A héten bebizonyosodott, hogy óriási kavarodás van az emberek fejében a tevékenységünkkel kapcsolatban. Néha rosszindulatból, néha pedig csak egyszerűen azért, mert a többség nem érti, hogy mit miért teszünk. Ezt szeretném most tisztázni, és remélem, hogy ezzel segíthetek egy kicsit eligazodni a karanténozás útvesztőjében.
A menhely adományokból, az emberek adójának 1%-ából tartja fenn magát, de a legális működéshez rengeteg szabálynak is meg kell felelni, és ezeket a szabályokat nem a menhely hozza. A szabályok betartásáról a NÉBIH hatósági állatorvosa gondoskodik, aki minden héten ellenőrzi a menhely működését, leginkább a karanténban történő eseményeket figyeli. A karantént is a menhely működteti, az ottani teendőket is a menhelyen dolgozó személyzet bizonyos tagjai végzik (tehát takarítás, etetés, féreghajtózás, gyógyszerezés, sebkötözés, mikor mire van szükség), természetesen szintén az emberek felajánlásából. A karantén azonban mégsem teljes egészében a menhely része, mert ott történik a kutyák veszettségi megfigyelése, tehát egy teljesen izolált környezet. Oda csak az arra kijelölt személyzet, valamint az állatorvos, és a hatósági állatorvos léphet be. Szigorú fertőtlenítés történik, aminek a költsége nem kevés, de természetesen ezt is a felajánlásokból van módunk finanszírozni. A fertőtlenítő segít elejét venni a fertőző betegségek terjedésének. A kutyák külön kennelben vannak, egymással nem érintkezhetnek. A megfigyelést a hatósági állatorvos oldja fel 2 hét után, ha nem tapasztal a kutyán olyan tüneteket, ami a rettegett, emberre is terjedő kórra, a veszettségre utal. Ha a karanténidő véget ért, akkor a kutya további sorsa felől már a menhely rendelkezik, tehát gazdit kereshetünk neki, ivartalanítjuk, minden egyéb tevékenység, amit-bár ugyanúgy ellenőriznek-de mégis nagyobb szabadságot ad.
A karanténban lévő kutyák sorsáról a menhely nem rendelkezhet. Minden kutyát, akit közterületről hoztak, vagy hiányzó, lejárt veszettségi oltással rendelkezik, veszettség szempontjából aggályosnak kell tekinteni, a karantént csak akkor hagyhatja el, ha a veszettségi megfigyelést lezárták. Ha a kutya chipes, és érvényes az oltása, és gazdától érkezett, akkor nem szükséges a hatósági megfigyelés. Ilyenkor a karanténozás a menhely működési szabályzata szerint - a többi bentlakó védelmében -, az esetleges parazitamentesítés és az új kutya megismerése és új környezethez szoktatása miatt történik. Ellenben ha érvényes oltás mellett elszökött otthonról, akkor szintén megfigyelés alá vonhatják, hiszen nem tudható, hogy találkozott-e veszett állattal. Ilyen esetben azért elnézőbb a hatóság, általában az oltási könyv bemutatása után engedélyt adnak a kihozatalra, nem kell 2 hetet várni. Harapás esetén ha van oltás, ha nincs veszettségi megfigyelés alá kell vonni az állatot.
Ha a kutya nem rendelkezik chippel, oltással, akkor 2 hét megfigyelés után a gazda hazaviheti, ha tudja igazolni a kutya tulajdonjogát. A kutyát érvényes oltással, chippel adhatjuk ki, és ebben az esetben a gazdának minden, a kutyához tartozó költséget meg kell téríteni (oltási könyv, chip, vakcina, orvosi ellátás, etetés, fertőtlenítés díja), aminek az összege 18000 Ft. Ez az összeg nem lehúzás, nem pénzéhség, pusztán annak a két hétnek a díja, amibe egy kutya ellátása kerül. Ha ezt nem térítené meg az illető, akkor azok az emberek fizetnék ki, akik nekünk adakoznak. Az ember, aki pedig kóborolni hagyta, s nem oltatta a kutyáját, mintegy jutalomként, ingyen haza is vihetné.
