A hét elején végre sor került Kleopátra ivartalanítására. Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott a kisasszony, ahol végre elkészült a várva várt FIV/FeLV tesztje is, mert csak ennek függvényében tudta elhagyni a karantént. Szerencsére mindkét eredménye negatív lett. Az ivartalanítás sikeresen megtörtént, valamint megnézte a doktor úr a talpacskáját, amit nem kell műteni, kicsit pufibb, de semmi rendellenest nem tapasztalt.
Kolléga az állatorvostól visszafelé felvett egy 13 évvel ezelőtt tőlünk örökbefogadott cicát. Egyik rokon kért segítséget, aki távol él, majd később a gazdival is konzultáltunk ezügyben. Sajnos a gazdija egészségügyi állapota nem tette lehetővé a cica felelősségteljes ellátását, mert volt, hogy egy héten többször is elvitte a mentő. Szerette volna, ha drága cicája nem szenvedne semmiben hiányt, és biztos kezekben tudná őt. Mivel ezen a napon ő is otthon volt, ezért tudta kollégánk felvenni Rozikát. Rozika csodaszép és igencsak formás, akarom mondani jó húsban lévő cicahölgy. Egyelőre még a háta közepére sem kíván minket, kijött a hordozóból, de nem ebbe a "világba" akart érkezni, úgyhogy hamar visszatotyogott habtestével a jól ismert, otthon illatú párnájára a hordozójába. Morgolódott, így tudatta nem tetszését, de azért a falatkák csak lecsúsztak, ha látta, hogy tiszta a terep, és nem figyeljük őt árgus szemekkel. Sajnáljuk, hogy így alakult, és igyekszünk mindent megadni neki. Természetesen türelemmel leszünk felé, hisz csodás gazdis 13 év van mögötte, ami egy pillanat alatt szertefoszlott...
Potpurrinak időpontja volt röntgenre Dr. Sebő Ottó rendelőjébe, mert csak ott motoszkált a fejünkben a kisördög, hogy lehet valami van még a kulisszák mögött, amiről mi mit sem sejtünk. Mondhatjuk, hogy a női megérzés most sem hagyott minket cserben, de bárcsak így történt volna... A röntgen felvételeken tisztán kivehető volt, hogy Potpurrit kétszer is meglőtték, egy lövedék a hasfalában, egy pedig a csigolyái között húzódott meg. Neeeem, nem légpuska lövedék, hanem rendes, 9mm-es golyó, ami olyan rossz helyre furakodott, hogy műteni sem lehet. Ép ésszel nem is nagyon tudjuk ezt felfogni, hogy egy kölyök cicát hogy volt képes valaki szándékosan meglőni, megpróbálta lelőni kétszer is. És itt van ez a kis harcos, ki tudja mióta éldegélt Sándorfalva utcáin lebénulva, most pedig csillogó szemekkel néz ránk, és hálás, imádja a simogatást, a figyelmet, az életét még így is. Viszont nagy eséllyel fájdalmai is vannak, és nekünk kell őt elengednünk... Mindeközben aki ezt tette vele, nyugodtan hajtja álomra fejét, a mi szívünk pedig megcsömörlik a fájdalomtól... Annyira igazságtalan ez...
Vele együtt utazott Tesa is, mert újra előjöttek a szájpanaszai, autoimmun betegség lévén továbbra is csak ugyanazt tudjuk tenni, mint korábbi kezelések, gyógyszerezések idején. Sajnos kicsit romlott is az állapota, de míg szinten tudjuk tartani, és csillapítani az esetleges fájdalmat, addig jó, a továbbiakról pedig egyelőre nem akarunk agyalni. Tesa eszik, jön-megy, csinálja a cicás dolgait, úgyhogy egyelőre csak örülünk az adott napnak.
Szerdán kombinált oltásban részesült Barack, Bekka, Artúr és Albert, mert ők már megint kicsattanó formában vannak. Vincent is kombinált oltást kapott, míg drága makrancos Poppy-nk veszettség elleni oltást.
Pénteken Lili Dr. Bárkányi Pál rendelőjébe érkezett Potpurrival és Mircikével. Ez egy nagyon gyászos nap volt, nehezen is tudtunk lélekben felkészülni rá. Potpurri elengedése iszonyat fájdalmas, hisz ennek nem így kellett volna történnie. Futkosnia kellene, ugrabugrálnia, pillangókat kergetni, ehelyett Lili karjaiban lelt végső megnyugvásra...
Mircike állapota is pár napja egyre aggasztóbb, péntek reggelre csak gubbasztott, már enni sem akart. Igazából ő azért utazott, hogy a doktor úr ránézzen, ám amit talált a szájában, arra a döntésre kellett jutniuk, hogy Mircikénket is el kell engednünk. Nyelve alatt egy nagy daganat éktelenkedett. Tudtuk, hogy a szájával vannak problémák, mindig mikor nehezebben ment az evés, megnézettük, és kapott rá gyógyszert, utóbbi időben sajnos már szteroidos injekciót. Tudtuk, hogy a végtelenségig nem tudjuk ezt húzni, és sajnos ennek itt jött el az ideje. Már visszafordíthatatlan, és nem szeretnénk, ha Mircikének egy pillanatig is tovább kellene szenvednie...
Kicsit enyhített a fájdalmunkon Rozika, aki pár nap alatt bizalmába fogadott minket, és elkezdett bújni, szívesen fogadta a társaságunkat és a simogatást.
Rozika nyilvános étkezése
Vasárnap látogatókat fogadtunk. Egy család, kik korábbi védencünk, Leó gazdijai voltak. Leó hirtelen elvesztése hatalmas űrt hagyott a család életében, ami teljesen érthető. Korábban már kilátogattak cicázni, ezzel is enyhítették fájdalmukat, és már akkor Tigris szimpatikussá vált számukra, sokat beszélgettünk róla. Most elérkezettnek látták az időt, hogy megnyissák szívüket egy újabb cica számára, aki nem más, mint egykori cicájuk régi jó barátja, a korábban is szemet szúrt Tigris. Tigi zárkózott és bizalmatlan eleinte, de ezt pontosan tudják, és nem tántorította el őket, hisz a család nyitott és kedves, kivárják, míg a nagyfiú megnyílik, és elfogadja őket.
Egy segítségkérés érkezett egy kiscica miatt. Finoman fogalmazva is ramaty állapotban találták a Díszítő utcai telephelyen. Dől belőle a híg széklet, tiszta bolha, kiszáradt, és nem meglepően csont és bőr. A kicsilány a D.C., azaz Díszi nevet kapta. Megkezdődött a gyógykezelése, egyelőre ezt a végelláthatatlan hasmenést igyekszünk megállítani, amiből ki is kellett mosni szegényt...
Kleopátra ivartalanítás utáni hege szépen begyógyult, így átköltöztettük a felkészítő szobába. Egyelőre nem értette, honnan ez a sok új arc mindenfelé, jobbnak látta a fotel mögül szemlélni a dolgokat. De aztán megtalálta az új kedvenc helyét.
Kleopátra a választott új ágyában
Fiatal pár látogatott ki egy szintén régóta bentlakó cicához, Májkrémhez. Őket sem érdekelte különösebben Májkrém félős mivoltja, hisz szerelem volt már a fotók alapján, és hitték, hogy otthon idővel elfogadja őket. Májkrémet némi jutalomfalattal ki tudtuk csalogatni a kuckójából, attól kezdve kint is maradt a leendő gazdik mellett, ami nagyon ígéretes, hisz mindig elszaladt, ha idegenek voltak a szobában.
Szerdán Adél és Bütyök Aladár kapott kombinált oltást, A doktor úr megnézte D.C.-t is: tovább kell folytatnunk a megkezdett kezelést, de még kapott egy injekciót is a gyorsabb gyógyulás reményében, mert még mindig cudar hasmenése van.
Hétvégén Anka kölykei, valamint fogadott kölykei is átkerültek mind a hatan a felkészítő szobába. Kezdetét vette az "őrület"! Morci Ferkó jobbnak látta, ha inkább átalussza mindazt, ami körbelengi, de őt sem kímélték a kicsik az érdeklődésükkel. Egyelőre mindenki tart tőlük, ők pedig senkitől, túláradó szeretetükkel ostromolják a felnőtt cicákat. Döbbenet, hogy nem tartanak semmitől és senkitől, ha rájuk szólnak, lepereg róluk, és még jobban próbálkoznak meghódítani a nagyok szívét. A kicsik ostromának Babóca és Szofi sem tudott ellenállni, szép lassan ők is visszafejlődtek kölyökké és kezdetét vette a folytonos játék, futkosás, zörgés és részünkről a móka s kacagás. Imádnivalóak és szívmelengető, hogy amint kifáradtak, a szélrózsa minden irányából érkeznek egy fotelbe, mert csak együtt édes a pihenés.
A kicsik egy kupacban
48 cicánkkal köszönjük figyelmüket!
Reni
Hozzászólások