"Nagyjából ugyanazzal a hozzáállással és ugyanazokkal az elvekkel lehet a kutyából és a gyerekből is egészséges, boldog, jó személyiséget nevelni."
Csányi Vilmos
A menhelyi dolgozóink és állandó önkénteseink:
Abonyi Csilla
menhelyi önkéntes, önkéntes koordinátor
2014-ben látogattam ki először a Tappancs tanyára önkénteskedni, de igazán aktívvá 2016-ban váltam, ugyanis az akkori menhelyszépítő napon ismertem meg leendő önkéntes partneremet és barátnőmet. Onnantól nem volt megállás, minden héten a menhelyre jártunk felüdülni, kikapcsolódni, hiszen egy kutyával a hónunk alatt a mosogatás is jó dolog. Közben megismertük a kutyákat, cicákat és kialakultak a kötődések, így vált a Tappancs Állatvédő Alapítvány az életem fontos részévé. Nemrég elindult a kutyasétáltatás program is, és védenceink bizony majd kiugranak a bőrükből, amikor meglátnak minket, mert tudják, hogy ma egy kicsit szétnézhetnek a nagyvilágban. Csodás dolog látni a kutyákat, ahogy séta közben hempergőznek a fűben, és jó tudni, látni, hogy egy kis örömet okozhattunk nekik. És nem csak az állatok miatt jó kijárni, de bizony egy fantasztikus csapatba csöppenünk bele, akikkel együtt nevetünk és sírunk, vagy épp sírunk a nevetéstől.
Csilla a heti menhelyi kutyasétáltatás koordinálásáért megkapta az "Év önkéntese 2017." díjat.
Abonyi Tünde
menhelyi önkéntes
2017 áprilisban mentem ki a Tappancshoz először önkéntesként kutyát sétáltatni. Ez annyira magával ragadott, hogy azóta minden szombaton megyek. A kedvencem a sétáltatást, de szívesen végzek bármilyen munkát, amivel segíteni tudok az ott dolgozóknak. Nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor reggel megérkezünk, és az ebek izgatottak lesznek, mert tudják, hogy séta lesz. Ők boldogok, hogy foglalkozom velük, engem meg feltölt lelkileg, hogy örömet okoztam nekik. Egy kis siminek is nagyon örülnek, de ha a póráz a kezemben van, máris a nyakamban vannak, ez csodálatos érzés és minden fáradságot és szabadidőt megér nekem. Természetesen azóta saját négylábúm is van már a Tappancs Tanyáról.
Tünde a menhelyi kutyasétáltatáson a kezdetektől hétről-hétre történő részvételéért megkapta az "Év önkéntese 2020." díjat.
Balló Melinda
menhelyi önkéntes
Szerencsésnek érzem magam, hogy már gyermekkoromban megtapasztalhattam az állatok ragaszkodását, szeretetét, hűségét.
Régi álmom vált valóra, mikor 2018. december 15-én kilátogathattam a Tappancs tanyára. Határozott céllal tettem. Segíteni az itt dolgozóknak, amiben csak lehet, megismerni a kutyákat és cicákat. Örömmel csatlakoztam már a második héten a kutyasétáltatási programhoz is. 2019. augusztusa óta van egy innen örökbefogadott, csodálatos kutyám, aki megszépíti mindennapjaimat.
A mai világban, mikor az emberi kegyetlenkedésnek nincsenek határai, jó ide tartozni, ahol szeretetet adhatok és kapok állatoktól, emberektől.
Meli az odaadó és rendszeres menhelyi segítő munkájáért (takarítás, mosogatás, kutyasétáltatás) megkapta az "Év önkéntese 2020." díjat.
Barna Sarolta
Marketing-kommunikációs menedzser
Mióta az eszemet tudom, imádom az állatokat, mindig velük akartam foglalkozni – hobbiból és hivatásszerűen egyaránt –, de végül kommunikációs munkakörben kötöttem ki. Tapasztalatomat és szívügyemet kombinálva 2018 márciusától igyekszem legjobb tudásom szerint segíteni a Tappancs Tanya munkáját, megszólítani a lehetséges örökbefogadókat és támogatókat, minél szélesebb körben továbbadni az alapítvány jó hírét, segítséget szerezni ahhoz, hogy kollégáim is segíthessenek a bajbajutott állatokon.
