A szokásos bevezető ezúttal rendhagyó módon a blog végén, zárszóként található. Egyrészt azért, mert időrendben oda illik, másrészt pedig egy tanulságos történet, ami nem árt, ha az ember fejében marad, és kicsit elgondolkodik rajta, hogy miért, az majd a blog végén kiderül...
Hétfő
Újabb kutyával bővült az előkészítő udvarban élő kutyák száma. Ide azok a kutyák kerülnek, akik fűtött helyet, szinte állandó felügyeletet igényelnek idős koruk, betegségük miatt. Az előkészítőben történik a dolgozók napi eligazítása, a megbeszélések, közös kávézás, a kutyák napi ebédjének előkészítése, főzése, itt van a gyógyszerek helye, tehát a menhely szíve, és valóban, szinte a menhely közepén foglal helyet.
Oszi évekkel ezelőtt, csontsoványan, betegen került a menhelyre, tehát valóban olyan kutya volt, akivel minden nap ajándék. Folyamatosan vizsgálatokra járt, mindig újabb és újabb bajok jöttek elő nála, de mindegyiket sikerült legyőznie, közöttük a szívférgességet is. Új erőre kapott, majd ivartalanítás után az egyik udvarba helyeztük el, ahol korabeli társaival éldegélhet. Sajnos azonban mostanában egyre több időt töltött fekve, már nem a régi, és az idős kutyákat mindig nagyon féltjük a téltől, úgy láttuk a legjobbnak ha ő is bekötözik az előkészítőbe. Oszi szemmel láthatóan élvezte a fűtött hely minden előnyét, rögtön ki is választott magának egy nyugis helyet, ahol a fél napot átaludta, majd méltatlankodott, hogy éhes. Hát, valahogy így kell élni...
Kedd
Idén tavasszal, a "Nyócker" átadása után kissé átrendeződött a menhely képe, a régi udvar egy részét elosztottuk az öregek között, hogy még többen élhessenek szabadon. A hideg beálltával azonban újra gondoltuk a régi betegszoba funkcióját is, hiszen sokszor üresen áll, míg egyre több idős kutya igényli a folyamatos meleget, így egybenyitottuk a fűtött betegszobát és a hozzá tartozó udvart az előkészítő udvarával, és a fűtött helyével, így dupla akkora téren osztozkodhatnak az idősek, és sokkal kényelmesebben, immár két fűtött szobában tudnak aludni. Természetesen ettől még el tudunk különíteni frissen műtött, vagy lábadozó kutyákat mert egy kisebb szoba is a rendelkezésre áll, de szükség esetén nagyobb szobakenneleket is fel tudunk állítani, ha a szükség úgy hozza.
Szerda
Amíg a menhelyi csapat egyik fele az idős kutyák új téli pihenőhelyeit készítette elő, addig karbantartónk, Gábor a nagyház téliesítésével foglalatoskodott. Ide is felkerültek az osb lapokból készült új ajtók, ami szélvédettebbé, melegebbé teszi a kutyák belső terét. Ugyan verőfényes, napsütéses idő mutatkozik a fotókon, valójában a reggelek, sőt olykor a nappalok is igen csípősek. A menhelyen mindent megteszünk, hogy amennyire lehet, óvjuk a kutyákat az időjárástól. A kutyaházakat igyekszünk védett helyekre elhelyezni, bőven szalmázunk, valamint a házak ajtajait plédekkel fedjük, hogy ne fújjon be a szél. Az idős, beteg kutyák fűtött helyen vannak, ahogyan a kiskutyák is éjszaka fűthető lakóépületben alszanak. Nagyon fontos elmondani, hogy a plédek nem alkalmasak a kinti kutyák melegen tartására, mi is kizárólag szélfogóként használjuk a házak elé. A textíliák könnyen átnedvesednek az esőtől, hótól, ami így tovább fogja hűteni a kutya testhőmérsékletét. Ezzel szemben a szalma sokáig képes száraz maradni, és kellemes meleget biztosítani, ha valami oknál fogna nem megoldható a kutya fűtött helyen tartása.
Csütörtök
Az egyébként sohasem csendes csütörtökünk talán most még nehezebbre sikeredett. Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila a kutyák vakcinázása mellett vért vett Stefitől, aki pár hete érkezett a menhelyre, de szemmel láthatóan ingadozik az állapota: sokat iszik, noha a cukorbetegséget már kizártuk, étvágya hol nagyon jó, hol kimondottan rossz. Néha szemmel láthatóan jól van, míg máskor beteg kutya benyomását kelti. Felvetődött a cushing-kór gyanúja, de ezt vérvétellel, valamint vizeletminta együttes beküldésével lehet első körben igazolni. A vizeletminta levétele némi szemfülességet igényelt, valamint egy embert, aki követi Stefit, amikor a dolgát végezné. A küldetés sikerrel zárult, a vizeletmintát is könnyen sikerült levennünk.
Délután egy meglehetősen kusza történet végére sikerült pontot tenni. Kiskundorozsmáról, a nagybani piac környékéről jelentettek egy anyakutyát, aki védelmezi az újszülött, ám halott kiskölykeit. Természetesen az anyát, valamint a halott kölyköket is elszállítottuk. Bori, az egyébként bűbájos anyakutya most átesik egy antibiotikum kúrán, s reméljük, hogy testileg- lelkileg mihamarabb egészséges lesz. Annyi bizonyos, hogy mindenki beleszeretett a végtelenül kedves, alkalmazkodó, minden jó szóért hálás Boriba.
Péntek
Elérkezett Galléros Lizi nagy napja is, aki (ugyan gallér nélkül, de...) felköltözhetett a nagyházba, ahol Bogár és Bundzsi lesznek a lakótársai. Úgy tűnik, hogy Lizi rossz híre ellenére nagyon is jól vette az akadályokat, és zökkenőmentesen sikerült a beilleszkedés. Ugyan egyszer-egyszer rászólt már a társaira, de öreg rókák ők ahhoz, hogy megijedjenek egy öntudatos, kissé molett kutyahölgytől, így egyszerűen semmibe vették a nemkívánatos viselkedését. Lizi gyorsan tanul, így elővette az alkalmazkodó személyiségét, és rögtön felvette a ritmust, hogy mikor mit kell tenni.
Szombat és vasárnap
Itt a tél, ez már biztos! Nagy adag forró vízzel, nyakig beöltözve mentünk a befagyott tálakat felolvasztani a gyönyörű hóesésben. Hogy micsoda hangulata van a téli menhelynek is, azt talán egy fotó tudja leginkább átadni...
Persze az élet a hóesés ellenére zajlik: ma 12 önkéntes 95 kutyát sétáltatott a menhelyen, hóesés ide, vagy oda!
Ideiglenes befogadónktól pedig négy igen termetes, ám gyönyörű kölyök érkezett: Nico, Zoé, Panna és Fanni a menhely legújabb lakói.
A heti létszámot már csak Mazsi, a két hete menhelyre szállított fél szemű kutya örökbefogadása, vagyis inkább hazavitele befolyásolta. A történet két hete kezdődött, amikor egy chip nélküli kutyát találtak az utcán, s a segítségünket kérték. Mint kiderült, egy közösségi oldalon már keresnek egy ilyen kutyát, az aggódó gazdik, mert "ismét" megszökött, így értesítettük őket. A chip és oltás hiányát firtató kérdésre fenyegetőzés, megjegyzések, ellentmondásos kijelentések, és vállvonogatás volt a válasz. Immár azt is tudjuk, hogy ha valaki nem tud arról, hogy kötelező az oltás és a mikrochip az nem baj, sőt! Az egyenértékű azzal is, hogy rá nem vonatkozik a törvény...
Miközben a történet egyre ködösebb lett, a gazda egyre idegesebb, előkerült még egy személy, aki szintén állította, hogy övé a kutya. Mindkét felet kértük, hogy igazolja az állítását egy oltási könyvvel, amit meg is tett az egyik fél egy régóta forgalomban nem lévő, számozatlan oltási könyvvel, amin valóban szerepelt egy kezelés, de a tulajdonos arra sem emlékezett, ki volt az orvos, így olyanok is képbe kerültek az ügy kapcsán, akik még a kutya létezéséről sem tudnak. Lépjünk is túl ezen, egy állatorvostól megkaptuk az írásos nyilatkozatot arról, hogy a gazdi valóban ott járt még év elején az akkor még kölyök kutyával, akinek a szemét kezelte, és megismerte az azóta felnőtté cseperedett kutyában a kölyökkori páciensét, így sikerült is a tulajdonjogot bizonyítani. Pont!
Mazsit tehát visszaadtuk a karanténozási költségek, oltás és chip megtérítése után a tulajdonosnak, mert a gyerekeinek hiányzott a kutya.
Én az elmúlt időszakban betegeskedtem, így jónéhány napot kihagytam a menhelyen, ezt a történetet is a hangfelvételekből, elmondásokból ismerem. Nagy öröm volt újra munkába állni, látni a rég nem látott kutyákat, akik rám tapadtak, mint egy mágnes. Jucust, aki kis híján összeveszett a társaival, hogy elsőként üdvözölhessen, vagy Csatárt, a kimért komondort, aki termetéről elfeledkezve rám akart ugrani, vagy Saidot, aki úgy szaladt elém, hogy elesett, vagy épp Stefánt, aki a lépteim hallatán visítani kezdett. Óriási érzés volt, pedig egy vagyok a menhelyi dolgozók közül, nem pedig a nagybetűs Gazdi. Hogy mi különbözeti meg a menhelyi kutyákat Mazsitól? Az, hogy neki valóban van Gazdija, ellentétben Stefánnal, Jucussal és a többiekkel. Mégis, az ő számára a nagybetűs Gazdi érkezése nem váltott ki semmilyen érzelmi reakciót, pedig két héttel ezelőtt látták egymást. Az átadó konténerbe sem követte a gazdáját, és kint az udvaron is a munkatársnőm nyakába ugrált. Pedig Mazsi ragaszkodó, kedves kutya, akinek nem kell sok a barátkozáshoz, ellentétben mondjuk a mi Csatárunkkal, vagy Saiddal. De egy kutyának nem kell igazolnia semmit sem. Elég ha a gazdi megteszi, az ő tulajdona a kutya, és pont! Mert a kutya tulajdon... Meg érző lény, de elsősorban tulajdon. Valakié.
Nekem nem a tulajdonom Said, vagy Jucus, egyik menhelyi kutya sem az. De mégis van valami, ami az enyém, a miénk. Nem kértem, csak egyszerűen kaptam, és ők sem kérték, de mégis kapták. Úgy hívják, hogy szeretet, amiről nincs papír, ami puszta kézzel megfoghatatlan. A lelkük egy darabja az, amit odaadnak minden ott dolgozónak, akik nap, mint nap gondoskodnak róluk. Nekünk nincs róla semmilyen papírunk, pecsétes igazolásunk, de őszinte és tiszta, mint a ma reggeli frissen hullott hó. Kívánom Mazsi, hogy Neked is meglegyen, s szívből remélem, hogy csak a mi szemünk nem látta...
Köszönjük a 138 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások