Csendesen és nyugodtan indult a hét, úgy tűnt, semmi sem zökkent ki minket a nyugalom medréből. Meglepő módon mindenki jól volt, kiegyensúlyozott és egészséges, a pöttömök is szépen cseperedtek.
Ádám önkéntesünk jelenlétével emelte a napok fényét, extra foglalkozás és játék jutott így a cicáknak. Már Bigyó üdvrivalgásba tör ki, amint meghallja Ádám hangját, egyszerűen alig győzi kivárni, hogy betérjen szobájukba, és kezdetét vegye a móka s kacagás.
Szerdán Latoya kapott éves ismétlő kombinált oltást, valamint megkezdődött Babóca és Szofi oltási programja. Amint túl voltak az első "megrázkódtatáson", az első szurin, másnap már robogtak is be Dr. Tímár Endre rendelőjébe FIV/FeLV tesztre. A várt negatív eredményeket produkálták, így gondoltunk kedvezünk a lányoknak, és kiköltözhetnek a felkészítő szobába. Ott mindenki nyugis és szociális, majd pikk-pakk beilleszkednek. Nah, a tesók mint a dúvadok, berobbantak a köztudatba. Lesújtottak mindenkire aki arra járt, de még arra is, aki messziről kerülte őket. Felbolydult a nyugalom. A többiek meghúzták magukat, míg ők, mint akinek muszáj, megállás nélkül gerjedtek, morogtak, fújtak, tomboltak. Kaptak egy nap haladékot, hátha rájönnek, hogy senki sem bántja őket, mert hála az égnek, tényleg nem konfrontálódnak a többiek. De másnap sem lett jobb a helyzet, így a tesók visszaköltöztek a karanténba...
Melinda önkéntesünk csütörtökön az előzőleg kimaradt ablakokat varázsolta patyolat tisztára, amiért hálásak vagyunk neki nagyon-nagyon!
Egy út szélén fekvő cicát jelentettek, aki nagyon rossz állapotban van. Felkarolták és behozták. A bőre is beteg, hátán nagy foltokban hiányzik a szőre, sebes. A nyaka teljesen kopasz, ott is hatalmas sebek éktelenkednek. Náthás, váladékozik a szeme, orra, folyik a nyála, alig kap levegőt, emellé csont és bőr, erőtlen. Nem a napokban kezdett leépülni, az már biztos. A szokásos protokollt elkezdtük, mindenféle erősítőket, vitaminokat kapott a gyógypempőbe, valamint gyógyszereket a náthájára. Bőrét kék lukács krémmel kencéztük. Az idős cicalány a Xéna nevet kapta, amit a harcos amazon inspirált.
Hétvégén újfent betért a cicákhoz Ádám, mielőtt a kutyasétáltatásba becsatlakozott volna, hogy munkánkat segítse, és időt töltsön pajtásaival. Köszönjük szépen kedvességét!
Egy közeli gazdasági telepen több cica verődött már össze, innen-onnan érkeztek, és ott maradtak. Szinte mindegyikük ivartalanítva lett, kivéve egy öt éve ott toporgó vörös, picike, törékeny, kissé betegeskedő vörös cica. Tudták, hogy nőstény, de soha sem volt kölyke, gondolták meddő, vagy az egészsége nem teszi lehetővé, hogy felkeltse a kandúrok figyelmét, de nem is volt ott ivaros kandúr. A lényeg a lényegben, hogy bár nem látszott rajta, de a cica bizony a "semmiből" lefialt a szemétbe. Jelezték, hogy leadnák, mert nincsenek is jó helyen, és főleg nincsenek jó állapotban. A legyek zsongtak körülöttük. Mire a bejelentő elment szállító alkalmatosságért, addig az egyik férfi életképtelennek nyilvánította a kicsiket, és hagy ne mondjam mit művelt velük, amitől a szívünk is belefacsarodik még most is... De az anyacicát így is behozták. Beteg, tépkedi a szőrét, és a jobb mellső talppárnája hatalmasra van duzzadva. Jelenleg még ő sem az a nagyon mutogatni való szépség, de reméljük mihamarabb kikupálódik és meggyógyul. Neki hozott neve van, Kleopátra.
Mivel Anka kölykei már egyre virgoncabbak, és egyre nagyobb térre van szükségük, mert nőnek mint a gomba, átkerültek a dupla lakosztályba.
Így már csak egy fős szobakennel van, legalábbis ami a kungfu tesókat (Szofi és Babóca) illeti. Arra a döntésre jutottunk, hogy egyesével próbáljuk meg beszoktatni őket, és talán Szofi tűnik könnyebb esetnek, így vele kezdtünk. Annyira megdöbbentő, hogy emberekkel valami csoda, milyen bűbájok, de teljesen elzárkóznak a cicákkal való ismerkedéstől. Szóval Szofi átkerült a felkészítő szobába. Morajlott megállás nélkül, de mivel nem volt aki ebbe erősítse, ezért lebirkózott egész nap a cicatoronnyal. Néha rápaskolt arra, aki túl közel ment, de úgy tűnt ez még kezelhető állapot.
Szerdán állatorvosunk megnézte Kleopátra talpát, nem talált benne semmi idegen tárgyat. Megpróbált belőle kiszívni valamit, pici gennyes dolog jött ki belőle. Kap antibiotikumot már alapból a náthára, várunk kicsit, hogy annak határása csökken-e a duzzanat.
Megvizsgálta a kis öreglányt, Xénát is. Jól kezdtük el a gyógyszerezését, erősítését, azt kell folytatnunk. Szerencsére az étvágya kezd napról-napra jobb lenni, könnyebben tud enni, bár minden étkezés előtt ki kell törölgetni a sűrű nyálát... De ez a legkevesebb! A bőrére még kapott egy injekciót, ami remélhetőleg segít a könnyebb gyógyulásában a kenegetés mellett.
A nagy játék hevében a pöttöm brigádból Aurél, majd Alfont is lesántult. Nyomásra nem reagálnak rá, de emelgetik kis praclijukat. Már csimpaszkodnak mindenen és mindenre fel, mint a kis mókusok ugrálnak oda sem figyelve magukra. Mondjuk ez az ő esetükben azért meglepő, mert ők a két legnyugisabb apróság, de mint említettem is, a játék heve... Szerencsére annyira nem hatja meg őket, hogy ne folytassák a zsizsegést a saját világukban, de azért jól megbabusgattuk őket.
A hétvégére azért korábbi örökbefogadó gazdik meghúzták a váratlant. Részletekbe nem szeretnék bocsátkozni, de mégis muszáj egy kicsit belefolyni. A fiatalok korábban jelezték, hogy már nem alkotnak egy párt, ezért Fondor és Saru számára keresnek ideiglenes megoldást, míg olyan helyre költözik a lány, ahova viheti a cicákat. Lili felajánlotta, hogy egyik szobáját berendezi számukra, és átmenetileg elszállásolja őket. A hét közepén telefonon egyeztettek, miszerint megoldották a helyzetet, mindenki marad a lakásban, és a cicák teljesen jól megvannak. Ok. Aztán szombaton jött a hívás, hogy Sarut visszahozzák. Volt ott minden, agresszív, meg kitudja még micsoda. Elvileg megtámadta a lányt is, valamint Fondor nóziján is volt egy kis karcolás, de könyörgöm, itt a menhelyen is rendszeres volt, konkrétan ment a pofonért... És melyik családban nem fordul elő egy kis csetepaté? Szóval igen, mondtuk is, hogy akkor lehet vele jönni máris, azonnal. Vasárnap megérkeztek vele, majd a lány jelezte a srácnak, hogy akkor mondják el az igazat, miért is adják le. Mert Saru mióta ott van egy hónapja, nem eszik... Nem eszik, csak pár falatot, hogy túléljen. Mondjuk ez látszik is rajta, csinos, kerekded formáját elveszítette. Csak akkor tudnánk ugye, hogy miért állították, hogy minden rendben a cicákkal? És egyáltalán, miért nem jelezték, hogy gond van? Mindenesetre Saru visszakerült, egyelőre a nagy szobába, ahol még soha sem járt, és érdekes, így is elfogadta az eledelt... De semmi baj, a fiatalok kitalálták, hogy helyette inkább kutyát szeretnének örökbefogadni Fondor mellé. Észérveket meg sem hallva ragaszkodtak az ötletükhöz, ha nem a menhelyről, majd máshonnan szereznek. Ezzel zárták a napot, és ezzel zárom én is a beszámolót, bocsánat, de ki kellett adnom magamból. Döbbenet...
45 főre gyarapodott a cicák száma, velük köszönöm figyelmüket!
Reni
Hozzászólások