Bozsogi Zoltán, Borsó
állatgondozó
2017 őszén kezdtem a Tappancsnál dolgozni.
Kisgyerek koromban is nagyon állatcentrikus voltam, minden szabadidőmet nagyszüleimnél töltöttem, macskák, kutyák, lovak között. Ezért is mentem mezőgazdasági suliba, hogy később velük foglalkozhassak, de az élet másként hozta.
Amikor egy barátom felhívta a figyelmemet, hogy a Tappancs tanyán állatgondozót keresnek, azonnal jelentkeztem.
A munka nem könnyű, hajnalban kelünk, de a kutyák viszonozzák az erőfeszítéseinket. Az emberekkel ellentétben ők nem irányíthatják az életüket, ezért úgy gondolom, a mi felelősségünk embereknek, hogy boldog életet biztosítsunk nekik. Örülök, hogy ebben én is részt vehetek.
Csatordai Ilona
állatgondozó
2015-ben kezdtem önkénteskedni a Tappancsnál. Először rendezvényekre jártam kb. fél évig. Fél év múlva rendeztek egy menhelyszépítő napot a Tappancs Tanyán, amire nagyon vártam. Nem csalódtam, nagyon jól éreztem magam, élveztem a kutyák közelségét és a körülöttük végzendő munkát. Innentől kezdve nem volt megállás. Alig vártam a hétvégéket, hogy legyen lehetőségem kimenni a tanyára. Már egy éve kijártam, egyre jobban megismertem a kutyákat, egyre többen a szívemhez nőttek. Ekkor adódott egy lehetőség arra, hogy itt töltsem a mindennapjaimat, és ez legyen a főállásom. Nem kellett sokáig gondolkodnom, szinte azonnal igent mondtam. Azóta már megismertem és megszerettem a cicákat is. Azon szerencsés emberek közé tartozom akiknek a munkája a hobbija is.
Deliah Bockemühl
menhelyi önkéntes
I am a medical student from Germany and came the first time to tappancs in 2017, because I missed my dog. I enjoyed walking all those cute dogs a lot and I realized how happy it made them. It gives me a good feeling to spend time there, cuddle with the dogs and work with them. I learnt a lot about dogs from the people in the shelter, which is a nice balance for my studies. The work relaxes me, makes me happy and tired in a good way.
(Orvostanhallgató vagyok Németországból, és 2017-ben jöttem először a Tappancshoz, mert hiányzott a saját kutyám. Nagyon élveztem a sétálást az aranyos kutyákkal és észrevettem, hogy őket is milyen boldoggá teszi. Jó érzés kint töltetni az időt, szeretgetni a kutyusokat és foglalkozni velük. Sokat tanultam kutyákról a menhelyen a többiektől, ami jól jön a tanulmányaimhoz is. Az önkénteskedés ellazít, boldoggá tesz és kellemesen el is fáraszt.)
Dicső Szilvia
menhelyi önkéntes
Gyermekkorom óta leginkább az állatok között érzem jól magam. A kutyák állnak a legközelebb a szívemhez, lelkemhez. 2013-ban, amikor Szegedre költöztünk, kellett egy hely, ahol együtt lehetek sok kutyussal, és a magam módján segítséget is nyújthatok nekik. Álmom gyorsan valóra vált, mert a költözés után nemsokkal megjelent egy kutya a munkahelyemen. Felhívtam a Tappancs Állatvédő Alapítványt, és pár nap után át is vették tőlem. Boti azóta már boldog gazdis. Miután kislányommal kimentünk a legközelebbi menhelyszépítő napra a Tappancs Tanyára, tudtam itt jó helyen, méltó körülmények között vannak az elhagyott kutyák, cicák. Teljes körű orvosi ellátás, rehabilitáció, szeretet. Amikor időm engedi részt veszek a menhelyi kutyasétáltatásban is. Mindent megcsinálok szívesen, csak közben beszélgethessek a kutyusokkal.
A menhelyen dolgozók alázatos munkájának gyümölcse, amikor a kutyusok egy szerető családba költöznek. Fő célommá vált a kóbor, a bántalmazott és a rossz körülmények között tartott kutyák segítése. Hatékonyan csakis a Tappanccsal kézen fogva tudok működni, amiért mindig hálás leszek.
Minden gyermeknek kell egy kutya, hogy egészséges felnőtt váljon belőle.
Farkas Gabriella
mindenes, kuratóriumi tag
Egész pici gyerekkorom óta szeretem az állatokat, főleg a kutyákat. Pár évet leszámítva mindig is volt állatom. 2002-ben néhány addig ismeretlen emberrel összefogva hoztuk létre a Tappancsot kezdetben azért, hogy segítsünk, majd rövid idő után már azért, hogy működtessünk egy leendő állatmenhelyet Szegeden. A kezdeti szándék ma már elkötelezettség és felelősség. A munkámat 2002 óta a Tappancsnak rendelem alá, ami sokszor nehéz helyzetek elé állít. Mostanában sokkal kevesebbet tudok kint lenni a menhelyen a kutyák között mint szeretnék, de minden kintlétem ajándék. Különösen az idős kutyák érintenek meg, a titkaik, a múltjuk. Örülök, ha kellemesebbé tehetem az ittlétüket, ezért leginkább a fésülésükkel, szőrápolásukkal töltöm az időt, vagy csak játszom, beszélgetek velük. Megnyugtató, hogy a mentett állataink biztos kézben vannak, maximálisan megbízom a menhelyen és a menhelyért dolgozókban. Igazi, összehangolt csapatot alkotnak, megtiszteltetés közéjük tartozni.
A Tappancs megalakulása óta a saját kutyáim is természetesen a Tappancstól származnak. 2016-ban egy csodálatos 8 éves, szívférges kutyát fogadtam örökbe a menhelyről.
Díjak: 15 éve a Tappancsért (2017).
Farkas Gábor
karbantartó
2015 óta dolgozom a Tappancs Állatvédő Alapítványnál közfoglalkoztatási program keretében, mint karbantartó. Szakmai- és élettapasztalatomat jól tudom kamatoztatni a munkám során. Mindig akad feladat a menhelyen, de a kutyák simogatására is kell időt szakítani, hogy a menhely lakóinak a lelkét is karban tartsam. Imádom a kutyákat, annak ellenére, hogy rövid időn belül a legtöbb kutyaharapást én gyűjtöttem be. Sokat kaptam az alapítványtól, és bízom benne, hogy a munkámmal sokat is tudok visszaadni.
Fogarasi Judit
menhelyi önkéntes
2004 óta vagyok önkéntes segítő a Tappancs Alapítványnál. Igyekszem úgy élni, hogy ne ártsak másoknak és segítsek a rászorulókon. Elsősorban a menhelyi munkát szeretem. A "szőrös gyerekek" mindig felvidítanak, sokat tanulok tőlük.
Judit a problémás menhelyi kutyák sikeres rehabilitációjáért megkapta az "Év önkéntese 2018." díjat.
Gazsó Nikolett
menhelyi önkéntes
Először 2012-ben fogadtam be kutyát az utcáról, azóta Roki a család tagja. A menhelyen először 2018. nyarán jártam, amikor is egy nagyon rossz állapotban lévő kutyust vittünk be anyukámmal. Azóta járok rendszeresen a menhelyre, a kutyasétáltatással kezdtem, majd nehezebb fába vágva a fejszét, az utcáról kezdtem el őket összeszedni. Anyukámmal jó teamet alkotunk. Ezalatt sok lelkiismeretes, állatszerető emberrel is megismerkedtem. A menhely számomra a nyugtató, az ott dolgozók kincset érnek, miattuk segíthetek én is az állatokon. Lelkes kutyasulis elvet képviselek, ugyanis minden kutyus értelmes és okos, és az ember tükörképe. Az önzetlen szeretet és a hála, amit adnak, valamint, amit én tenni tudok értük, az tesz engem azzá, aki vagyok.
Gácsi Adrienn
rendezvényi segítő
Gácsi Adrienn vagyok. 2016 óta veszek részt a Tappancs Állatvédő Alapítvány életében.
Már kiskoromban is imádtam az állatokat, és úgy gondolom, hogy megtaláltam azt az alapítványt, ahol az állatokért tehetek és segíthetek.
Szívügyem a felelős állattartás, és igyekszem az utánam következő generációnak is átadni ezt. Rendezvényeken és iskolai, illetve menhelyi oktató foglalkozásokon népszerűsítem a felelős állattartást és a környezettudatosságra nevelést, bízva abban, hogy ezen a területen a jövőben javulást tudunk elérni, és kevesebb sanyarú sorsú állat lesz az országban.
Gácsi Mária
felelős állattartás témavezető, kuratóriumi tag
2010 óta dolgozok vizsgázott terápiás kutyákkal, emellett szívügyem a felelős állattartásra nevelés is. 2016-ban örömmel csatlakoztam a Tappancshoz, mert innentől sokkal több lehetőségem nyílt erre a tevékenységre. A foglalkozásokat gyakran a menhelyen tartom meg, ami sokkal hatékonyabb, hiszen a gyerekek/felnőttek nemcsak elbeszélésből, hanem közvetlenül láthatják az emberi felelőtlenség áldozatait, és azt is, hogy hogyan történik a menhely lakóinak ellátása gondozása. Sokszor kérdezik tőlem, hogy szerintem a foglalkozások hatására változni fog-e a felnövekvő generáció szemlélete az állattartással kapcsolatosan? Igen, azt gondolom, hogy igen. Ha nem hinnék benne, nem csinálnám.
Jelenleg az információs telefont is én kezelem, ami nem könnyű feladat. Lelkileg rendkívül megterhelő, mivel a felelőtlen emberek miatt sajnos minden állaton nem tudunk segíteni, legalábbis azonnal nem. Az állandó és folyamatos telt ház miatt kénytelenek vagyunk várólista alapján dolgozni. Sajnos ezt a legtöbb ember nem érti meg. Várólistáról a kutyákat mérlegelés alapján én hívom be, mindig azt a kutyát, akinek legnagyobb szüksége van arra, hogy mielőbb bekerüljön. Ezt a feladatot csak szorosan együttműködve a menhellyel kell és lehet végezni. Hetente több alkalommal járok a menhelyen, így nemcsak papíron, hanem fizikálisan is mindig találkozok azokkal a kutyákkal, akiknek segítettem a bejutását. Ennek a feladatnak ez a szép oldala.
Kincses Annamária
menhelyi önkéntes
2017 nyarán, egy nyílt napon látogattam ki először a menhelyre. A sok-sok kutyus láttán fogalmazódott meg bennem, hogy szívesen segítenék a kutyasétáltatásban vagy egyéb menhely körüli teendőkben. Júliusban kerestem meg Csillát, hogy jelentkezzek sétáltatni. Az első pár hónapban még 2 hetente jártam a menhelyre, de egy idő után már annyira az életem részéve vált a kutyusokkal való séta, hogy ez kevésnek bizonyult. A szombati napokon a hangos ugatással és a farokcsóválással megfűszerezett üdvözlésen kívül mindig az a legjobb, hogy a kutyákkal együtt az önkéntesek is élvezik a sétát, simit és egyéb olyan földi jót, mint a labdázás. Sajnos kutyusom még nem lehet, de azért egy labdát visszahozó Tappancsos macseknak már boldog tulajdonosa vagyok.
Annamari a heti menhelyi kutyasétáltatás helyettes- és társkoordinálásáért megkapta az "Év önkéntese 2019." díjat (Vikivel megosztva, de teljes értékű elismerésként).
Kovács Linda
menhelyvezető
Gyerekkorom óta nagyon szeretem az állatokat, mindig is kutyákkal akartam foglalkozni, persze akkor még mindenki csak legyintett rá. Amikor Szegedre költöztem, akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy önkénteskedni szeretnék, így kerültem az alapítványhoz. Hamar rájöttem, hogy számomra a legjobb, ha a kutyákkal lehetek, így leginkább a menhelyi munkákból vettem ki a részem. 2012-ben változott meg minden, teljesült az álmom, mert állatgondozó lettem. Azóta már nagyon sok minden történt velem, de máig úgy érzem, hogy ez volt életem fordulópontja. A menhelyi dolgozók és önkéntesek valódi csapatként dolgoznak együtt, így a hangulat nagyon családias, számíthatunk egymásra.
