Ábel fokozott javulásával eljutottunk odáig, hogy kontrollra küldjük. Dr Tímár Endre rendelőjébe utazott Lapka társaságában, hogy megerősítsenek minket abban, hogy Ábi jól van. Hatalmas döbbenet övezte a felismerést, miszerint ez a cica az a cica, aki a halál peremén lavírozott, pici eséllyel arra, hogy a mérleg nyelve pozitív irányba billen. Márpedig oda billent! Ám egy kis bélgyulladás még tapintható volt, arra kapott injekciót.
Lapka testhője még nem tökéletes, pedig a meleg kis kuckójában pihenget. Másfajta antibiotikummal kell folytatni a kezelését a mindenféle egyéb táplálék kiegészítők, erősítők mellett. Szerencsére a hangulata, kedélye rendben van, az étvágyáról nem is beszélve!
Ahogy visszatértek, ment minden tovább a saját medrében. Nem sokkal ezután újra a karanténban jártunk, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy Ábel remeg, kapkodja a levegőt. A teljes szétesésünk szélén gyorsan hívtuk az állatorvost, és már újra injekciókat, infúziót kapott... Érzékeny az egyik hatóanyagra, de már ezt is tudjuk. Úgy volt, hogy ettől a naptól bent alszik a menhelyen, de nem mertük felügyelet nélkül hagyni, annak ellenére, hogy rövidesen normalizálódott az állapota. Az estét még Lilinél töltötte. Szerencsére a roham ahogy jött, úgy ment is. Másnap már kutya baja sem volt és az estét is bent töltötte. Kapott egy kuckót, jó melegen kibélelve, biztos ami biztos, olyan, mint egy hímes tojás, óvatosan kell vele bánni.
Hamar elérkeztünk a csütörtökhöz, mikor is állatorvosunk kombinált oltást osztott ki Treff és Príma között, valamint veszettség elleni oltást kapott Vektra, Vekker és Szandika.
Príma és Dimitri átköltöztek a felkészítő szobába. Egyelőre még új nekik minden, de ügyesen feltalálták magukat és egész gyorsan beilleszkedtek. Ennek ellenére úgy voltak vele, ha már együtt jöttek, akkor összetartanak, láthatatlan köteléket szőve egymás között.
Cérna gazdisodása sem váratott sokáig magára. Szinte tudta, érezte, hogy a mai reggel érte van! Röppent gazdija karjába, majd ha tudta volna, magára csukja a hordozója ajtaját indulásra készen. Kényelmesen elterült a hordozóban, megigazította képzeletbeli koronáját, és útnak iramodtak Csanytelei otthonukba. A gazdik arcáról sem lehetett levakarni a mosolygást, Cérna már csak fokozni tudta a jó kedvet.
Viszont Lapka is nagy lépést tett a gyógyulás útján, első száraztáp falatozásának lehettünk részesei! Nagy dolgok ezek, mikor látjuk, hogy jó irányba haladnak a dolgok plusz erőt ad nekünk is, hogy támogatni tudjuk kis betegjeinket.
Hétvégén egy anya érkezett ki kislányával, elsősorban Hangához. Hanga viszont nem az a cica, aki a gyerekzsivaj nagy híve lenne, ellenben Vekkerrel. Na ő aztán azt sem tudta, hogy villogtassa kerekded pocakját, és dorombolja túl a beszélgetésünket. Egyelőre most csak egyik kis gazdiját kellett meggyőznie, hogy ő legyen a család kiskedvence, mert anyukát azonnal levette a lábáról. Otthon még két gyermek fogja őt imádni, Vekker pedig mindent megtesz annak érdekébe, hogy a kedvükben járjon. Mert ő ilyen, imádja az emberek társaságát.
Egy életjeleket alig mutató cicával állítottak ide, akit munkába menet talált egy férfi. Az egész arca össze volt ragadva a mindenféle váladéktól. Az aprócska cica pár hónapos csupán, bájos kis pofiját úgy kellett kisuvickolni a száraz ragacsból... Kezelése elkezdődött, melegítettük is, és nagyon bizakodtunk a gyors javulásában. Ábeltől megtanultuk, hogy nincs lehetetlen, ezt tudattuk a kicsi lánnyal is, aki a Sky nevet kapta tőlünk.
Úgy tűnt az elbeszélgetés hatott, mert két nap múlva Sky már aktívkodott, étvágya is jó volt, valamint a kedve is. Egy nagyon bújós, hálás cicalány ő, aki az injekciót is némán, dorombolva tűri. Számára minden érintés fontos, történhet bármi, az csak érte van, ezt érzi. Vérbeli ölcica és minden pillanatot megragad, hogy ölben legyen. Nem is lehet neki ellenállni!
Csütörtökön állatorvosunknak megmutattuk Dórit, mert elkezdett foltokban hullani a szőre, bőre kipirosodva. Allergia gyanús, amire kapott szteroidot, mi pedig gőzerővel próbáljuk kitalálni, mi van itt, amit sem a karanténban, sem előző otthonában, a tanyavilágban nem volt... Egyelőre a fém tálkákat cseréltük le műanyagra, mert ételt ugyanúgy ilyeneket kapott a karanténban is, meg eddig is.
Lapkát is megmutattuk a doktor úrnak, mert neki is elkezdett foltosodni a már egész szép és dúsuló bundája. Ő valószínűleg gombás. Bármilyen javulást is értünk el nála, az immunrendszere az erősítés ellenére is gyenge, most épp ezzel viccelt meg minket. Gomba elleni injekciót nem javasolt neki a doktor úr az állapota miatt még, úgyhogy külsőleg kenegetjük a nagylányt. Aki persze izeg-mozog, enni akar. Ha evés közben akarjuk bekenni, akkor is ugyanezt csinálja, Ha felvesszük, akkor meg vagy dolga lenne, vagy úgy belelapul az ölelésbe, hogy azért nem lehet átkenegetni. Két emberes művelet, de gond egy szál sem, ezt is meg kell oldani.
Egyesek újfent elkezdtek szuttyogni. Ha jön a hapci őrület, akkor nyilván többüket is érint egyszerre... A csodaszuri bevált erre hála az égnek, így most is gyors kaptak egy-egy injekciót: Gyapjú, Leila, Lujza és Vektra.
Kombinált oltásban részesült Péntek, Morci Ferkó, Fondor és Dimitri.
Régóta várt nagy nap érkezett el, nem csak a cicák és leendő családjuk számára, hanem a mi és cicatársak számára is, hiszen Szimat és Szinbád útra keltek új otthonukba. A fiatalok nagy lelkesedéssel érkeztek meg, és végig sugároztak a boldogságtól, hogy a két, immár nagyfiúval megkezdődnek otthonukban a vidám mindennapok. Szimat hazavihette magával a kedvenc cicapecás játékát, amire mások nem is nézhettek, ez is biztos segíti az akklimatizálódást. Pár napos koruk óta ismerjük egymást, sok mindenen túl is vagyunk velük, együtt... És most eljött az idő, hogy kiröppenjenek, új életet kezdjenek Szegeden.
Csütörtökön Dr. Tímár Endre rendelőjébe ment a kollégánk kutyákkal. Várólistáról vártunk be három cicát, kiket pici korukban már megpróbáltak befogni, de akkor még annyira féltek, hogy feladták a leckét a segítőjüknek. Folyamatosan a parkoló autók alatt rohangáltak, és nagyon rafináltan, minden trükköt kicseleztek. Mire kész tervvel próbálták volna őket becserkészni, eltüntek a cicák. A várólistán most kerültek sorra, azért egy kérdést megért a dolog és lám! Azóta újra előkerültek, nem messze onnét vertek tanyát, ahol jobban és többet lehetett velük foglalkozni is. Mivel a fekete cica elkezdett kerekedni, abban maradtunk, hogy már a rendelőhöz érkezzenek vele, és ivartalanítás után kerül a menhelyre. Így is történt, megérkezett a fekete nőstény cica, aki a Tasha nevet kapta, valamint a félősebb tesója is úgy döntött, hogy csakis vele együtt hajlandó jönni, így ő is egy kalap alatt ivartalanítva lett. A bájos kandúr ragaszkodása miatt a Tesa nevet kapta tőlünk. FIV/FeLV tesztjük szerencsére negatív lett. Harmadik társuk nem volt aznap délelőtt a környéken, valamerre kalandozott, így az ő érkezése még várat magára.
Fiatal férfi volt Lujza látogatóban. Párjával együtt beleszerettek a cirmosunk gyönyörű pöttyeibe, különleges mintázatú bundijába, a pofijáról nem is beszélve. Lujza idegenekkel tartózkodó, de úgy tűnt, ez nem lesz akadály, az idő és a közös játék biztos gyorsan feloldja a bizalmatlanságát.
Cifránál is jártak leendő gazdijai. Egyelőre még nem végeztek a lakásfelújítással, de már nagyon hiányzott nekik választott kiskedvencük, így a napuk egy részét Cifra babusgatásával töltötték.
Hétvégére Poppy álla, nyaka beduzzadt. Nem tudtuk, hogy csípés, vagy ne adj' Isten fog probléma, mindenesetre kapott gyulladáscsökkentőt, fájdalomcsillapítót, mert az evés is nehézkesebben ment. Hála az égnek, két nap után már hűlt helye a duzzanatnak, és Poppy újra teljes pompájában ragyogott!
Vekker cicánk, ez a tüneményes nagyfiú gazdisodott. A család minden tagja visszaszámolt, és izgatottan várta az időt, hogy haza tudják vinni Vekkert szegedi otthonukba. A visszajelzések alapján azonnal feltalálta magát és beilleszkedett, csak az egyik függönnyel nem volt kibékülve, zavarta a kilátásban, ezért iktatta is. Szerencsére a gazdik türelmesek vele, és inkább pozitívan, kacagva állnak hozzá, így az ő bámészkodós ablakában egyelőre nem lesz függöny.
Egy idős, nagyon beteg cicát fogadtunk, kinek Titusz lett a neve. Öreghegyről került be, a bokor alatt kuksolt. A fotó nem adja vissza állapotát, de teljesen csont és bőr, erőtlen. Kapott infúziót, vitaminokat, erősítőt, és ment rá az extra melegítés. Bizakodunk, hogy ezek hatására, ahogy átmelegszik a kis teste új erőre kap! Sajnos egyelőre az állapota kritikus...
Vele együtt 42 cicával zártuk a hetet. Köszönjük figyelmüket!
Reni
Hozzászólások