A Karácsony a szeretet ünnepe, szoktuk mondani. Ilyenkor minden figyelmünk a szeretteinkre orientálódik, megajándékozzuk egymást, beszélgetünk, együtt vagyunk. Egy picit végig pörgetjük magunkban az elmúlt év eseményeit. Talán ennyi figyelmet kellene az év minden napján szentelnünk mind önmagunkra, mind a családunkra. Ezt sokszor elhanyagoljuk, ugye?
Eltelnek úgy a napok felettünk, hogy ha vissza gondolnánk rájuk, nem biztos, hogy elégedettek lennénk. Sokat dolgozunk, sokszor fáradtak és türelmetlenek vagyunk.
Sűrűn teszik fel nekünk a kérdést döbbenten: "A menhely hétvégén is nyitva van?"
Bizony. És nem csak hétvégén, hanem az év minden napján. Húsvétkor, Karácsonykor, Újévkor. Mindig. Hiszen lakóink éhesek hétvégén is, Karácsonykor is.
De a Karácsony valahogy mindenki számára különlegesebb kicsit. Számomra is. A világító karácsonyfa mellett, a jó meleg szobában ücsörgök este én is a kiskutyáimmal, ők boldogan alusszák át ezt a meghitt pillanatot. Velem vannak, együtt vagyunk, nekik csak ez számít.
És mindeközben bennem van az a nyomasztó érzés, hogy ez a csoda hány kutyának nem adatik meg, és talán sokan úgy halnak meg, hogy ezt sosem élhetik át.
Hány kutya nézheti kintről, egy lánc végéről a fogcsikorgató hidegben az udvarról, ahogy a család ünnepel? Hány kutya vacoghat elbújva az utcán? És sajnos jelenlegi lakóinknak sem adatott meg idén, hogy családban tölthessék a Karácsonyt.
Ahogy haladunk az év vége irányába, egy picit mindig leülök, és átgondolom, hogy idén is mennyi minden történt.
Idén is rengeteg kutya került be a menhelyre, idén is rengeteg borzalom szemtanúi lehettünk. És idén is részesei lehettünk boldog örökbefogadásoknak is.
Megrendeztük immáron harmadik éve a Tappancs Tábort, megannyi gyermeknek tartottunk szemléletformáló előadásokat.
De én nem vagyok teljesen boldog mégsem. Nem vagyok boldog, mert úgy érzem, hogy idén sem vett javuló tendenciát az állattartás Magyarországon. Sőt…
És bizony sokszor keseredünk el mi is. Sokszor érezzük kilátástalannak a fennálló helyzetet.
De jövőre újult erővel indulunk neki az évnek, ahogyan eddig is.
Jövőre is elstartolnak a Tappancs Táboraink, és jövőre is találkozhatunk gyerekekkel sok-sok iskolában.
Hiszünk és bízunk a változásban!
Ha Karácsony, akkor van egy nagyon fontos témakör, amiről szükségeltetik írnom.
Sajnos sok ember fejében születik meg a gondolat, hogy szeretteit, gyermekeit egy aranyos kis szőrgombóccal lepné meg. Jó ötletnek bizonyul a fa alatt lévő dobozkából kukucskáló két kis csillogó szem. Mi baj lehetne?
Aztán a kis tejszagú szőrgolyó cseperedik, és egyre kártékonyabbá válik, a gyerekeknek már nem annyira érdekes, a szülőknek pedig nincs ideje róla megfelelően gondoskodni. Ha ehhez még társul egy rossz fajtaválasztás is, rövid időn belül pokollá válik a család élete.
És egy éven belül a szertelen kamasz kutya becsülete már ki is telt.
Jön a telefonhívás, hogy azonnal tüntessük el a "bolond dögöt", mert mindig ugat, ás, rág, kapar, ugrál, nyüszít, morog, és a sort az örökkévalóságig folytathatnám..
Egy kutya vásárlása, örökbefogadása nem szabad, hogy egy hirtelen fellángolás következménye legyen.
Ez sok-sok évre szóló döntés, ami óriási felelősséggel is jár.
Nagyon szépen kérek mindenkit, hogy ne élőlényt ajándékozzon szeretteinek, gyermekeinek az ünnep alkalmából.
Ha egy kedvenc vásárlásán/örökbefogadásán gondolkodik, az egy hosszas mérlegelés eredménye legyen.
Sok, a menhelyen élő magányos kutya és cica kívánsága is ez!
Gácsi Adrienn
Hozzászólások