Lompost vissza kellett hozni a gazdájától, mert teljesen elvadult. Két gondozónk, benyugtatózva tudta visszahozni a menhelyre. Közel fél év menhelyi élet után végre sikerült elfogadnia a körülötte élő embereket. Energikus, nagyon aktív kutya, aki nem tűri az idegen emberek társaságát. Gondozóival kedves, barátságos, bújós.
2011.05.03.: Kölyökkorában: Rejtőzködöm... nem csoda hiszen alig vagyok 2 hónapos és már annyi mindenen mentem keresztül. Én és a tesóim megszülettünk... de minek ha utána rövid időn belül máris az utcán kötöttünk ki. Legtöbbször akad kutyamegmentő, esetünkben is ez történt. Tehát az utca ridegsége után a megmentőnk viselte a gondunkat: szeretetet és bőséges ennivalóhoz jutottunk. Egy kiskutya számára ezek a legfontosabb dolgok. Amikor már erősebbek lettünk akkor útra fel! Irány a Tappancs menhelyének az ovija. Húúú... itt még jobb! Valósággal fürdünk a finom kajákban, önfeledten hancúrozunk a többiekkel. Annyira jól érezzük magunkat, hogy az sem érdekel ha szurikat kapunk. Szép lassan fokról-fokra fejlődünk, emberi segítséggel illemet tanulunk.
