Macskalandok 2023. máj. 8-21.

Frici, avagy Frigyes átköltözött a felkészítő szobába. Pillanatok alatt kiderült, hogy világéletében egyedüli cicaként élte mindennapjait. Egyáltalán nem tudta hova tenni, jól kezelni azt, hogy más cicák is léteznek rajta kívül. Még az elválasztó, biztonságos ketrec rácsai sincsenek közte és más cicák között, nyugodtan meg tudják érinteni, szimatolni, és ettől kiverte a frász! Morgott, puffogott, ment volna ki az ajtón, ott üvöltözött előtte. Nem tudta elviselni a cicák jelenlétét, látszott rajta, hogy feszült, és egyáltalán nincs ínyére ez a helyzet. Viszont elzárva sem tarthatjuk a végtelenségig. Szerencsére társai jól fogadták hőbörgéseit, inkább kifordultak a szituációból. Teret adtak neki, hogy megbarátkozzon a helyzettel. Sokat foglalkoztunk mi is Frici lelkével, karunkban babusgattuk a nagy kandúrt, míg szétnézett a szobában. Megmutattunk neki mindent, bemutattuk a cicákat, megsimogattuk őket, hogy lássa, ők is cimborák. Ebédnél már kicsit nyugodtabb volt a helyzet, de pár napba beletelt, míg végérvényesen, mérgelődés és paskolás nélkül elviselte a cicák közelségét. Még senkivel sem országos cimborák, de nyugalomban megférnek egymás mellett. Frici betölthette a főnök szerepet, és ez még inkább elősegítette a beilleszkedését. Azt hiszi ő a világ közepe, nyilván így nőtt fel. Mi is hagyjuk őt ebben a tudatban, rajtunk ne múljon a jókedve. :)

Frici arcán a döbbenet, hogy mennyi cica van ott

Latoya újfent látogatást tett Dr. Tímár Endre rendelőjében. Ilyenkor mindig körbe vagdossa az elhalt részt a lábfejein. Már szinte tökéletesnek mondható a külleme, legalábbis a mellső lábának. Hátsó lábfeje pedig már sosem lesz.

A szokásos állatorvosi viziten Lapka, Frici, Tódor és Boti kaptak kombinált oltást, míg Ábel, Pantera és Dóri veszettség ellenit. Ki az elsőt, ki már az éves, fél éves ismétlőjét. Neo és Günter pedig szteroidot ismételten. Vannak gyengébb napjaik, már elég hullámzó az állapotuk. Neo még jól viseli magát, neki csak az evéssel vannak nehézségei időszakosan, míg Günternél mondhatni minden nap ajándék. Egyelőre jó kedvű, aktív, és ha tud enni, akkor igen jóízűen lakmározik, ám szép lassan fogy el. Sokkal bújósabb és kedvesebb mint eddig, ő is érzi, hogy lassan eljön a vég, így kimaxoljuk a fennmaradó időt amennyire csak lehet.
Günter

Izgatottan vágtunk neki a napnak, hisz Leila még egy esélyt kapott a gazdisodásra, aminek eljött az ideje. Most biztosított róla a leendő családja, hogy megkapja a kellő időt és türelmet, hogy akklimatizálódjon. A fiatal pár nagy vigyorral, Leilával a karjukban hagyta el a menhelyet: nem sok időbe telt, míg küldték a helyzetjelentést és a fotókat, ahol már meglévő cicájukkal összebarátkozva Leila teljesen felszabadultan élte gazdis mindennapjait, aminek tiszta szívből örültünk!
Leila már otthon, az egyik kedvenc dobozából küldi üdvözletét

Egy fiatal férfi látogatott ki a cicákhoz. Elsősorban Majonéz keltette fel az érdeklődését, de hozzá már várunk látogatókat (jelentkezési sorrend miatt), ezért megnézte a többieket is. Májkrém és Frici is szimpatikus volt neki, de a döntés még várat magára, a másik család látogatása is sokban befolyásolja, (és mint később kiderült, a főbérlő nem adta írásos beleegyezését a cicatartásba, sajnos).

Akikre nem kellett sokat várni, hisz másnap megérkezett egy házaspár Majonéz-nézőbe. Szinte első pillanatban már eldőlt, nem képezte vita tárgyát, hogy Majó az a cica, aki tökéletesen beleillik a családjukba. Majd nem sokkal távozásuk után jött egy üzenet, hogy teljesen elbűvölte őket Dani, és a fiúk csodálatos szimbiózisban élnek egymással, ezért őt is szeretnék örökbefogadni. Még most is belelúdbőrözök, ha eszembe jut, mert erről ábrándoztunk mindig is, hogy ha gazdisodnak, akkor a négyes párosával gazdisodjon. Az, hogy ők együtt maradnak, leírhatatlan boldogság!

Fiatal lány édesapjával érkezett ki Lujzához. Kicsit lassan engedte magához közel látogatóját a gyönyörű bundás cicalány, de szép lassan elkezdett nyitni a lány felé. Egy hajszálvékony kötelék már kezdett kirajzolódni közöttük. Érezni lehetett a levegőben is, hogy ők jó párost fognak alkotni!

Egy aprócska cirmossal érkezett ki egy nő, akit a belvárosban találtak, egymagában kolbászolt. Kb. 5 hetes kis kandúrról volt szó, aki az étellel épp csak ismerkedett, ezért bepróbáltuk Bíborka és Batyu mellé. Bíborka azonnal elfogadta, a Boldizsárnak elkeresztelt kis kandúr pedig azonnal becsatlakozott Batyu mellé szopizni.

Batyuka és Boldi tüneményesek, egyszerűen nem tudunk velük betelni. Bíborka pedig jó anya, szépen gondozza mindkét apróságot. Boldi egyre ügyesebben tud falatozni, sokban segít neki pótanyja. Batyu egyelőre köszöni szépen, ő teljesen elégedett az anyatejjel.
Bíborka és a babák

Szerdán állatorvosunk, Dr. Farkas Attila megkezdte Latoya oltási programját. A fekete szépség kombinált oltást kapott, de nem csak ő villogtatta meg csodaszép, bársonyos bundáját, Tasha veszettség ellen kapott szurit a doktor úrtól.
Günter... Günter mint már említettem korábban, apránként leépült. Úgy voltunk vele, amíg eszik, és mutat hajlandóságot az evésre, addig megadunk neki minden finom falatot kivételezve, és minden szeretetet, figyelmet, ami tőlünk telik. Kedd délután, a kifutóban pihent. Reggelinél még bent volt, eszegetett, de délután már nem volt hajlandó bemenni. Kint kapta a finomságokkal teli tálkáját. Próbált falatozni, de belepihent az igyekezetbe. Kint hagytuk, mert élvezte a napsütést. Nem akartuk megvonni tőle, elbúcsúztunk. Tudtuk, hogy másnap elküldjük dokihoz, de reggelre elaludt. Szépen, csendben, ugyanott a napsütötte kedvenc helyén. Egy nap híján három évig élt nálunk, velünk. Igazi hullámvasút volt a kapcsolatunk is és az egészségügyi állapota. Többször gondoltuk, hogy itt a vége, de nem adtuk fel és ő sem. Most viszont megfáradt. Sajnáljuk...

Márvány is elég nagy riadalomra adott okot, hisz a kacska lábával rohanó, örökmozgó cicalány csak tipegett picit, leült, újra tipegett, leült... Ami ennél sokkal meghökkentőbb, hogy enni sem akart. Úgyhogy kapott minden földi jót, gyógyszert, roborálót, miegymást, amit a doktor úr javasolt a tünetekre. Szerencsére másnapra már jobb volt a helyzet, és ez a napok előrehaladtával csak javult. Hétvégére már visszakaptunk a zsizsegő, orrát mindenbe beleütő Márvit, amit megszoktunk és imádunk!

Egy idős férfi íratta várólistára pátyolgatott cicáját. Sajnos a bácsi időközbe kórházba is került, Mircike pedig a gondozásunkba. Ivartalanított, nőstény cica, akit három évesnek mondtak, de fogacskái alig vannak, mi ezért idősebbnek gondoljuk, de majd állatorvos véleményét kérjük ennek meghatározásához. Mindenesetre Mircike cuki, kedves teremtés, aki egyelőre csak a nedves eledelt fogadja el, gondolom a fogatlansága miatt.

Nah, elérkezett a nagy nap, Dániel és Majonéz gazdisodásának pillanata. Mindegyik cicát nagyon szeretjük, kivétel nélkül, de azért mindig van egy-egy figura, aki kirívó helyet foglal el a szívünkben. Ilyen Csodálatos Dániel, a maga lekezelő, arrogáns tekintetével. Tényleg úgy tud nézni, mintha ő lenne a kiskirály, mondjuk adtuk is alá a lovat rendesen. De Majonéz szintén zenész, neki is volt egy olyan tekintete, hogy azonnal elolvadtunk tőle. És most ez a két díszpinty együtt költözött új otthonukba, hogy bearanyozzák családjuk mindennapjait. Majzi és Dani Hódmezővásárhelyre költöztek.
Majonéz és Dániel otthon

Ám Lujza sem időzött a menhelyen, ő is élt a második esély lehetőségével, és kis gazdija nagy örömére már haza is vihette választott kiskedvencét mártélyi otthonukba, ami Lujzának sem volt ellenére.

Ahogy három fővel megüresedett a kis szoba, felköltöztettük Ábelt. A felkészítő szobában nem akart vele játszani senki, látszott rajta, hogy unatkozik. Bízunk benne, hogy a kis szobában Májkrém vagy Klárika játszik majd vele. Egyelőre még meg van szeppenve és a többiek sem ájultak el az új lakó érkezésétől. Mindenesetre a kifutó tetszik neki, reméljük csak elszórakoztatja magát valahogy.