Kutyamesék 2024. dec. 2-8.

A heti bevezető helyett most inkább a blogomat azoknak a kutyusoknak szentelem, akik zárkózottabb természetük miatt nem kerültek annyira a figyelem középpontjába.
Ez nem azt jelenti, hogy ők nem keresnek gazdit, sokkal inkább azt, hogy nekik több időre van szükségük, hogy bízzanak valakiben. Ők jellemzően azok a kutyák, akik inkább elbújnak egy sötét sarokban, minthogy észrevegyék őket.

Természetesen a héten bemutatott kutyák közel sem a teljes lista, azonban valahol el kell kezdeni.

Hétfő
Ritkán van lehetőségem arra, hogy minden egyes kutya fejlődéséről, élethelyzetének alakulásáról be tudjak számolni a blogomban. Ez elsősorban azért van, mert a frissen bekerülő kutyákról, örökbeadott kutyákról, beteg kutyákról, és az ő egészségi állapotukról szoktam írni. Ettől függetlenül nagyon sok kutya éli az életét a menhelyen, szerencsére csendesen, nyugodtan. Róluk ritkábban van alkalom beszámolni.
Ugyan már néhányszor említettem Kis Mufit (eredeti neve Bogár) és Negró történetét, akik gazdájuk elhalálozása miatt kerültek hozzánk, és azt is, hogy nagyon félénkek. Valószínű hogy ők eddigi életüket egy udvarban élték le, ezért minden riasztó a számukra ami új. Bogár egyébként azért lett nálunk Kis Mufi,mert kinézetében, viselkedésében kiköpött mása a legöregebb lakónknak, Mufinak. Nos, Kis Mufival és Negróval az oltásokon, ivartalanításon, orvosi vizsgálaton kívül eddig túl sok minden nem történt, hiszen, amint mondtam, nem épp barátságosak. Szerencsére az utóbbi időben azonban folyamatosan alakult a jellemük, és ki tudtunk a számukra üríteni egy helyet, ahol együtt lehetnek, és kicsit talán tágul számukra a világ. Sétálni ugyan egyelőre nem hajlandóak, de velük csak kis lépésekben lehet haladni. A mostani környezetváltozás jót tett nekik: már sokkal barátkozósabbak. A többit majd meglátjuk!

Kedd
Ma egy bajban lévő dekoratív kutyusnak kértek segítséget, akit még a tegnapi napon találtak a Petőfi Sándor sugárúton. Kicsit meg voltunk döbbenve, hogy egy jól szocializált kutya, aki még az autót is ismeri, hogy került az utcára. Még inkább az a döbbenetes, hogy nem is keresték, így a megtaláló segítséget kért az elhelyezésben. "Természetesen", ahogy azt már megszokhattuk, nincs a kutyában mikrochip, így aztán nekünk sem volt kit értesíteni.
A kedves kutyusnak mi a Silver nevet adtuk. Megfigyelési idő után foguk elkezdeni az oltási programját, ivartalaníttatjuk, szűrjük, és megfelelő gazdit keresünk a számára.

Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila érkezett a menhelyre, hogy a szokásos heti vakcinákat beadja a soron következő kutyáknak. Most 1 veszettség elleni oltást, 8 kombinált oltást, 4 veszettség elleni oltást, valamint 5 kennelköhögés elleni vakcinát osztott szét.

Csütörtök
Melinda önkéntesünk, ahogy azt már megszokhattuk, ez alkalommal is a menhelyen töltötte az egész napját, hogy nekünk segíthessen. Nem tudunk neki elég hálásak lenni a rengeteg segítségért!

Másik menhelyi kutyánk, akiről ezidáig nem igazán sikerült hírt adnom a fejlődéséről, az Merész, a husky jellegű kutyus, aki a szegedi ebrendészettől került át hozzánk.
Merész ezidáig nagyon félt, és nem igazán kommunikált velünk. Az oltásait megkapta, ivartalanításon esett át, szívférgességre szűrtük, és beköltözött a többi kutyus mellé. Abban bíztunk,hogy így majd könnyebben oldódik. A szintén az ebrendészettől származó, de nagyon is nyitott természetű Maxxal költözött össze. Jól elvannak egymással, de sajnos Merész továbbra is nagyon félénk. Az elmúlt hetekben kezdett egy kicsit nyitni, szaglászni, kimerészkedni az udvarra a biztonságot adó kennelből. Már a jutalomfalatot is elfogadja némi hezitálás után. Reméljük, hogy lassan ő is megtalálja a helyét nálunk!