Otthon hat csodaszép, Tappancsos kutya várja az érkezésem, akik mellett előfordul egy-két bajba jutott négylábú is, ha a szükség úgy kívánja. Emberekkel nehezen kommunikálok, ritkán mosolygok, emiatt sokan látnak tartózkodónak. A kutyák erre nem szoktak panaszkodni. Kreatív oldalamat a blogírással csillogtatom.
Díjak: 10 éve a Tappancsért (2017).
Lehőcz Róbert
állatgondozó
Az állatok iránti szeretet gyermekkorom óta meghatározója az életemnek. A szülői házban körülvettek a háziállatok, így az értük vállalt felelősség fogalmát hamar megtanultam. Az állatvédelemmel 2008-ban kerültem közelebbi kapcsolatba, a véletlenek egybeesése folytán, akkor még fajtamentőként segítettem a bajba került kutyusokon szabadidőmben. Az évek teltével többször kerültem kapcsolatba a Tappancs Állatvédő Alapítvánnyal. Az általa képviselt értékrendet magaménak éreztem, így amikor 2012-ben lehetőség adódott, hogy az addig megszerzett tapasztalataimat kamatoztassam és továbbfejlesszem a menhelyen, úgy éreztem itt a helyem. Állatgondozó vagyok... Számomra varázsa van a szónak, történetek jutnak eszembe a hallatán, az én történeteim, amik egybeforrnak a menhelyre beérkező meggyötört lelkek sorsával... Mind a részemmé válik, a szívembe zárom őket, és ha eljön az ő nagy napjuk, és egy gazdi oldalán kilépnek a menhely kapuján, magukkal visznek egy darabot belőlem is. Büszke vagyok, hogy egy olyan csapatban tehetek az állatokért, ahol mindannyian elkötelezettséget vállalva hivatásként tekintünk az állatok védelmére.
Hazatérve nem lépek egy másik világba, belépve a kapun egy falkányi mentett kutyusom ugrik a nyakamba nap mint nap, és egy boldog nagy család vár rám.
Díjak: 5 éve a Tappancsért (2017).
Mádi Viki
ideiglenes befogadó önkéntes, chip olvasás koordinátor
Kifejezetten a kutyák iránt érzett szeretetem már egészen kiskoromban elkezdődött. Tartani és kutyákkal foglalkozni 2012-től kezdtem el, kezdetben hobbi szinten. Azt azonban elég gyorsan megéreztem, hogy az irántuk érzett rajongásom több a hobbi állattartásnál. Szívügyem, hogy a lehető legtöbb magára maradt kutyának segítsek megtalálni a megfelelő családot, és hogy minél több ember leljen igazi társra azokban a kutyusokban, akiknek szükségük van a segítségre. A Tappanccsal 2017-től kezdtem el együttműködni, általuk még több lehetőségem van segíteni. Szerencsére egy nagyon támogató csapatra leltem bennük, akik mindent megtesznek velem együtt azért, hogy a lehető legtöbb állat megfelelő körülmények között élhesse le az életét.
Viki az ideiglenes befogadói tevékenységéért, valamint a Chipi-Csapat chipleolvasó projektért megkapta az "Év önkéntese 2019." díjat (Annamarival megosztva, de teljes értékű elismerésként).
Micsik Renáta
állatgondozó
2014 óta vagyok tagja a Tappancs állatgondozók körének, de amióta az eszemet tudom, imádom az állatokat. Az itt élő cicáknak is igyekszem a lehető legtöbbet nyújtani, hogy minél komfortosabban és a tőlem telhető legnagyobb szeretetben töltsék itt az időt. Sokat fejlődtem az évek alatt, sajnos szörnyű esetekkel is szembe találtam magamat, amire nem voltam felkészülve, de le kellett küzdeni a félelmet, hisz egy sérült állatnak sokkal több figyelemre van szüksége. Ez a munka érzelmileg elég megterhelő, bármennyire is azt hinné az ember, hogy cicákat simogatni gyerekjáték. Pályafutásom alatt sokat sírtam és nevettem, kollégáim nagyon jól tolerálják érzelmi kilengéseimet 
. Ennyi cica között otthon érzem magamat, minden velük töltött perc ajándék, mert mint tudjuk, a dorombolás gyógyító hatása bizonyított tény! Nem vagyok a szavak embere, a blogírással is bajlódom, de az eseményeket színezet nélkül továbbítom.
Díjak: 5 éve a Tappancsért (2019).
Molnárné Seller Vanda
menhelyi önkéntes, önkéntes kutyakozmetikus
2019 áprilisában mentem ki a Tappancshoz azzal a szándékkal, hogy kutyakozmetikusként megszépítsem a menhely lakóit. Szívesen fogadtak a menhely dolgozói, és segítettek bármiben, amiben kellett. Azóta rendszeresen részt veszek a menhely életében, és minden tudásommal segítek a bajba jutott kutyusoknak, legyen az új vagy régi lakó. Teszem ezt akár a menhelyen, vagy a Full-dog kutyakozmetikában.
Vanda a menhelyi kutyák soron kívüli kutyakozmetikázásáért, a menhelyen a rendszeres karomvágásokért, kutyanyírásokért megkapta az "Év önkéntese 2020." díjat.
Oláh Tamás
fotós önkéntes
2016 óta járok a Tappancshoz fotózni. Az állatok közelségét már gyerekkorom óta élveztem, a fotózással pedig 2006-ban kezdtem hobbi szinten foglalkozni. A menhelyi fényképezés az első amit munka-szerűen csinálok, ami sokszor kihívások elé állít, ez pedig a fejlődésemet is elősegíti. Heti egy alkalommal járok ki, és igyekszem minél kreatívabb lenni, és megörökíteni a menhelylakók személyiségét, ezzel is növelve az örökbeadási esélyüket. Örülök, hogy ilyen hamar befogadtak, és ilyen jó társasághoz tartozhatok, és itt nem csak a kutyákra és cicákra gondolok .
Rózsa Kata
menhelyi önkéntes
2018. júliusában látogattam ki először a menhelyre. Nem tudtam mire számítsak, hogyan fog érinteni a kutyusok sorsa. Nem volt idő arra, hogy sajnáljam őket, hiszen nyitott szívvel, csóváló farokkal szaladtak hozzám, és csaltak mosolyt az arcomra. Azonnal bele is szerettem, és így heti rendszerességgel az életem részévé vált a menhelyi kutyák sétáltatása. Nagyszerű átélni, nemcsak a sétáltatás örömét, hanem azt is, amikor a félős kutyák megnyílnak, vagy éppen gazdisodnak.
Sárközi Kitti
Utcamacska program önkéntese, koordinátora
Fiatal egyetemistaként 2007-ben kezdtem önkénteskedni a Tappancsnál. Mivel életkörülményeim nem tették lehetővé, hogy saját kisállatom legyen, ezért igyekeztem minél többféle feladatban részt venni, ahol segíthettem az állatokon. Pár év kihagyás után végül 2014 augusztusában megérkezett hozzám egy súlyosan sérült, elütött cica többszörös medencetöréssel. Sziszi több hónapos gyógyulása mellett kezdtem el foglalkozni a kóbor cicákkal. A korlátozott lehetőségek láttán már korán megfogalmazódott bennem, hogy csak egy apró tűzoltás, amit a macskamentő önkéntesek végeznek. Hiába szedjük össze ugyanis a kölyköket, ha a mamacica pár hónap múlva ugyanúgy az utcára szüli a babacicákat.
Ebben az időszakban láttam meg egy hirdetést, ahol kóbor cica ivartalaníttatási programhoz kerestek önkénteseket. Jelentkeztem. 2016 áprilisában vittük ivartalaníttatni az első utcai kóbor cicát, és onnantól kezdve nem volt megállás. Létrehoztuk az önkéntes csapatunkat Utcamacska Projekt - Szeged néven. Önkéntes munkánkat a Tappancs segíti (állatorvosi költségek, élőcsapdák és lábadozó kennelek). Mindennapi küzdelmeinkről, az utcán élő cicákról blogot vezetek, ahol kezdőzetlenül mutatom be az utcamacskák sokszor rendkívül szomorú sorsát, vagy éppen csodával határos gazdisodását. Egy-egy siker után talán mi is nyugodtabban alszunk kicsit, mert legalább néhány cica életét könnyebbé tettük.
A saját munkám és az Utcamacska Projekt csapatának koordinálása mellett, amikor tudok, kilátogatok a menhelyre is, ahol igyekszem segíteni a cicás gondozók munkáját. Célunk, hogy minél kevesebb kóborka kerüljön a menhely várólistájára, amelyet az utcamacskák ivartalaníttatásán túl a rászoruló gazdik számára elérhető kedvezményes ivartalanítási programunkkal is segítjük. Legtöbbször ugyanis a felesleges házi szaporulatokból származó cicákból jönnek létre a később teljesen elvadult, beteg kolóniák városszerte.
Kitti az Utcamacska projektért megkapta az "Év önkéntese 2016." díjat.
Simon Attila
állatgondozó
2007-ben kezdtem az alapítványnál dolgozni, mint állatgondozó. Nem tagadom, akkor a biztos jövedelem volt a fő szempont az életemben. Mindig szerettem a kutyákat, de nem volt annyi lehetőségem foglalkozni velük, nagyon kevesen voltunk, a kutyák pedig nagyon sokan. Ahogy teltek az évek sok minden megváltozott, főleg a hozzáállásom. Rájöttem, hogy az állatok gondozása egy hivatás, és egyre nyitottabbá váltam. Az állatgondozás mellett az állatmentésből is szívesen kiveszem a részem, nagyszerű érzés életet menteni. Szívügyem a balesetes, valamint idős, elesett, magára hagyott kutyák mentése, segítése, ápolása. Boldog vagyok, ha részese lehetek egy sikertörténetnek, ha egy kutya a segítségemmel megmenekül. Leginkább az idős kutyák elveszítését nehéz feldolgoznom, talán azért is, mert mindig magamban őrlődöm, az érzéseimet nem szívesen mutatom ki. A véleményemet viszont annál szívesebben mondom el!
Díjak: 10 éve a Tappancsért (2017).
Siroki Olga
rendezvényi önkéntes
A nagyszüleim házában laktunk, amikor kisgyerek voltam. Minden nap simogathattam Nagyapa lovának bársonyos orrát. Egyszer boci is született nálunk. Minden tavasszal csibéket lehetett terelgetni. Nekem cicám volt, Apukámnak pedig kutyusa, aki az én pajtásom is volt.
Azután megszűnt az "Éden", és évek teltek állatok nélkül, nagyon hiányoztak.
Egyszer egy "halálraítélt" kiskutyát mutattak nekem, nem tudtam a sorsára hagyni. Jópofa bohóc kutyus lett belőle.
Sétáink során megismertem egy kedves, nagyon elkötelezett Tappancs önkéntes lányt, és már készen is volt az út, hogy segíthessek azokon a kidobott pajtikon, akiket már nem vihettem haza. Nagy örömmel dolgozom a rendezvényeken, és időnként a tanyán is - itt kevesebbet, mint szeretnék. Hamarosan nyugdíjas leszek, és remélem, ezután több időt tudok tölteni a "nevelőotthoni" kutyusokkal és a rendezvényeken.
Ma már "kutyázó" lelkem van, de nem feledem a gyerekkori örömöt, amikor egy cica bújt az ölembe. Mindkettő védtelen, ha felelőtlen, gonosz emberrel találkozik. Kegyetlen és erkölcstelen velük szemben ez a fejlettnek mondott, felületes és önző, modern világ. Azon vagyok, hogy minél többet tudjak az elhagyott állatokon segíteni, és másokat is erre bíztatok.
Szeibel Máté
menhelyi önkéntes
2017 januárjában végeztem az egyetemen, és nem találtam a végzettségemnek megfelelő munkát. Az állásajánlatok egyike sem nyerte el a tetszésem, valami olyasmit akartam csinálni, aminek értelme is van. Ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy a Tappancsnál állatgondozót keresnek, mivel tudta, hogy nagy állatbarát vagyok. A próbanapomon egyértelművé vált, hogy ez az a "munka", ami nekem való. Olyan emberek közé kerültem, akik hivatásukat szívből végzik, és a munkaidőn kívül is számíthatnak egymásra. Örülök, hogy részese lehetek a Tappancs tanya életének, ami véleményem szerint egy sikertörténet, és bárhová sodorjon az élet, önkéntesként mindig számíthatnak rám.
Szeles Alen
állatgondozó
Gyerekkorom óta érdekel a természet és annak élővilága. Úgy érzem, ez egy olyan világ, ahol mindig megnyugvásra és békességre lel az ember. Mikor az első kutyusomat megkaptam, ugyanilyen békességet éreztem, mikor hazaértem hozzá, nagy örömmel várt rám, én meg alig vártam, hogy hazaérjek hozzá. Az álláslehetőséggel a Tappancsnál úgy találkoztam, hogy 2019 decemberében az előző kutyusom után szerettem volna egy újat, aki szintén szeretetet hozz az életbe, és akin segíthetek. Megláttam az álláslehetőséget, és elkapott a gondolat, hogy egy kutyus helyett miért ne segíthetnék az összes gazdira váró kutyuson. Így hát itt vagyok, és nagyon szeretem az összes menhelyen lévő állatot. Mindegyik egy külön egyéniség, nagyon szerethető és sok szeretetet is tud adni.
Taninecz Adrienn
menhelyi önkéntes
Először 2018. augusztus 18. napján jártam a menhelyen, amikor is egy általam és lányom által kezelt borzalmas állapotban lévő kutyust vittünk be. Azóta rendszeres kutyasétáltatóvá váltam a szombati napokon, majd miután a térdem nem teljesített úgy, a hangsúly a kutyusok befogására korlátozódott. A lányommal gyakran ketten „dolgozunk együtt”. A Tappancs nélkül még több lenne a kóbor, rossz körülmények között tartott állat. Az eledelgyűjtések megszervezésében, azokon való részvételben, a tappancs-lakók fodrászati kezelése közbeni asszisztálásban, valamint a beérkező kutyusok ivartalaníttatásában működök közre.
Adri a menhelyi kutyák állatorvoshoz történő szállításáért, és a talált kutyák menhelyre fuvarozásáért megkapta az "Év önkéntese 2020." díjat.
Ujj Alexandra
menhelyi önkéntes
Szociálisan érzékeny embernek tartom magam, észreveszem mások problémáit, fájdalmait - legyen szó emberről vagy állatról -, és nem szeretek mellettük szó nélkül elmenni. Úgy gondolom, mindenkinek kötelessége ott segíteni maga körül, ahol tud, ezért az önkéntes munka gondolata sosem állt tőlem távol.
Úgy vélem, az állatokban lévő őszinteség és szeretet egy emberben sincs jelen ilyen tiszta, önzetlen formában, mint bennük. A Tappancs által képviselt értékekkel maximálisan egyet tudok érteni; az ott dolgozók igazán lelkiismeretes, kedves emberek, a kutyák és cicák pedig nagyon szeretni valóak, ezért szívesen töltöm velük az időmet. 2017 áprilisában csöppentem bele a menhelyi életbe, önkéntesként, és remélem, még sokáig részt vehetek a munkájukban, hogy visszaadhassak az állatoknak valamit mindabból, amit én kapok tőlük.
Alapítványunk hálásan köszöni a menhely dolgozói, önkéntesei áldozatos munkáját, aminek köszönhetően a Tappancs Tanya azzá vált a hétköznapokban, amire mi nagyon büszkék vagyunk.
Csapatunkra jellemző, hogy amikor 2017-ben napvilágra került ez az ötlet, hogy a megújult weboldalunkon bemutatkozzunk, mindenkinek az volt az első gondolata, hogy akkor melyik menhelyi kutyával vagy cicával is fotózkodjon le, hiszen a megannyi kedvenc közül nehéz a választás...
Utolsó frissítés: 2020.10.11.
