Kutyamesék 2019. aug. 19-25.

Múlt heti blogomban már beszéltem Turbóról, aki egy másik alapítványtól érkezett, mert állítólag nem tudják megfelelően ellátni, ugyanis nincsenek felkészülve egy baleset következtében amputált lábbal élő kutya ellátására. Turbó felszakította az amputált lábát, amit így újra kellett varrni, a sebét aztán légylárvák támadták meg, számomra elég érthetetlen okokból, így aztán úgy döntöttünk, hogy átvállaljuk Turbót. A menhelyen aztán meglepetések sora várt minket, ugyanis korábban azért szakadt fel a sebe állítólag, mert úgy futott, mint a nyúl. Nálunk kiderült, hogy lábra sem tud állni, de ezért nem annyira az amputált lába volt a ludas, hanem a bal mellső, amit csak önkéntelenül rángatni tudott, de terhelni, használni nem. Avatatlan szemnek egyébként simán egy pacsiosztó kutya ugrik be róla.

Állatorvosunkhoz a mellső lába miatt utazott hétfőn vizsgálatra, de mielőtt elment még sikeresen hanyatt vágta magát, mert ugye nem tud lábra állni, csak erőlteti, küszködik. Az amputált lába, amit ugye már egyszer újra varratott a másik szervezet, ismét felszakadt, de a látvány eléggé sokkoló volt. Turbó csontja ugyanis szépen kikandikált a sebe alól, úgy egy fél ujjnyira előre állt, ami azért még nekünk is eléggé sokkoló, pedig láttunk már ezt-azt.
Aztán dr. Sebő Ottónál kiderült az igazság: bal első lábát idegbénulás miatt nem tudja használni, tehát ezért volt járásképtelen. Az amputált lábában pedig a csont túl hosszú volt, ennek okán a sebe nemigen gyógyult volna soha be, hiszen a csont újra és újra kiszúrta volna a bőrt. Úgyhogy Turbó vizsgálat helyett újra átesett egy műtéten, az amputált csont hosszán korrigáltak. Ez a műtét hétfőn volt, tehát azóta eltelt hat nap. Turbó azóta óriási ütemben elkezdett felépülni. Erősebb, vidámabb, egyszerűen jó ránézni. És a hétvégén elkezdte használni az idegbénulásos lábát is, aminek köszönhetően újra képes járni. Ugyan még nem fut, mint a nyúl, de minden egyes nappal jobban terheli. Vasárnap most először láttuk a kennelben sétálni. Olyan volt, mint egy valóságos csoda! És minket is új reménnyel töltött fel...

Hétfő

Nagy készülődéssel, izgalommal vágtunk neki a mai napnak, mert egy új szervezet, a svájci Hundehilfe Ungarn érkezett hozzánk látogatóba. Szerencsére az első találkozás nagyon pozitív volt, megnézték a menhelyet, a kutyákat, cicákat, és sokat beszélgettünk. A kapcsolatnak reményeink szerint lesz jövője is, de ez a cicás részlegünket fogja érinteni, de ez természetesen ugyanúgy kihat a menhelyen élő összes állatra. Természetesen nem jöttek üres kézzel, rengetek cicaeledelt, kutyaeledelt, fürdetőkagylót, és hűtőágyat kaptunk ajándékba, amit rögtön használatba is vettek a kutyák a nagy melegre való tekintettel.

Dr. Sebő Ottó mára várta vizsgálatokra Csulit és Turbót, a vizsgálatnak pedig műtét lett a vége, ugyanis Turbó lába azonnali korrekcióra szorult, de ezt már a bevezetőben ecseteltem.

Csuli vizsgálatra utazott: az idős pincsi igencsak matuzsálemi korban van, ő csak pépes eledelt ehet, furcsa járását pedig gerincbántalmainak"köszönheti", amin nem lehet segíteni, ez is a korának a következménye.

Kedd

Ünnepnap ide vagy oda, a menhelyi élet nem áll meg: a napi munka mellett a tegnapi adományokat kellett rendszerezni, végleges helyére tenni, és persze ellátni mindenkit, ahogy minden nap. Szerencsére Adri önkéntesünk, aki egyébként Csulit befogta és elhelyezte egy éjszakára, ma a menhelyen töltötte a napját, így rengeteget segített. Addig egy segítőnk, Szilvi több órás küzdelem után befogta Csuli társát, akit hónapok óta próbálnak becserkészni. A kutya chipes, Lizának hívják, emlőin óriási csomókkal (vélhetően lágyéksérvvel) szaladgált, és mivel félős, így nem adta könnyen magát. Gazdája egyébként hajléktalan, aki mit sem törődik vele.

Szerda

Egy újabb igen felháborító eset tanulságával, és két chip nélküli kutyával, Maszattal és Danteval gazdagodtunk. A történet a következő: egy férfi vásárolt egy házat, és annak ellenére, hogy többször megkérte az előző tulajdonost, hogy vigye el a kutyáit, az illető nem foglalkozott vele. Mivel a vásárló nem szeretett volna kutyát tartani az előző tulajdonos pedig nagy ívben tett a kutyákra (már bocsánat, szebben nem tudom leírni), így várólistára kerültek. Persze közben kiderült, hogy a két kutyának még chipje sincsen, meg oltási könyvük sem, ami ugye 2013 óta kötelező, de lépjünk is túl ezen. Szóval a kutyák sorra kerültek a várólistán, az új tulajdonosnak csak annyi kérése volt a "gazda" felé, hogy segítsen a beszállításban, mert az ő autója kicsi. (Ugye értjük, hogy minden olyan döntést, ami a kutyák érdekeit szolgálja, az új tulajdonos hozott meg, akinek még csak köze sem volt hozzájuk. Persze erről a két blöki mit sem tehet). Szóval a segítség helyett a vásárló egy jó adag fejmosást kapott a "gazdától" hogy mit képzel, hogy menhelyre adja a kutyákat, ez milyen felháborító cselekedet. (Sorsukra hagyni őket persze nem az! Otthagyni őket, mint a ház tartozékát...)

Szóval a kutyák bekerültek, a férfinak pedig egy ottani szomszéd (akivel alig ismerték egymást) segített behozni a kutyákat.

Végtelenül szomorú, és felháborító, hogy ez ma simán megtörténhet, és mindezek mellett még a "gazdának" áll feljebb a történet...

A lényeg, hogy a két kutya bekerült a menhelyre, ahol új életet kezdhetnek, hogy a régit elfelejtsék, mert bizonyára túl sok szép emlékük nem lehet egy ilyen gazdáról...

Csütörtök

Végre valahára Ramon és Filó is felkerült a menhely forgalmasabb részére, ahol annyira élvezték az újdonsült szabadságot az udvaron, és a nagy kennel adta lehetőségeket, hogy alig lehetett őket fotózni, úgy suhantak.

A gyermektáborban hetekkel ezelőtt remekelő hatosfogat is elköltözött, ők Huba helyét örökölték meg az udvarban (Huba pedig a nagyudvar lakója lett). Ribizli és társai hihetetlen boldogsággal vették tudomásul, hogy mától még szabadabb életet élhetnek, mint eddig.

Péntek

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila szokásostól eltérően ma érkezett hozzánk, és 7 veszettségi, valamint 3 kombinált oltást osztott ki a menhelyi kutyák között.

Sajnos délután régen látott ádáz ellenségünk, a parvó kopogtatott a pár hete befogadott, és mindössze egy oltással rendelkező kicsi kutyáink ajtaján. Ketten a betegszobába kerültek, és megkezdődött a harc értük. Egyelőre mindketten jól vannak a körülményekhez képest, de mint tudjuk, a parvó pillanatok alatt legyengíti a szervezetet.

Szombat és vasárnap

Mivel a lebetegedett pici kölykeink már rendelkeznek egy parvó elleni oltással, hihetetlen jól reagáltak a kezelésre, így reggel a legnagyobb megdöbbenésünkre visítva fogadtak bennünket. Persze most egy ideig szobafogság, szigorú diéta, gyógyszerek következnek, de úszunk a boldogságban.

Hogy a jó híreket tetézzem, a hétvégén 4 kutyánk gazdisodott: Csöpi, Aida és Auróra Németországba, Csiki pedig Szegedre. Ráadásul Csiki gazdijai a korábban örökbefogadott Miki családjának rokonai, így a két kutya ismét közel lehet egymáshoz, ami nagyszerű hír, mert egy helyről jöttek korábban, és ragaszkodtak egymáshoz.

Egy igen fiatal, de nem éppen pici, hihetetlenül cuki pár hetes kölyök érkezett a menhelyre, aki a hengeres teste miatt a Fóka nevet kapta tőlünk. Mivel kisebb vita alakult ki a névválasztás miatt a gondozók között (a brigád másik fele Aranka nevet akarta adni), így a demokrácia nevében vezeték és keresztnévvel ellátva Fóka Aranka lett a kis bűbáj teljes neve. Íme Ő:

A blog végére pedig fokoznám a jó híreket! Turbó a hétfői műtét óta valósággal szárnyal! Sokkal vidámabb, élettel telibb, energikusabb, és figyelem! Három lábon tud járni! Elkezdte használni az idegbénulásos lábát! Ugyan egyelőre csak óvatosan, de már tudja kicsit terhelni, ami óriási lépés. Nem a kép minősége, a mondandója ami igazán fontos. Turbó magától feláll, és három lábbal közlekedik anélkül, hogy összeesne.

Ezek az élet nagy dolgai! Egy új esély egy normális életre.