Péntek
Ma egy régebbi lakónk, aki szintén husky jellegű kutyus, Maya gazdisodott sok hónap várakozás után. Ráadásul érte személyesen érkezett a gazdi Ausztriából, hogy magával vihesse őt. A menhelyünkön leginkább keverék kutyusok vannak, de mostanában előfordul, hogy fajtatiszta, vagy erősen fajta jellegű kutya is a gondozásunkba kerül. Ők természetesen nem utcán éltek, hanem gazdától érkeztek, mert valamiért feleslegessé váltak otthon. A leadás okainak tárháza kimeríthetetlen, de leggyakoribb a költözés, gyerek születése,a kutya "rossz" magaviselete, stb.
Azért az kijelenthető, hogy fajta jellegű kutyákból azért akad bőven nálunk. Nagyon sok a németjuhász keverék, puli keverék, husky keverék. Korábban meg is vádoltak minket azzal, hogy bezzeg a "fajtatiszta" husky bejöhet a menhelyre, más kutya azonban nem. Ezen én akkoriban nagyon felháborodtam, hiszen erő felül segítünk minden kutyának, mindegy, hogy keverék, husky, vagy milyen fajtájú kutyáról van szó. A megnövekedett fajta jellegű kutyáknak jó oka van: nagyon sok kóborol belőlük, vagy van felelőtlen gazdánál, akiknél végül feleslegessé válik.

A puli, mint terelőkutya, mint hungarikum, igen népszerű, de elég heves vérmérsékletű,és nem minden esetben elégszik meg a tereléssel. Elég ha egy kicsit nehezen kezelhető, vagy lefojtja a baromfit, már mehet is a háztól. Na,ezért van belőle sok a menhelyen. Nem azért,mert gyűjtjük!

A németjuhász különösen kedvelt fajta, szerintem ez köszönhető a rengeteg nyomozó kutyás filmnek is. Csakhogy a németjuhász munkakutya, akkor lesz belőle okos és szófogadó kutya, ha foglalkozunk vele, nem amikor a kertben tartjuk megkötve. Az ilyen kutyák könnyen válnak labilissá, agresszívvé, vagy csak feleslegessé, mert nem olyan, mint Rex felügyelő.
Na, ezért van belőle sok a menhelyen. Nem azért, mert gyűjtjük!

A husky jellegű kutyák kimondottan dekoratívak, így aztán nagy népszerűségnek örvendenek. Arra azonban kevesen veszik a fáradtságot, hogy utánaolvassanak a fajta jellemzőinek. Nem ugat, ellenben rengeteget vonít, ami zavarhatja a lakókat. Önfejű, makacs fajta, nem az a kerti dísznek való (kerti dísznek való fajta nincs is!). Ha unatkozik, akkor keres elfoglaltságot: rombol, szökik. Mivel nagyon intelligens, így a kerítések java csak egy kisebb kihívás nekik, nemakadály. Így aztán az emberek beismerik, hogy a husky mégsem nekik való, és le akarják adni. Vagy egyszerűen csak hagyják kóborolni, és soha nem jönnek érte a menhelyre, ha bekerül hozzánk.
Na, ezért van belőle sok a menhelyen. Nem azért, mert gyűjtjük!

Szombat és Vasárnap
A hétvégén a viszontagságos életű Kairónak sikerült gazdira találnia. Ő volt az a kutya, aki lábtöréssel, legyengülve, lázasan került a menhelyre. Először kicsit rendbe szedtük a kutyust, majd túlesett a műtéten, így aztán az oltási program is eltolódott. Azóta persze sok idő eltelt, megkapott mindent, ami a gazdisodáshoz kell, most pedig végre ő is új életet kezdhet.

Nagy reményekkel indultunk neki a hétvégi Nyílt napnak. Decemberben ugyanis sokkal többen szoktak jönni hozzánk szétnézni, mint egyébként. Ilyenkor az emberek sokkal adakozóbban, nekünk is lehetőségünk van ilyenkor feltölteni egy kicsit a téli tartalékainkat. A kutyák ugyanis esznek. Sokat! És sajnos nem minden nap, minden hónapban érkezik legalább annyi eledel, mint amennyi elfogy. Az év eleje például mindig nehezebb, hiszen az emberek elköltik a pénzt Karácsonyra. Ez érződik az adakozásban is.
Így tehát a december az a hónap, amikor egy kicsit fel tudjuk tölteni a tartalékainkat. Legalábbis eddig így volt. Most azonban hiába készültünk, sajnos csak nagyon kevesen látogattak el hozzánk. Ennek megfelelően adomány is kevesebb érkezett. Azért mi nem adjuk fel, jövő héten is nyílt nappal készülünk, hogy az érdeklődők szétnézhessenek nálunk. Eledelt pedig továbbra is nagy örömmel fogadnánk, hiszen sok éhes szájat kell etetnünk nap, mint nap. Előre is köszönjük mindenkinek, akik az Ünnepek alatt a menhelyi védenceinkre is gondol!