Kutyamesék 2024. nov. 4-10.

Az időjárás most már valódi téli hideget hozott, már ami a reggeleket és az estéket illeti. Köd, rossz látási viszonyok, hideg. Hogy felkészültünk-e a télre, azt mindig nehéz megmondani. Attól is függ, milyen télre kell felkészülni. Ilyenkor minden komorabb, minden nehezebb. Fizikailag is, lelkileg is.

Az embereink ugyanúgy ki vannak téve az időjárásnak, mint a kutyák. Lassan minden reggel melegvizet kell cipelni, hogy a jeget feloldjuk. Nem csak nekünk, ilyenkor a kutyáknak is gyengébb az immunrendszere, sokkal érzékenyebbek, könnyebben megbetegszenek.

Természetesen vannak fűtött betegszobáink, de azért itt nem tudjuk elszállásolni egész télre a összes kutyát. Pedig nagyon nagy álmunk volna.
Addig próbálunk a hideg ellen védekezni, ahogy tudunk. A kennelekre téli ajtókat szerelünk fel, ahol lehet pléddel takarjuk le a kutyaházak ajtajait. Sajnos ez a megoldás nem szokott túl nagy sikert aratni, szinte mindenhol van olyan kutya, aki kitalálja, hogy neki nem tetszik a oléd, ezért lecibálja, és apró darabokra szedi.

A kutyaházakat szalmával béleljük, nekünk ez vált be. Plédeket, takarókat, szőnyegeket a benti betegszobákban használunk a műtött és lábadozó kutyák alá. Ezek a ruhaneműk nem alkalmasak arra, hogy télen ezzel béleljük a kutyaházakat. Az embereknek szánt kabátok sem alkalmasak ilyen célra. A textilek könnyen átnedvesednek a kutyaházban, elég ha éri a hó, vagy eső, de attól is átnedvesedik, ha a kutyák ki-be járkálnak a kutyaházba. A ruhaneműk felveszik a nedvességet, onnantól kezdve nem melegítenek, hanem hűtenek.

A kutyákra adható kutyakabátok sem annyira ilyen célra valóak, hiszen egy esőben, hóban, vagy akár egy nagy játékban is átnedvesedhet a kutyaruha, ami onnantól kezdve már nem fűti fel a kutya testét. A kutyaruhák kiváló választások olyan kutyáknak, akik sétálni mennek, túrázni járnak a gazdival, de egyébként lakásban laknak. Arra a néhány órára tehát védve vannak a hidegtől, amihez nincsenek hozzászokva. Itt folyamatosan tudja a gazdi felügyelni a kutyát, de a menhelyen nem tudunk minden percben minden kutya mellett ott állni, hogy igény szerint új ruhát adjunk rájuk. Továbbá itt a játékban, nagy rohangálásban, ugrálásban könnyen fel is akadhatnak valamiben, ez pedig természetesen balesetveszélyes.

Sok esetben ajánlanak fel matracokat, szivacsokat, ágybetéteket. A felajánlásokból csak a szivacsot tudjuk használni, azt is limitált mennyiségben, hiszen nagy helyet foglal, a raktárunk kapacitása pedig véges. A matracok, ágybetétek pedig sok esetben nem egyféle anyagból készülnek, olyan anyagot tartalmazhatnak, ami veszélyes a kutya egészségére. Ráadásul kinn a szabadban ezek is pillanatok alatt elhasználódnak, és amennyiben nedvesek, úgy már a kutyák sem fekszenek rá, illetve ezek is csak tovább hűtenék őket.

Érdemes ezeket a dolgokat otthon is figyelembe venni, ugyanis nagyon sok kinti kutyus él családi házaknál. Rengeteg fórumon lehet olvasni, hogy hogy az ő németjuhásza, tacsija, labradorja, pincsere ugyan nem fázik kint, ugyanis a ruhát is kihúzza a házból. Ilyenkor érdemes felülviizsgálni, hogy ugyan miért húzza ki azt a ruhát, és esetleg mással megpróbálkozni. Az ugyanis aligha hihető, hogy egy rövidszőrű kis tacsi a keményebb fagyokban sem fázik. A régi mondást pedig, miszerint a kutya azért nem fázik, mert van bundája, ugye már nem hiszi el senki?

Hétfő
Egy kedves, jószándékú fiú kutya befogadásával kezdtük a hetünket. Szerencséjére akadt ideiglenes befogadója, aki hazavitte, tehát nem kellett utcán lennie. Sajnos azonban a saját kutya nem fogadta őt örömmel, ezért segítséget kértek az elhelyezésben. Természetesen az eddigi gazdi személye chip hiányában kérdés maradt. A kutyust mi Simonnak neveztük el.

Kedd
Korábban rendszeresen beszámoltam az olvasóknak, hogy micsoda kálvária volt Málna gazdájával felvenni a kapcsolatot, és mennyi üres ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy mikor viszi haza őt, hiszen elmondása szerint nagyon szereti őt, és igényt tart rá. Hetek teltek el, mi pedig még egy utolsó próbálkozást tettünk, hogy eleget tegyünk a kötelezettségeinknek. Értesítettük Málna gazdáját írásban is, benne határidővel, hogy meddig jelentkezhet. Ezidáig semmilyen választ nem kaptunk sem telefonon, sem levélben így szép lassan Málna azt hiszem afelé halad, hogy valódi gazdikereső legyen, ha már eddigi ilyen rondán cserben hagyta. Nem az a probléma, hogy lemond róla, hiszen annyi más kutyáról lemondanak, és nagyon sok esetben ezzel csak jót tesznek az állattal. De ezek az üres ígéretek csak a figyelmünket, energiáinkat rabolják, ráadásul a kutya esélyeit rontják, hiszen várjuk az eredeti gazdát, így el kell utasítanunk a jelentkezőket. Nagyon szeretnénk már a történet végére érni, hogy Málna esélyt kaphasson egy másik családban.

Szerda
Ma dr. Tímár Endre rendelőjében jártunk ivartalanításon a kutyákkal. Ma Argon, Rex, Kóla, Negró, Kairó és Bogár, vagy ahogy mi hívjuk, kis Mufi esett át a beavatkozáson. Talán Kis Mufi neve némi magyarázatra szorul: A menhely egyik legrégebbi, egyben legöregebb lakója Mufurc kutyánk, akit mi csak Mufinak hívunk. Mufurc, ahogy neve is jól mutatja, kezdetben, sőt elég sokáig, nem tartozott a könnyen kezelhető kutyák közé, de szerencsére ez már a múlt. Aztán megérkezett néhány hónappal ezelőtt a menhelyre Bogár és Negró, a két nagyon félős kutyus. Amikor megláttuk Bogár fizimiskáját, már rögtön láttuk, hogy bizony óriási a hasonlóság Mufi és Bogár között, mindössze annyi a különbség, hogy Bogár jóval kisebb, és fiatalabb. Mint azóta már kiderült, Kis Mufi nem csak kinézetben, hanem jellemre is eléggé hasonlít Mufurcra. Azt azért reméljük, hogy viszonylag hamar le tudja vetni ezeket a rossz szokásokat, mert sajnos ezzel a makacs hozzáállással a gazdikeresés is erősen akadályozott.

Kis Mufi egyelőre nehezen oldódik fel nálunk

Ma menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila is érkezett a szokásos heti vakcinázásra. Most 13 kennelköhögés elleni vakcinát, 4 veszettségi-kombinált vakcinát, 4 veszettség elleni vakcinát, valamint két kombinált oltást osztott ki a menhelyi kutyusoknak.

Csütörtök
Ma Melinda önkéntesünk volt segítségünkre a napi feladatok ellátásában.

Péntek
Korábban nagy port kavart az interneten Ciceró története, akinek a rendőrség kért segítséget, mert nagyon elhanyagolt állapotban volt, és egy lánc végén rühösen, csontsoványan tengette a napjait. Ahogy szokták mondani, minden csoda három napig tart, szerintem ma már alig emlékszik valaki az ő történetére, pedig nem volt az annyira régen. Ciceró azóta szépen felhízott, a rühösségből kigyógyult, szőrt növesztett, és igazán kedves, gazdira váró gyönyörű kutyus lett belőle. Az oltási programjával is elég szépen elhaladt már. Sajnos nagyon gyakran tapasztaljuk azt, amit Ciceró esetében is: az első egy hétben mindenki őt akarta látni, rá volt kíváncsi, majd mindenki megnyugodott, hogy megoldódott a sorsa, és elfelejtette. A gyógyulások azonban nem egyik napról a másikra történnek, és Ciceró sorsa sem oldódott meg. A lánc végéről eltűnt, valóban, és menhelyre került. De itt sajnos csak egy kutya a rengeteg hasonló sorsú közül, akik gazdira várnak. Attól, hogy menhelyen él, még nem szűnt meg az összes gond, hiszen továbbra sincs családja, ami egy kutya életében a legfontosabb. Csak erről hajlamosak elfeledkezni az emberek.

Szombat és Vasárnap
Végre Neszes kutyánk is elmondhatja magáról, hogy gazdihoz került. Ő mától Mórahalmon fog élni. Nagyon sok boldog, együtt töltött éveket kívánunk!
A hétvége természetesen most is, mint mindig a heti kutyasétáltatásról szólt. Köszönjük minden lelkes önkéntesünknek, hogy egész szombati napjukat a menhelyi kutyák életének jobbá tételének szentelik!