Kutyamesék 2024. nov. 25 - dec. 1.

Már néhányszor írtam a menhelyi önkéntességről, de időről időre nem árt feleleveníteni, hogy mit is jelent önkéntesnek lenni.

Az önkéntesség egy ellenszolgáltatás nélküli cselekvés, aminek nagyon sok módja van. Egy menhelyen leginkább fizikai munkában, kutyák körüli munkában, sétáltatásban tud a segítségünre lenni bárki, aki betöltötte a tizenhatodik életévét és elég elhivatott. A háttérmunkák általában valamilyen szakmai tudást igényelnek, így abba most nem mennék bele.

Nem meglepően a kutya sétáltatás magasan a legnépszerűbb program. Ahogy azt a nyílt napon is el szoktuk mondani, a kutya sétáltatás azért nem egy egyszerű szabadidős program. Komoly felkészültséget, fizikai erőnlétet igényel, ráadásul felelősséggel is jár.

A menhelyen ugyanis mindenféle kutya él. Kicsik, nagyok, kedvesek, kevésbé kedvesek, érzékenyek, félősek, illetve olyanok is akik nem viselik el más kutyák társaságát. Ahhoz hogy a hétvégi sétát biztonságban teljenek el ismerni kell a menhelyen élő kutyák jellemét, hiszen ha egy kutya nem kompatibilis a másikkal, akkor komoly veszélyhelyzet alakulhat ki. Ehhez tehát elengedhetetlen a menhelyi kutyák alapos ismerete. Olyan is előfordul, hogy az illető kutya nagyon is jól kijön más kutyákkal, viszont vannak olyan kutyák, akiket ki nem állhat, így figyelni kell arra is, hogy ők ne találkozzanak a séta alkalmával. Figyelembe kell venni az emberek fizikai erőnlétét is, hiszen egy erős kutya mellé nem lehet egy gyengébb embert adni.

Ilyenkor a kutyák az átlagosnál feszültebbek, hiszen lelkesek, hogy mehetnek sétálni, ez természetesen könnyebben okoz konfliktushelyzeteket is.
A menhelyen a kutyák ivartalanítva vannak, tehát kanok és szukák is együtt élnek, de szabály, hogy az azonos kennelben élő kutyák együtt mehessenek sétálni. Ez tehát azt jelenti, hogy egy kennelben nem egyetlen kutya van hanem többen, akik sétáltatáskor együtt mozognak. Ilyenkor is figyelni kell, hogy az erősebb kutyák egy jobb fizikumú, tapasztaltabb önkéntessel menjenek.

Természetesen ez alól kivételt képeznek azok a kutyák, akik nem jönnek ki a fajtársaikkal, természetesen egyedül sétának, kellő távolságra minden más sétáló állattól.

Ezt tehát már mutatja, hogy a sétáltatás egy igen bonyolult, összehangolt, nagy háttértudást igénylő folyamat. Éppen ezért a sétáltatásért egy önkéntes koordinátor felel, aki tapasztalt önkénteseket maga mellett tudva irányítja a menhelyi sétát hétről hétre.
Tekintve hogy a kennelben egyszerre több kutya él, így természetszerűleg nem tudunk egyenként kivinni a kutyákat sétálni, hiszen a bent lévők pontosan érzékelik, hogy ilyenkor egy kutya kivételezett. Több kutya sétáltatásához pedig több ember kell, így értelemszerűen ez csak hétvégén kivitelezhető.

A gyepmesteri telepeken általában a kutyák egyenként vannak elhelyezve egy kennelben, hiszen ritka hogy ivartalanításra kerül a sor. Éppen ezért gyepmesteri telepeken sokkal könnyebb kutyát sétáltatni, hiszen ott nem fog három masik kutya is izgalmában kirontani a kennelből.
Gyepmesteri telep eken ugyanakkor az örökbefogadás is jóval egyszerűbb, mint nálunk. A kutyák ugyanis általában nem esnek át ivartalanításon, nem kapnak ajánlott védőoltást, csak a kötelezőt, illetve nem szűrik őket vérparazitákra sem.
Tekintve, hogy a törvény úgy határozza meg, hogy a gyepmesteri telepen a kutyák altathatóak bizonyos idő után, így az örökbefogadás náluk kevés kritériumok alapján valósul meg. A menhelyek azonban minden esetben maguk szabhatják meg, hogy kinek milyen feltétellel adnak örökbe. Tehát ebben az esetben a feltételek jóval szigorúbbak lehetnek.
Ez azonban szintén egy másik történet.

