Ez az év is elrepült, az utolsó heteket tapossuk. A héten nagyon sok minden történt a menhelyen. Éppen ezért nem is emelnék ki most egyetlen történetet sem. Inkább belevetném magam a mondandómba, mert ismét van miről írnom...
Hétfő
Jack elhelyezése feladta a menhelyen a leckét nekünk. Nem azért, mert Jack egy nehezen kezelhető, vagy problémás kutya volna. Ő ugyanis egy jó természetű, kedves, aranyos kutya, akit lakásban tartottak. Hátránya, hogy úgy viselkedik, mint egy tank. Ha megindul, akkor borít mindent, mindenkit. Hát éppen ezen tulajdonságok miatt nem igazán tudtuk, hogy hová is helyezzük el. Viráglelkű, tehát nála jóval kisebb kutyákkal is biztos el volna. Csakhát, ahogy mondtam, egy tank...
Nagytestű kutyákhoz szintén nem olyan egyszerű tenni, hiszen a kis pipaszár lábai, hordó teste elég borulékonnyá teszik őt. Így aztán egyelőre úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk Dorci és Zsolti mellett az egyik udvarban, hátha itt sikerül megtalálnunk számára az ideális helyet.
Jack egyébként ivartalanított, kedves kutya, aki ráadásul fajtatiszta is, mégis, nagyon furcsának tartjuk, hogy érdeklődője sem akad. Pedig azért a fajtatiszta kutyákra valahogy sokkal könnyebben le szoktak csapni az emberek, még akkor is, ha esetleg problémás.
Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjében jártunk két kutyánkkal vizsgálaton. Vicuskának erős hasi légzése volt, és mivel idős, így aggódtunk érte. Elsősorban azért volt ijesztő, mert a semmiből jött, és nagyon a padlóra küldte Vicust. "szerencsére" a hasi légzés oka nem szív eredetű probléma, hanem a szintén idős korral összefüggő spondylózis. Emi azt jelenti, hogy a csigolyák közötti ízület elmeszesedik, a csontok közti távolság csökken, tehát összecsúsznak. Ez sajnos a korral járó elváltozás amit egyedül fájdalomcsillapítóval tudunk kezelni. A hirtelen fellépőfájdalom pedig valószínűleg frontérzékenység következménye.
Vicuska mellett ismét elküldtük orvoshoz Pupit, ugyanis feltűnően étvágytalan, és erre nem magyarázat az, hogy eddig valószínűleg házi koszttal etették. Sajnos őt sem lehet éppen fiatalnak nevezni, ráadásul a fajtájából eredő betegségek is nehezítik az életét. Ettől függetlenül újra visszaküldtük orvoshoz egy alaposabb kivizsgálásra, ahol kiderült, hogy bizony volt okunk gyanakodni, Pupi vérszegény, ettől lehet az étvágytalansága is. Étvágyfokozót, vérképzést elősegítő tablettát kapott, így nagyon reméljük, hogy végre a közérzete is elkezd javulni.
A Csongrádi sugárúton egy idősebb, láthatóan zavart border collie jellegű kutyát találtak, akinek az elhelyezésében kértek segítséget. A kutyusban nem találtunk mikrochipet, de most ez volt a legkevesebb baja, ugyanis aki járt már a Csongrádi sugárúton az tudja, hogy az a terület minden, csak nem életbiztosítás egy kutyának.
Néhány órán belül Vacak tulajdonosa is előkeveredett valahonnan, de természetesen ő már akkor a menhelyen próbálta kiheverni a megpróbáltatásokat.
Erről a történetről egy elég hosszú önálló blogot lehetne írni, ami kiemeli, hogy miért fontos a mikrochip megléte. Emellett óriási szerencse, hogy nem ütötték el, illetve nem okozott közúti balesetet, mert ebben az esetben a gazda büntethető lett volna.
És még egy utolsó momentum: a menhelyen ismét egy gazdával rendelkező kutya foglal el egy kennelt önállóan, mert törvény szerint két hét megfigyelés után oltható be, chippeltehető a kutya, és így kerülhet vissza a tulajdonoshoz A törvényt nem mi hoztuk, de be kell tartanunk. Ez senkinek sem jó. De egyetlen ember tud ellene tenni: a kutya gazdája. Azzal, hogy veszi a fáradságot, és az egyébként is kötelező mikrochipet belerakatja a kutyába, és évenként nem felejti el beadatni neki a szintén kötelező veszettségelleni védőoltást. Ha ez meglenne, nem volna kötelező két hét karantén. Ugye milyen szép is lenne?
Szerda
Ahogy azt már megszokhattuk, ismét egy olyan kutya került a menhelyre, aki nem rendelkezik mikrochippel, tehát nem tudjuk a kedves gazdit értesíteni. A fiatal kan kutyus tőlünk a Cuki nevet kapta. Egy jó természetű, kedves kutya, aki Domaszék külterületén kóborolt, ott fogták be a tegnapi napon.
Természetesen ma bepótoltuk a múltheti elmaradt vakcinázást a menhelyi állatorvosunkkal, dr. Farkas Attilával. Emellett természetesen a heti oltásokat is beadta az állatorvosunk.
Csütörtök
Ma, ahogy az szinte mindig lenni szokott, Melinda önkéntesünk érkezett hozzánk, és töltötte az egész napját a menhelyen, hogy segíthessen. Köszönjük a munkáját!
Péntek
A mai napunk minden volt, csak épp unalmas nem.
Heron kutyánkkal, aki vérszegényen érkezett a menhelyre, ma mentünk ismét kontroll vizsgálatra. Mivel továbbra is hajlamos pánikolni, így ismét kapott egy kis adag bódítót, hogy lehessen vért venni, meg lehessen vizsgálni. Jó hír, hogy a vérszegénysége máris javult, legközelebb majd 3 hét múlva kell újabb kontrollra vinni.
A gondozónk a vizsgálat után nem a menhelyre indult rögtön, hanem a Veresács utcába, ahonnan egy hölgy kért segítséget.
Még tegnap este a Veresács utcában egy pöttöm kiskutyára lett figyelmes az utcában, akit megsajnált, és éjszakára helyet biztosította számára. Mivel megtartani nem tudta, és kiszállítani sem, ezért gondozónk ment el az igencsak pöttöm kiskutyáért.
Szinte biztosak vagyunk benne, hogy ő egy elhibázott ajándék lett volna valakinek. Egy ilyen apró, pár hetes kiskutyának ugyanis nem szokása a nagyvárosban egyedül csámborogni az utcán a mama meg a testvérei nélkül. Hát máris elkezdődött!
Ha csak egy szóval lehetne jellemeznem a legújabb lakónk, Kira eddigi életét, akkor azt mondanám, hogy bonyolult.
Fiatal kora ellenére volt ő már mindenkié, mégsem sikerült soha egy helyet sem találnia, ahol végleges családra lelt volna. Ő egy chipes, hatalmas testű, de nagyon jámbor lány kutyus, aki valahogy egy dorozsmai telephelyre keveredett, ahová nem ment érte senki. A telephelyen be volt zárva, megsajnálták, hazavitték. A lakásban is nagyon jól viselkedett, de az élet ismét közbeszólt. A főbérlő ugyanis nem engedte, hogy megtartsák a kutyát, ezért kérték a menhelyi elhelyezését.
Szombat és Vasárnap
A hétvége sem telt éppen unalmasan. Józsi önkéntesünk szállította ki azt az öt darab kutyaházat, amelyet azt Arthome ingatlaniroda ajánlott fel a menhelyi kutyusoknak. A kutyaházat lelkes önkéntesek készítették, és még adományt is gyűjtöttek. Köszönjük a nagyszerű kezdeményezést és felajánlást.
Nyolc kutyánk indult ma el Németországfelé, hogy az új évet mér gazdis kutyaként köszönthessék. Most Leó, Kali, Hotdog, Argon, Árnyék, Hacsi, Süti és Picúrka voltak a szerencsések.
Bizonyára nagyon sokan hallottak a gyömrői Mentsvár menhely bezárásáról, illetve arról, hogy az ott élő kutyákat más menhelyeken fogják elhelyezni. Én magáról az ott történtekről nem kívánok hosszasan írni, ezt már nagyon sokan megtették előttem. A történet nagyon szívfacsaró, maradjunk annyiban, hogy nagyon sok kutya lelhette ott értelmetlen halálát. Most viszont az élőkre, a még segítségre szorulókkal kell foglalkozni. És vannak bőven most is, akiknek még nem oldódott meg a sorsuk. A mai napon este az ott segítő lányok jóvoltából megérkezhetett hozzánk hat kutya, akik hamarosan orvosi vizsgálatokon fognak átesni. A teljesség igénye nélkül teszek fel most két kutyusról fotókat. Természetesen ők mindannyian gazdikeresők lesznek az orvosi ellátások, beavatkozások után, és ígérem, hogy szalonképesebb képeket is fogunk róluk mutatni:
Az év utolsó nyílt napja volt vasárnap a menhelyen. Azt hiszem, eddig ebben a hónapban ez volt a legsikeresebb nyílt napunk. Köszönjük szépen mindenkinek, aki eljött, megtisztelt minket a jelenlétével!
És a nap végén ismét egy újabb kutyussal bővült a menhelyi gazdikeresők száma. A fiatal vizsla Domaszéken kóborolt, és bement egy ottani tanyára, ahol épp kinn dolgoztak, így segítséget kértek rögtön neki. Ahogy az lenni szokott, a kutyában nem találtunk mikrochipet.
Lassan év vége, mindenfelől erős zajokra, petárdákra, tűzijátékokra lehet számítani. Nem csak szilveszterkor, már most is. Amennyiben nem vigyázunk, akkor hőn szeretett kedvencünk könnyen lehet, hogy úgy eltűnik, hogy soha többé nem látjuk.
Az elkövetkezendő hetekben fokozottan kell figyelnünk kutyákra, az ajtókra, a szökésbiztos kerítésre, és a mikrochip meglétére, mert így legalább az esélyét megadjuk annak, hogy szeretett kutyánkat valaki visszajuttassa hozzánk. Most még van időnk mindent bebiztosítani!
Köszönjük a 164 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások