Az elmúlt hétvégén kilátogatott külföldi ajkú hölgyet fogadtuk, hogy ő is személyesen meggyőződjön, nem Frici a majd egy éve elveszett cicája. Akkor még frissen költöztek Rúzsára, majd egyik nap azon kapták magukat, hogy a kinti-benti állataik közül egyik kutyájuk és cicájuk eltűnt, és nem önszántukból sétáltak el. A kutyus több hét után előkerült az országhatár mellől, míg a cicának azóta is hűlt helye, pedig minden követ megmozgattak. Azóta elkészült a meglévő cicáik számára a kifutó is, még nagyobb figyelmet fordítanak az állataik és saját biztonságukra. Azonnal látta, hogy valóban nem Frigyes a keresett cica, de nem tudott elmenni Lapka mellett, szerelem volt azonnal. Hiába mondtuk, hogy szörcsögő fehérségével nincs különösebb tennivaló, úgy érezte, hogy szüksége van egy alaposabb vizsgálatra a cicalánynak, és az állatorvosával már konzultált is időponttal kapcsolatban. Beleszeretett a szemeibe, ami nem nehéz, hisz Lapka a korábbi állapotából feltámadt, mint egy főnix madár, és amellett, hogy gyönyörű lett, még a személyisége is csodálatos. Valamint a hölgy szerette volna megnézni a többi cicát is. Majd nem tudott továbblépni, amint megpillantotta Ábelt. Mondjuk neki is van egy nézése, szemei elvarázsolnak és megbűvölnek. Első pillanatra érezte a kapcsolatot közöttük, így ettől a pillanattól elmondhatjuk, hogy Lapka és Ábel közösen gazdijelöltes.
Kuszkó, az égedelem fogadta látogatóját, ki egészen Piliscsabáról érkezett. Kuszkó nem szégyenlősködött, és hozta a formáját annak ellenére, hogy épp akkor emeltem ki ágyából. Ahogy kipattant a szemecskéje, már rohant is, nézett bele a kukákba, rohant fel az asztalra, csimpaszkodott a látogató nyakába. Leendő gazdijának nagyon tetszett Kuszkó érdeklődő és energikus mivolta, emellett még szépsége mellett sem tudott szó nélkül elmenni. Mit van mit tenni, a ropilábú, fekete kis pocok valóban feltünő és szemrevaló teremtés. Annak ellenére, hogy azt hittük soha nem fog megnőni, hirtelen akkorát nyúlt, hogy nem győztünk még mi is a csodájára járni. De a méretével együtt a rosszasága is nőtt, ami néha kissé kiborító. De így is imádnivaló, mert ugyanolyan elánnal tud szeretni is, mint kártékonykodni.
A héten Dr. Bárkányi Pál tartott vizitet a menhelyi állatok körül. Saru és Májkrém kapott kombinált oltást, Májki már az éves ismétlőjét. Ízisz kölykei a korábbi könnyezéses, csipásodás miatt még nem kezdik meg az oltási programot, nem kockáztatunk, hogy valami bajuk legyen.
Lapka és Ábel csodálatos cicákká formálódtak. Nagy utat jártunk be velük. Mindketten szinte a halál torkából tértek vissza, Ábel szó szerint, de Lapka is végtelenül vékony és beteg volt. Mostanra formás, energikus és kicsattanó egészségnek örvendnek mindketten, és itt a remek lehetőség, hogy együtt megtapasztalják, milyen is a gazdis élet. Első útjuk az állatorvoshoz vezetett, ahol Lapka átesett különböző vizsgálatokon. Szerencsére a laphámrák gyanúja sem áll fent, valamint a szuttyogása a régi betegsége visszamaradt szövődménye. Ezután már robogtak is új otthonukba, hogy birtokba vegyék a házat és a kifutót, valamint megismerkedjenek új pajtásaikkal.
Neo a napokban egyre rosszabb egészségügyi állapotban van. Nagyon kedves, nagyon aranyos és bújós, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző rá. Pont ezért is tudjuk ezt be annak, hogy lassan eljön a búcsú ideje... Addig szerettük volna, hogy nyugalomba legyen, nem a tolakodó, dulakodó nagyfejűek között. Vincent társaságát élvezhette, aki örül minden cicának, szeretettel és nagy érdeklődéssel fogadja, bemutatja neki a szobáját, és tiszteletben tartja a személyes terét. Így még inkább volt lehetőségünk megszeretgetni öreg barátunkat, amikor csak időnk engedte ott voltunk vele. Akkor vettük észre, hogy bőre teljesen besárgult már...
Mircike is elég nehezen viselni a nyüzsit, főleg úgy, hogy délután is nedves eledelt kap, amit előszeretettel ennének szobatársai is. Mindig ott kell lenni vele, ami nem is lenne gond, de a szimatoló orrocskák mindig túl közel kerülnek Mircihez, amitől ő befeszül és morgolódik. Gondoltunk egy nagyot, és felköltöztettünk a kisszobába, ahol el tudjuk szeparálni az irodába. Egyelőre az egyedüllétet jól viselte, de a társaság itt sem volt számára szimpatikus. Egyelőre figyeljük, és próbáljuk megfejteni, hol érzi jobban magát, hogy szépkorát a lehetőségekhez mérten a legjobb helyen töltse.
Márványka és Guli vasárnap újfent leendő gazdijukkal töltöttek egy órát. A felújítás miatt csúszik az örökbefogadás, de már mindannyian izgatottan várjuk a nagy napot!
Hétfőn Neotól búcsút vettünk. Kihívtuk Dr. Bárkányi Pált, hogy segítse őt át a "fájdalommentesbe"... Nagyon meghatározó karaktere volt ő az immunhiányos lakrész csapatának, igazi vezéregyéniség volt. Majd átadta magát nekünk, amire majd másfél évet vártunk, és úgy babusgattuk, annyit szeretgettük, ahogy a csövön kifért. Ebben az időben többször volt lent és fent, de most már nagyon legyengítette a kor és a kór, el kellett engednünk, de végtelenül hálásak vagyunk neki azért, hogy utolsó idejére bizalmat szavazott nekünk.
Az immunhiányos lakrészbe átköltözött Simi. Fogalmunk sincs mire számítsunk. Abban biztosak voltunk, hogy ő jól fog viszonyulni a cicák felé, és reméljük, idővel minket is elfogad majd. Egyelőre mindig ránk hozza a frászt, hogy kuckójából kiszól, bármennyire is számítunk rá, egyszerűen olyan hirtelen csinálja, hogy beleremeg a kezünk. Jó esetben nem borul ki a tálkájából az étel. Ahogy haladunk arra, beszélünk hozzá, elmondjuk mi történik, és jaaj de ügyes és aranyos, mert tényleg úgy néz, aztán a semmiből jön a hangos és erőteljes KÁH, mi meg kapkodjuk össze ami széthullott... :D De alakul majd a helyzet, előtt utóbb biztos...
Szerdán elmaradt az állatorvosos vizit a cicáknál, ám másnap mégis robogni kellett kettejükkel Dr Tímár Endre rendelőjébe. Iszap és Ottó csak gubbasztott, melegek voltak, és nem akartak enni. Mindketten lassabb evők, nem az a tipikus "épp éhen akarnak halni, ezért neki kell esni a kajának" fajták, hanem a megfontolt, inkább simi kell közben, pár falat, megint simi... De ez a teljes elutasítás és passzivitás még tőlük is újdonság volt. Az állatorvostól kaptak mindenféle injekciót, és nekünk is folytatnunk kell a kezelést. Hőemelkedésük van, és sápadt az ínyük, infúziót is kaptak...
Hogy valami jóval is megtörjük a letargikus hangulatot, Boldizsárhoz vártunk látogatókat. Fiatal pár érkezett ki hozzá barátjuk kíséretében, ki korábban Kalóz cicánkat fogadta örökbe, csak így zárójelben megjegyezve. Boldi eleinte megvolt szeppenve, de ő ilyen, lassan oldódik, barátkozik, de nagyon ragaszkodik, ha bizalmába fogad. Viszont a játék az játék, a doboza iránti rajongását és féltését bemutatta, sőt újra vegyülve a pajtikkal már sokkal elevenebb volt, és megmutatta kis huncut mivoltát is. Gazdijai számára szimpatikus volt a kiskandúr, tökéletes vonásairól és formájáról már most ódákat zengtek.
Hétvégére Iszap már eszegetett. Ennek felettébb örültünk! Ő úgy tűnt teljesen önmaga, mert a játék is ment ezerrel. Míg betegeskedett, anyja Ízisz nem nagyon foglalkozott vele, ám már azt láttuk, hogy tisztogatja és pátyolgatja, úgyhogy helyre állt a világ rendje!
Újabb látogató párt fogadtunk a menhelyen, kik Tashával és Széniával szerettek volna találkozni. Széni azonnal befoglalta a férfi karjait, előadta magát mintha ő lenne a világ legnyugodtabb és legtündéribb cicája, pedig a nap legnagyobb részében maga a megtestesült rosszaság! (ami így van rendjén). De most bűbáj volt, és ez a lényeg, kézből kézbe járt, közben el is bóbiskolt, annyira élvezte a babusgatást. Tasha félt, ezt tudták is. Lassan a pár női tagja meg tudta simogatni, de nem rúghatott labdába nyilván a karban szundikáló Széniával. Egy felnőtt cica mellé kerül majd, ki nemrég veszítette el idős társát. Tasha is biztos gyorsan oldódott volna a cica segítségével, de ő boldogan trappolt vissza testvére mellé, biztonságba. A család életét Széni fogja felpezsdíteni, mert számára a birkózás elengedhetetlen a napi rituáléból, többször is és mindegy, hogy ember vagy cica, rúg és rág, ahogy a csövön kifér.
Szombat délutánra Ottó elkezdett szaporán szuszogni, egész mellkasból. Több konzultációt lefolytatva abba maradtunk, hogy bármitől lehet, hétfőn vigyük orvoshoz, ha nem változik. Nagyon rossz előérzetünk volt, amennyi időt csak lehetett, vele töltöttünk. Tudom, hogy többször gondoltam így, de ő egy csoda, akit sajnos vasárnap reggelre elveszítettünk. Újfent csak értetlenül állunk a tények előtt, mert semmi, de semmi olyan tünete nem volt, hogy beteg lenne. Egyszerűen csak ült és nézett. Nem gondoltuk, hogy ez lesz a vége, hisz pont akkor érkezett a semmiből, mikor annyi veszteség és rossz után teljesen padlón voltunk, és ő a végtelen szeretetével összeragasztgatta széthulló szívünket. Így most sokkal nagyobb darabot vitt el belőle, mert ebben a két hétben mondhatom, hogy abszolút a gyógyító szerepet töltötte be, már ránézni is elég volt, hogy mosolyogjon a lelkünk, és olyan frekvencián dorombolt, rezgett, hogy minden sokkal jobb és könnyebb volt. Összetörtünk....Iszap gyógyulásának nagyon örülünk, ebből próbálunk táplálkozni, de nem könnyű...
Viszont az örökbefogadó konténerben nem volt ok a szomorkodásra, hisz Gulit és Márvit újfent meglátogatták leendő gazdijék és sok móka s kacagásban volt részük, mindannyijuknak.
51 cicánkkal kívánunk további vidám napot!
Reni
Hozzászólások