Az önkénteskedés kapcsán fontos megemlíteni, hogy a kutya sétáltatás alapvetően azért van, hogy a menhelyi kutyák boldogságához ezzel hozzá tudjunk adni. Pontosan tudjuk hogy ezzel nem pótoljuk a gazdit, és a napi sétát, de mégis egy hiánypótló tevékenység, és a kutyák számára az egész hét fénypontja. Éppen ezért az elhívatott önkéntesek nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy minden hétvégén minden sétáltatható kutya egy kört mehessen, hogy simatoljon, és kicsit kimozduljon a szürke hétköznapokból.

Éppen ezért ez a tevékenység nem annyira az emberi igényeket veszi figyelembe. Természetesen azt is igyekszik a koordinátorunk maradéktalanul teljesíteni, de a legeslegfontosabb minden héten az, hogy minden kutya sétálhasson. Az önkéntesek, új sétáltatók egyedi igényei a sokadik helyen áll. Ez nem azt jelenti, hogy nem teljesíti az egyéni kívánságokat, de ő a kutyákért van ott, és hogy a séta biztonságos legyen. Minden más utána következik.
Az önkéntes munka tehàt fegyelmet, figyelmet, jó erőnlétet igényel, és azt, hogy a sétáltató elfogadja, hogy az ő személyes vágyai nem lehetnek az első helyen a sétálni vágyó kutyákkal szemben.
Az önkéntes munka tehát lemondással is jár, hiszen nem lehetséges mindig a kedvencekkel sétálni, illetve nem tudjuk a sétát az egyéni érdekek és időbeosztás alá rendelni.
Ennek oka nem a rugalmatlanság, hanem az, hogy mindig és mindenkor a maximális biztonságra, és elsősorban a kutyák érdekeire koncentrálunk.

Hètfő
Nem titok, hogy egy nagytestű kutyának sokkal nehezebb jó gazdit találni, mint kisebb testű társaiknak. Retró azért is volt nálunk nehéz helyzetben, mert valahogy az emberek egy része imád németjuhász jellegű kutyát tartani,aztán pedig szépen rájön, hogy ez a dolog mégsem neki való. Ilyenkor jön a menhely, mint megoldás, mi pedig nem győzzük a rosszul nevelt, nem szocializált, elhanyagolt németjuhászokat menteni. Probléma megoldva, legalábbis a gazda részéról.
Örökbefogadni persze senki nem szeretne kezelhetetlen, vagy éppen nehezen kezelhető németjuhászt, főleg ha idősebb, na meg van belőle választék bőven a piacon. Tudjuk, tilos! De mégis!
Meg aztán a bőség zavarában, ha valaki rámegy a honlapunkra, rájön, hogy van is rendesen választék. A gond csak az, hogy nem adjuk olyan helyre őket, ahonnan mentettük. Úgyhogy egyik sem fog menni a kert végébe házőrzőnek, meg a lánc végére. Ők is normálisan gondolkodó családot keresnek.
Aztán itt volt Retró, a lakásban tartott németjuhász, aki járt kutyaiskolába, szobatiszta, ismeri az autót és a tömegközlekedést. Fejben gyerek, imád játszani, leginkább a botokkal, de jöhet labda, frizbi, bármi, csak játék legyen. Az eredeti gazdája már nem tudott róla gondoskodni. A többi kutyával egyébként kiválóan kommunikál, mi több, mindenkivel kerüli a konfliktust. Szóval egy valódi álomkutya, de a bőség zavarában a fajtájának áldozata volt, hiszen nagyon sokan vannak, így valahogy mindenki tovább görgetett.
Most azonban a mi nagy gyerekünknek is eljött a Nagy Ő. Aki családi kutyának vitte haza, aki kijárt látogatni, és aki valóban Őt akarta!
Ilyenkor egyik szemünk sír, a másik nevet. Ilyen jó jellemű, kedves és összeférhető kutya bizony nagyon ritka. A menhelyen is könnyű volt vele az élet. Ugyanakkor nagyon megérdemli, hogy neki is jusson egy gondoskodó kedves család, akikkel boldog lehet! Sok szerencsét Retró!

Kedd
Rex, a jól itt felejtett romániai kutyánk beköltözött az előkészítőbe az idősek közé. Rex ugyanis nem fiatal, vénségére kezdhet új életet a menhelyen, mert a gazdák megannyi üres ígéret után végül mégsem tartották rá igényt. Több hónappal ezelőtt keveredett Romániából kicsiny hazánkba, de senki sem tudja hogy. A gazdikat felkutattuk, végül mégsem akarták őt, így nálunk maradt. Rex azonban nem igazán tudja, vagy akarja használni a kutyaházat. A szalmát mindig kilökdösi, és a ház elé fekszik. Így ez nem működhet télen. Igen ám, de Rex az ajtót sem ismeri, így nem akar bejönni fűtött helyre. Most ezt tanulgatja lassan, apránként. De addig is van egy szélvédettebb kuckója, amíg megtanul benn maradni, és ott jól érezni magát, hogy az igazi nagy telet már melegben tölthesse. Csak az a fránya, ijesztő ajtó ne lenne ott!

Szerda
A mai napon az ilyenkor szokásos vakcinázásra készültünk, amelyet dr. Farkas Attila, a menhely állatorvosa osztott ki most is.
F Attila

Csütörtök
Hihetetlenül rosszul indult a mai napunk. Roni kutyánkat, aki néhány nappal ezelőtt érkezett a menhelyre ma halva találtuk a kennelben. Az ő halála azért is érthetetlen, és feldolgozhatatlan a számunkra, mert ő egy fiatal, életerős kutyusnak tűnt, akinek látszólag semmi egészségügyi problémája nem volt. Az eset olyannyira megdöbbentett minket, hogy természetesen szeretnénk a végére járni, hogy mégis mi történhetett. Erre csak a boncolás adhat megnyugtató választ. Így tehát egyelőre várunk a boncolás eredményére, és természetesen be is fogunk róla számolni.

Ahogy arról már múlt héten beszámoltam, az esőzés, és erős szél alaposan helyben hagyta a nagy méretű idős fáinkat. Az egyik öreg fa még a kerítésünk re is rádőlt, de még múlt héten a Tree man csapata volt olyan kedves, és megszabadított a kerítésünkön lógó fától.

Ma ők, és a Kosaras autó bérlés Szeged közösen tett egy kivételes felajánlást. Az udvarban lévő összes fát megmetszik, amelyik beteg azt kivágják, és fel is aprítják nekünk tűzifának. Ezáltal az udvar és környezete biztonságossá válik.
A munka egészen reggeltől zárásig folyamatosan zajlott, a három felajánló időt és energiát nem sajnálva azon munkálkodott, hogy az adott területet biztonságossá tegyék a kutyák számára.
Nagyon nehéz a megfelelő szavakat megtalálni. Azon kívül hogy profi munkát végeztek, ez az óriási munka az alapítványunknak egyetlen forintjába sem került. Teljesen díjmentesen dolgoztak egy egész napot önzetlenül azért, hogy ne kelljen attól félni, hogy a legközelebbi viharban esetleg még nagyonb kárunk keletkezik.
Nagyon köszönjük Nektek ezt a valóban példaértékű, hatalmas munkát!

Pèntek
Ma Nusi, a pár hete befogadott, harcias anyakutya és kölykei ma egy alapos féreghajtózáson estek át újra. Mivel a kicsik már megkapták az első vakcinájukat, és a hely kezd nekik nagyon szűkös lenni, így egyelőre Nusival együtt átköltöztek a kölykös udvarba. Időközben Nusi is megszokta már a dolgozókat, így belőle is egy kedves, együttműködő kutyus vált. A kicsiknek azonban még szüksége van az anyuka fizikai jelenlétére, így még egy darabig a mama és a kicsik még biztosan együtt maradnak. A kis pöttömkék azonban már szépen esznek önállóan is!

Szombat ès Vasàrnap
A hétvégi kutyasétáltatós önkéntesek mellett ma Ági önkéntesünk is a segítségünkre volt. Vele a nyílt napon lehet találkozni, illetve ő szokott rendet rakni a raktárkonténerben, tovàbbá ajándéktárgyakat készít és a dekorációt is ő szokta Karácsonyra elkészíteni.

Ugyan az egész hetünk csendes volt, azért a hétvégén mégis érkezett két segítségre szoruló kutya. Ők hárman állítólag betévedtek egy kertesház udvarába. A poszt alapján kettő kutyusnak kerestek gazdit, de mivel nem találtak, így bekerültek hozzánk a menhelyre. A pár hónapos kölyköknek, már mondhatjuk hogy természetesen, nem volt chipjük.
Így tehát a menhelyen kaptak nevet. Mi Turmixnak és Tofunak neveztük el őket.