A nem oltott, vagy érvényes oltással nem rendelkező kutyák esetében tehát kötelező a két hét, mi bármennyire is szenvedünk a helyhiánytól, önkényesen nem adhatjuk ki a kutyát. Ettől függetlenül, ha a hatósági állatorvos úgy látja jónak, akkor írásban hozzájárulhat ahhoz, hogy a kutya külön engedéllyel kimehessen a menhelyről a 2 hét lejárta előtt, és egy másik helyen történjen a megfigyelés. Ehhez tőlünk nem kell hozzájárulás, ha a hatóság így dönt, akkor nekünk így kell cselekedni. Tehát a menhelynek nincs beleszólása abba, hogy mi történhet a két hét alatt a kutyával. Mégis nagyon sokszor mi kerülünk a rosszindulat céltáblájává, mert az emberek nem tudják, hogy mennyire szabályozott a karantén, és pénzéhséggel, fogvatartással, kutyarablással, meg még ki tudja, mivel vádolnak minket, miközben a 10-15 megfigyeléses kutya mellett ott vannak a menhelyi kutyák, akik a karanténtól távol, egy másik, kicsit gondtalanabb világban élnek. Nekik is szükségük van gyógyszerre, vízre, ételre, tiszta helyre, rendszeres vakcinázásra. Ők is lehetnek betegek, szükségük lehet ápolásra, és gazdit is keresnek. Jelenleg úgy 140 kutya, akik letöltötték a karanténidőt, akik a menhelyen élnek régóta, vagy nem rég óta, akik szintén éhesek, szomjasak, figyelemre, szeretetre vágynak, akikhez érkezhet a gazdijelölt, akikről nap mint nap érdeklődhetnek az emberek. Van olyan nap, hogy 20-40 hívást is kapunk, igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten mindenkinek segíteni, tájékoztatni, emellett ellátjuk az állatokat, etetünk, itatunk, sebet kötözünk, gyógyszert osztunk, gazdit keresünk, állatorvossal egyeztetünk, papírmunkát végzünk. És néha egyetlen kutya veszettségi megfigyelése köti le a figyelmünket, mert az embereknek a közösségi oldalon magyarázkodni kell, mert mindenki azt gondolja, hogy egyedül az ő problémája létezik, vagy csak frusztráltak, és így jól megmondhatják valakinek, és fröcsöghetnek ránk, miközben mi csak az utasításoknak, a szabályoknak megfelelően járunk el. Ilyen világ ez. Megköszönik a munkánkat azok, akik nekünk segítenek, és sokszor azoktól kapjuk a legnagyobb bántást, akiknek mi segítünk. Én még jól emlékszem Szuzi, vagy ahogy mi hívtuk, Minike esetére, akit két hét megfigyelés után kisebb lincshangulat közepette vittek haza a kedves tulajdonosok, minősíthetetlen viselkedés mellett. A héten ismét volt egy veszettségi megfigyeléses esetünk, itt a gazdi eget-földet megmozgatott, hogy idő előtt hazavihesse a kutyát, akit valóban nagy szeretet övez. Mi azonban a sok-sok negatív tapasztalat miatt azonban már előre félünk az ilyen esetektől. Lássuk, mi történt a héten...
Hétfő
Pajtás állapota az, ami per pillanat leginkább aggasztja a gondozókat, így minden reggel a betegszobában kezdünk. Mivel tegnap este nagyon rossz állapotban búcsúztunk tőle, így rettegve vártuk a mai napot, azonban nem hozzá mentünk először, hanem pórázért, mert a menhelytől nem messze egy fiatal, fekete kutyát találtunk, bosszankodtunk is, hogy megint egy kidobott kutya. Amikor megfogtuk, akkor egyik gondozótársunk felismerni vélte benne Dörmit, akit gazdái a föld alatt is keresnek, mert kezelés alatt áll. A kutyában nem volt chip, de tettünk egy próbát, felhívtuk Dörmi gazdijait, akik még aznap kijöttek a menhelyre, és a hatósági állatorvos engedélyével megtekinthették a kutyát, aki valóban az elveszett Dörmi volt. Kiderült, hogy a chipje, oltása még azért hiányzik, mert orvosi kezelés alatt állt folyamatosan, és ezt tudták is igazolni. Rögtön haza akarták vinni, persze ennek a kérésnek nem tehettünk eleget. Dörminek várnia kell a karanténra, a gazdik szomorúan elmentek, mi pedig riadtan feltéptük Pajtás szobájának ajtaját, aki állva, csóválva fogadott minket, mi pedig határtalanul boldogok voltak. Reggel 8 körül már két önkéntesünk is telefonált, hogy Pajtás állapotáról érdeklődjön.
Délután még elloholtunk dr. Farkas Attilához Pajtással kezelésre, de ő is nagyon elégedett volt a látottakkal. Még két nap, és a gyógyszereket is abbahagyhatjuk. Pajtás tehát jobban van. Egyelőre sokat kell pihennie, de végre ma úgy mehetünk haza, hogy nem kell miatta annyira aggódnunk.
Kedd
Egy keverék kölyök érkezését vártuk Üllésről, akit az utcán találtak. Munkatársnőm amikor meglátta, majdnem sokkot kapott, ugyanis ezt a kölyköt pár héttel korábban egy fiatal pár már megpróbálta leadni a menhelyen, mondván, hogy nem bírnak vele. Akkor a kolléganő felvilágosította őket a lehetőségekről, ők megköszönték, és távoztak. Persze a kutya fel sem került várólistára, Üllés utcáján találta magát. Most, amikor bejött a menhelyre derült ki, hogy még csak chippel sem rendelkezik. Sajnos azonban a fiatal pár autójának rendszáma már nincs meg, így több hét távlatából. Szívből sajnáljuk, mert egy feljelentést minimum megért volna az eset.
Szerda
Csupa-csupa örömhírről tudok beszámolni: Pajtás már jól van, így visszaköltözhetett eredeti helyére, a nagyudvarba, aminek már nagyon örült. Tarkának is lejárt a veszettségi megfigyelése, és ő eleve nagyon nehezen bírta a bezártságot, így ő is a nagyudvarba költözött. Egyelőre még nagyon gyámoltalan, de határozottan elégedett a környezetével.
Mondanom sem kell, hogy a tűző napsütés és a felhőszakadás erős váltakozása óriási páratartalmat eredményez, úgyhogy mindenki próbálja a számára ideális helyet megkeresni. Szendit például kitúrta Bobek és Arnold a helyéről, ők egyúttal szépen össze is feküdtek, Szendi pedig Cipót túrta ki eddigi helyéről. Hiába, na! A szükség törvényt bont...
Csütörtök
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila érkezett meg a szokásos vakcinázásra. Ma 17 kombinált oltást, 6 veszettség elleni védőoltást, valamint 9 mikrochipet osztott ki.
Bizony, Bundás kölykei már akkorák, hogy átköltözhettek a növendék kölykök udvarába, megkapták életük második szuriját, és a mikrochipet is. Nem csalás, nem ámítás, a képen Bundás kölykei láthatók, akik egy szempillantás alatt nőttek fel. Persze messze még az oltási program vége, de mégis egy nagyobb helyen tölthetik az idejüket, és láthatnak egy csomó új dolgot, ráadásul itt már az élet nagy kalandokat is rejteget a számukra: hamarosan ők is elkezdhetik megtanulni a sétálás csínját-bínját...
Péntek
Szinte a lehetetlenek közjátéka zajlott ma le egy időben a menhelyen. Reggel sajnos két segítségkérést is el kellett utasítanunk, mert a menhelyen nincs jelenleg üres kennel a karanténban, de egy puli jellegű kutyát találtak a Rókusi Általános Iskolánál. A gyepmester már úton volt érte, amikor ő eltűnt. Közben épp szabadnapját töltő munkatársnőm telefonált, hogy talált egy kutyát az utcán, elviszi chipet olvasni, mondjam meg, hol van a legközelebbi chipleolvasó hely.
Közben Dörmi gazdája hozta a határozatot, miszerint a hatósági állatorvos engedélyezi idő előtt Dörmi hazaszállítását, akit mellesleg, mint kiderült kiloptak az udvarukból, és valószínűleg a tettes megijedt, hogy ennyire keresik, ezért dobhatta ki a menhely előtt. Ezt videófelvétel is tanúsítja. Nos, Dörmi tehát hazajutott, és a még ki sem hűlt, éppen lefertőtlenített helyére már érkezhetett is más: a kolléganőm által talált kutya, mint kiderült nem chipes, és a másik szabadnapos munkatársammal próbálnak neki megoldást találni, amikor is kiderül, hogy ez a kutya a Rókusi Általános Iskolától elutasított kutya. (amikor még jeleztem az iskola felé, hogy nincsen jelenleg hely, még nem tudtam, hogy egy óra múlva Dörmi elhagyhatja a menhelyet). És ha már így alakult, a két munkatársam megindult az általuk Bozontnak nevezett kutyával hozzánk, mert jeleztem, hogy fogadjuk. Bozonton egy vadiúj hámot is találtunk, aminek meg is került a gazdája, ugyanis egy állatbarát hölgy tette rá mielőtt lelépett volna az általános iskolából.
Így ért véget ez a szappanoperába is beillő nap a menhelyen...
Szombat és vasárnap
Természetesen a hétvége is az egész héthez hasonlóan, izgalmasan telt. A kutyasétáltatás már alapprogram szombatonként, de a szép szombati idő is rengeteg látogatót vonzott, kozmetikusunk, Vanda ezúttal Csipetke, Saci és Ananász szőrét varázsolta újjá, ami már nagyon rájuk is fért.
Közben Hektor, Pászka és Alfréd útnak indult Németországba, hogy elkezdhessék gazdis életüket.
Egy maréknyi nagyságú kölyökkel, Pehellyel gazdagodott ma a menhelyi csapat. Őt egy, a piacról éppen hazaigyekvő család találta a rúzsai úton. Valószínűnek tartották, hogy a piacon nem kelt el a kölyök, és a kedves gazda így vált meg a nem kívánt szaporulatától. Pehely nagyjából 6 hetes lehet, ami azt jelenti, hogy még az anyakutya mellett lenne a helye. Chipet persze néztünk, de mi lepődtünk volna meg a legjobban, ha találunk benne. Egyelőre, jobb hely híján a karantén betegszobájában helyeztük el.
A nap méltó zárásaként jelentkezett az általunk Bozontnak elkeresztelt kutya gazdijának lánya, aki felismerni vélte édesanyja kutyáját Bozontban, akiről a közösségi oldalon megjelent néhány kép. Mivel az édesanya jelenleg nem tartózkodik itthon, így nem tudja minden kétséget kizáróan azonosítani a kutyát, A kora és a többi információ alapján esélyes, hogy a két kutya egy és ugyanaz, tehát valószínűsíthető, hogy egy újabb gazdás kutya megfigyelésébe csöppentünk bele. A folytatás egy hét múlva következik...
Köszönjük a 151 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások