb egy lábhoz simulva landoljon. Már simogatás közben eldobja magát, fetrengőzik, bohóckodik, teljesen kivirult!
Tigris és Dimitri Dr. Sebő Ottó rendelőjébe volt hivatott, hormon vizsgálatra. Dimitrinek a szőrhiány okát szerettük volna kideríteni, Tigrisnél pedig egy csomót észleljünk a nyaka körül, és állatorvosunk pajzsmirigy vizsgálatot javasolt. Szerencsére mindkét esetben rendben találtak mindent! De hogy a gyönyörű kandúrkák mellé társuljon egy kis meghökkentő jelenség is, velük tartott Lapka is vizsgálatra. Kapott szurikat, és továbbra is folytatnunk kell azt a kezelést, amit megkezdtünk. Hiába kapott kuckót, az ő hőjén is lehetne még emelni kicsit, ezért mire visszatért, már extráztuk a kuckóját. Cicahordozót béleltük ki gyapjús meleggel, kívül-belül bebugyoláltuk. Ott lakik a radiátor mellett, remélhetőleg a plusz rétegek segítenek visszanyerni a várt testhőt. Csodával határos módon Lapka teszteredményei negatívak lettek.
Ábel ügyében újabb fejlemények születtek, azon kívül, hogy pisilni eljár az alomba, most minimális végterméket is produkált. Ez akkora esemény, hogy alig hittünk a szemünknek, Lili a valóságban, én pedig a dokumentált fotón látottaknak! Ezek a nagy dolgok, szó szerint! Egy katatón állapotban lévő, szinte a halál torkából visszafordult cicától különösen nagy sikernek könyveltük el. Emellett egyre többet nézelődik, emeli, tartja a fejét, de enni továbbra sem hajlandó.
Egy fiatal pár látogatott ki a menhelyre, Klárikához. Klárika felköltözött a kis szobába, Majonéz és Májkrém pajtásának, hátha majd ott jobban elkezd nyitni az emberek felé. Egyelőre az új hely tetszik neki, de látogatóival nem volt hajlandó kontaktolni, a fiatalok viszont kedvesebb cicát szerettek volna. A nagyszobában nézelődve Vadóc önmagát meghazudtoló módon teljesen átadta magát a lány közeledésének. Szinte ő keresete a kegyeit, kezdeményezte az ismerkedést, és úgy enyelgett és élvezte a simogatást, amit még sosem láttunk tőle. Persze a pár férfi tagjától már elfutott, így hiába volt ekkora az összhang a lányok között, mégsem ő lett a végső döntés...
...Hanem Cifra. Cifra a kis kuckóján sziesztázott mindaddig, míg hozzá nem értek. Mondhatni érintésre, gombnyomásra beindul, és attól kezdve a szeretet összes nyelvével elhalmoz. Felújítás miatt még várat magára az örökbefogadása, de már most teljesen lelkesek voltak a fiatalok, hogy végre hazavihessék Cifrát.
Cérna cicát is meglátogatta egy fiatal pár, ő konkrétan ledózerolta látogatóit önmagával. Ő ezer fokon ég, úgy ismerkedik, úgy szeret, úgy csinál mindent, beleéléssel, szenvedéllyel. Abban a tudatban él, hogy körülötte forog a világ, és nem is szeretnénk ebből kizökkenteni, mert valóban csak körülötte fog forogni a világ, leendő gazdijai már alig várják, hogy az életük részese legyen.
Újabb fiatal pár tett látogatást a menhelyen, ők tesókat szerettek volna örökbefogadni. Mindegyikükkel találkoztak, végül a két zsivány, a fáradhatatlan, egymással fekvő és ébredő, focista páros, Szimat és Szinbád lett a befutó. Kicsit összeszorult a gyomrunk, mikor megszületett a döntés, mert csak ismerjük őket pár napos koruk óta, azért sok mindenen mentünk át együtt, és most itt vannak a gazdisodás kapujában, amire olyan régóta vágytunk. Üres lesz a szoba nélkülük, az biztos!
Lapka szerencsére egyre jobban van. Azt nem mondhatom, hogy jobban néz ki, talán fehéredett kicsit. De az étvágya is jó, tele van energiával, csak a náthája nem akar szűnni.
Ellenben Ábelnél egy újabb sorsdöntő pillanatnak lehettünk tanúi: egyedül, saját akaratából odahajolt és lefetyelte a leveskét. Teljes extázis, erre a pillanatra vártunk már napok óta, bizakodva! Leírhatatlan, mit éreztünk akkor, ő a mi kis hősünk! Természetesen mindannyian ugyanannyi figyelmet kapnak, csak Ábel még ekkor is Lilinél töltötte napjait, viszont csak nála tapasztalunk ekkora változást, ami szinte a csodával határos! :)
42 bársonytalpú szépségünkkel köszönjük figyelmüket! Zárásképp egy csodálatos fotóval kedveskedünk, utólagosan a Valentin nap margójára!
Reni
Hozzászólások