A héten Mütyikének és Jolánkának az életében nagy változások történtek: mindkettő gazdisodott. Mütyike Budapestre, Jolánka Szegedre. Most kapták meg az utolsó oltásukat. Mégis, mindketten úgy gazdisodtak, hogy nem idegenek vitték őket magukkal. Mindkét gazdi egy héten több alkalommal is ellátogatott a kiválasztott kutyushoz, hogy ismerkedjenek, kihasználják a menhelyen töltendő időt arra, hogy a kiskutya ne idegen családdal térjen haza. Időt, energiát fordítottak arra, hogy az új jövevényt megismerjék, és hogy a kutyus is kötődjön hozzájuk. Amikor nem tudnak jönni, akkor telefonálnak, érdeklődnek, hogy van a kiválasztott.
Az örökmozgó Mütyike budapesti gazdija is kihasználta a lehetőséget, és amikor tehette Mütyikével volt. Ilyenkor a mindig tomboló Mütyike elcsendesedve aludt gazdijelöltje ölében.
Jolánka pedig már a gazdi autóját is megismerte, és hangos rikkantással jelezte, hogy hozzá jöttek, az ő családja érkezett. Ezek az emberek mindig mosolyogva érkeztek, és megköszönték, hogy látogathatták a kiválasztott kutyát, örültek, hogy van ilyen lehetőség, és amikor csak tudtak, éltek is vele.
Aztán van a másik oldal, akik tíz perc alatt akarják "rendezni" a kutyakérdést, mert nincs idő, meg nincs pénz itt vacakolni. Többször látogatni? Ismerkedni? Minek? Egy a fontos: ne pisilje ki a fákat, ne ássa ki a virágot, ugasson, ha jön valaki, és legyen jó kutya, leginkább észrevétlen. Legyen kedves az unokával, de ölje meg a betörőt, ne legyen nagy a fenntartási költsége, és ne egyen sokat, ne válogasson. Vigyázzon a baromfira, de csakis a szemével, és értékelje a kutyaólat, vagy fémhordót, és örüljön a helyének, hiszen minden kutya ilyen helyről álmodik: nem lesz megkötve! Sajnos még mindig az ilyen hozzáállás, a többség. Nemhogy nem értékeli, hogy ismerkedhet a kutyával, képtelen elfogadni, hogy ez egy folyamat neki is, és a kiválasztott állatnak is.
Mit is gondolhatnak rólunk?
Többször kijönni pénzbe kerül, és még az örökbefogadás sem ingyenes, össze-vissza beszélnek mindenféle szívféregről, meg benti tartásról, amikor ott a kutyaház, meg a kennel. Elborult elméjű állatvédőkkel kénytelen társalogni az ember, akiknek az a fixa ideája, hogy a kutya bent lehessen, meg olyan legyen, mint egy gyerek, meg hogy költsünk szívféreg tablettára, meg még oltassuk is a kutyát, meg etessük. Aztán meg jönnek a többszöri látogatással, meg mindenféle abszurd ötlettel, amikor annyi a kutya, mint égen a csillag. Ezek nem akarnak örökbeadni! Itt tartogatják a kutyákat! Mi meg idejövünk segíteni, és ez a hála?! Feltételeket szabnak?!
Végül sok ember kiborul a kérdésektől, hiszen mi közöm van hozzá, hogy hogy akarja tartani a saját kutyáját. Végül az esetek többségében elküldenek bennünket családostól melegebb éghajlatra, és szereznek máshonnan kutyát. Búcsúzóul azért megfenyegetnek, elmondanak mindennek, és úgy vágják be a kocsiajtót, hogy másodpercekig lobog a hajunk. Később telefonon is újra megfenyegetnek, és panasszal élnek. Aztán az ember elgondolkodik, hogy tényleg így volna? Hogy mi lennénk a gonosz állatvédők?
Újabb autó érkezik, benne egy mosolygós család, akik a héten harmadjára jönnek a kiválasztott kutyához. Most csak hámot próbálnak, meg jutalomfalatot hoznak. Izgalommal mutatják, hogy micsoda kutyafekhelyet vettek, ami még színben is passzol a nappaliba. Nagy az izgalom, de nem akarják feltartani a dolgozókat. Ők kutyáznak, mi tesszük a dolgunkat, ha kérdésük van, tudjuk, hogy szólnak. Az örökbefogadási szerződés tetejét teleírjuk információval, nehogy a gazdi elfelejtse az itt kapott élősködőmentesítő szerek neveit, de ők is pluszban jegyzetelnek, hogy biztos meglegyen. Talán sok embernek igaza van, tényleg tartogatjuk a kutyáinkat. A nagybetűs GAZDINAK!
Hétfő
A Húsvét hétfő a többi naphoz képest nagyon csendesen eltelt, így a napi rutinfeladatok mellett a betegszobát raktuk rendbe, hiszen folyamatos a használata. Nemcsak a beteg kutyák, hanem az ivartalanításról visszaérkezett, vagy vizsgálathoz altatott kutyáknak is a betegszoba a szálláshelye, és hiába takarítjuk nap mint nap, sűrűn kell azért nagytakarítást is végezni.
Kedd
A jó idő beköszöntével szerencsére egyre több új önkéntes látogat ki a menhelyre, akik korábban már rendezvényeinken rendszeresen részt vettek. Ez alkalommal Dóri és Bogi segítette a menhelyi munkánkat.
Szerda
Sándorfalván sikerült befogni egy újabb kóbor ebet, akiben természetesen szintén nem volt mikrochip, így a menhelyen találta magát. Ő a Greg, aki hozott névvel érkezett. Egyik szemére nem lát régi sérüléséből adódóan. Nagyon kedves, pozitív személyiségű kutya. Kora és külseje teljesen megegyezik Lokiékéval, így valószínűleg testvérek lehetnek.
Csütörtök
A csütörtök számunkra akkor jó nap, ha viszonylag eseménytelenül zajlik, mert az állatorvosi vizit nagyon sok előkészületet igényel hétről-hétre. Leginkább a dokumentációhoz szükséges papírok, és eszközök előkészítése az időigényes, nem maga az oltások. Hát, ez a csütörtöki nap ismét nem sikerült túl nyugodtra:
Kezdem az örömteli hírekkel: Lajka Ausztriába gazdisodott, Janek, Jávorka és Jana pedig Hollandiába. Jolánkáért is ma jött el a gazdija, ő mától Szegeden fog élni.
Az állatorvosi vizit alkalmával állatorvosunk kiosztott 1 mikrochipet, 4 kombinált oltást, 6 veszettség elleni védőoltást és egy veszettségi-kombinált oltást.
A napnak persze itt még nem volt vége, a menhely szomszédja igyekezett hozzánk, mert egy, a környéken kószáló kutyát sikerült megfognia, miután beásta magát az udvarba. A rémült, zavarodott kutya a Totó nevet kapta tőlünk. Természetesen benne sem találtunk mikrochipet.
Péntek
Pár héttel ezelőtti blogomban már írtam, hogy néhány öreg kutyánknak az ízületi bántalmaikra gyógyszert kell szednie. Sajnos Bözse állapota a gyógyszeres kezelés ellenére is napról napra romlik, így a betegszobában kapott helyet, hogy állandó fedett, meleg helyen legyen. Szőnyeget is leterítettünk neki, így könnyebben tud mozogni.
Piszpesz életébe is változások történtek: felköltözhetett a nagyházba, ahol Harcos élettársa lesz, miután Lajka a héten gazdisodott. Először meglehetősen idegenkedve fogadták egymást, de délután már elkezdtek játszani egymással.
Öklömnyi Mütyikénk is elköltözött a menhelyről. Érte egyenesen Budapestről utazott a gazdi, hogy hazavihesse.
Szombat és Vasárnap
A hétvége ismét a kutyasétáltatás jegyében telt: Szonja, Petra, Tünde és Csilla a szabadidejüket arra szánták, hogy lemozgassák a sétálni vágyó kutyákat, akikből akad bőven a menhelyen.
Gondozóink pedig sorra fogadták a látogatókat, a hétvégén nagyon sok érdeklődő érkezett hozzánk.
Köszönjük a figyelmet a 152 mentett kutyus nevében. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások